Reggeli Sajtófigyelő, 2003. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-05-26
Nagy Iván Zsolt Rutinhétvége Azt reméltük (nem nagyon, csak titokban), hogy egy hétvégén sikerül lezárni két iszonyúan káros vitát: az iraki magyar részvételről és a státustörvény módosításáról. Egyik sem jött be. A határon túliakról szóló jogszabály ugyan valószínűleg módosul, s legalább európaibb lesz, a retorikai háború azonban még évekre kódolva van. Az iraki misszióról azonban még azt sem mondhatjuk, hogy bizto s megoldódik. Így azután az elmúlt hét végén csak annyi derült ki – ismét – , hogy a legnagyobb magyar ellenzéki párt számára egy szempont a fontos: önmaga sikere, amelyet egyelőre szinte kizárólag konfliktusokkal képzel elérni. S nincs érdek, elv vagy ért ék, amely ezt felülírhatná. Ha lenne – abszurd példaként beszéljünk most Magyarország érdekéről – , akkor a Fidesz ott lett volna a tegnapi négypárti egyeztetésen, s mondott volna valamit az iraki részvételről. Nem kellett volna ennek feltétlenül igennek l ennie, lehetett volna érvelni, esetleg örömködni, amiért eddig halogatták a döntést, így azután most már ENSZfelhatalmazással mehetnénk Irakba. Nem ez történt. Valószínűleg elérték, amit akartak: a kormány kínos helyzetbe került, magyarázkodnia kell lassa n mindenkinek, aki még úgy gondolja, hogy a magyarokra mint szövetségesekre kell tekintenie. Néhol látják is, miért történt mindez, a feljegyzésekbe mégis csak annyi kerül: Magyarország – megint nem. Feltételezhetnénk aztán azt is, hogy a Fidesz "nemzetbe n” gondolkodik. Végül is ’90 óta talán ők beszéltek legtöbbet határon túli magyarokról, s arról, hogy a kisebbségben élők ellenében Budapestről soha, senki, semmit ne tegyen. Szombat este óta azonban tudjuk: ez sem igaz. A Fidesz ugyanis nem írta alá a Mag yar Állandó Értekezlet zárónyilatkozatát, megvonva ezzel támogatását a státustörvény tervezett módosításától is. Baj nyilván nem azzal van, hogy nekik nem tetszik a legújabb változat. Érthető lenne, beleszerettek abba, amit egykor ők találtak ki, s valósí tottak meg. Még akkor is, ha azóta számtalanszor kiderült: a magyar törvényhozásnak aligha volt sikertelenebb vállalkozása, mint ez, amivel egy mozdulattal becsapták a többre számító határon túliakat, ráadásként Magyarország megítélésének többet ártottak, mint a rendszerváltás utáni összes diplomáciai baklövés együttvéve. A Fidesz státusmagatartartásával az a gond, hogy öncélú. Nem lenne az például akkor, ha a fogyatkozó kedvezmények miatt akadékoskodnának, csakhogy lényegi juttatás nem tűnt el. Nem lenne az, ha a kormány a határon túliak ellenkezése dacára vinné a parlament elé a módosítást, de ez sem igaz. A kisebbségben élő magyarok több mint kilencven százalékát képviselő szervezetek vezetői ugyanis elfogadták a tervezetet. Nem lelkendeztek ugyan, de tu dják, nekik azokhoz kell igazodniuk Magyarországon, akik kormányoznak. Ott a hatalom és ott a pénz – mondhatnák ezt opportunizmusnak, de a realizmus helyesebb. Voltak, akik annak idején a státustörvényt sem akarták, de elfogadták, mert a kormányzó Fidesz j avasolta. Most ahol és amíg lehetett, tompítottak a külügyi kormányzat javaslatain, majd rábólintottak. Lezárnák a vitát, mert elegük van belőle. S nem akarnak hozzájuk begyűrűző anyaországi pártvitákat sem. Mint Markó Béla fogalmazott, ők a magyarországi vállalatok fiókvállalatait várják, s nem a magyarországi pártokét. Ez az a pont, ahol a Fidesznek fejet kellett volna hajtania, s azt mondani, amit az MDF: ha jó a határon túliaknak, jó nekik is. Nem fért bele. Egyetértéssel – legyen szó Irakról vagy hatá ron túli magyarokról – nem lehet fenntartani a megosztottságot, s kifullad a permanens kampány taktikája. Meglepetés tehát nincs – csak egy megszokott magyar hétvége. Nagy Iván Zsolt A szerző a külpolitikai rovat vezetője Vagyonosodó RMDSZsz enátorok [20030526]
