Reggeli Sajtófigyelő, 2003. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-05-26
Most először borult a konszenzus a MÁÉRT történetében, és ez akár az intézmény halálát is jelentheti. Egyáltalán nem zárható ki, hogy a Fidesz éppen erre játszott, amikor képviselője elutasította a magyar – magyar csúcson a státustörvény módosítását. Hiszen ez valójában beleillik a párt mostani stratégiájába: Orbán Viktor egy ideje már mindenből , ami eddig egy volt, kettőt akar csinálni – két országot, két RMDSZt, két köztévét és most – lám – talán két MÁÉRTot is. E szándéktól függetlenül azonban a Magyar Állandó Értekezlet még aligha szakad ketté – legalábbis egyelőre. Inkább úgy áll a helyze t, hogy a kormánynak valójában jó oka van megköszönnie Németh Zsoltnak a tanácskozáson tanúsított magatartását. Ez az elutasítás ugyanis, ahogy a dolgok most festenek, valójában masszív öngól a Fidesz szempontjából. Mert mi is történt valójában? A Fidesz e mbere a tanácskozáson bejelentette, hogy pártja eredeti formájában akarja megtartani a kedvezménytörvényt, és nem lesz partner a jogszabály módosításához. E közlés láthatóan nem okozott döbbenetet a teremben azok után, hogy pár nappal ezelőtt a Fidesz kong resszusa hasonló álláspontra jutott. A gond ott kezdődik Orbánék számára, hogy a párt szóban forgó indítványával szinte egyedül maradt a MÁÉRTon. Ez a hirtelen elmagányosodás és nyilvános leégés láthatóan sokkolóan hatott a volt külügyi államtitkárra, aki az elmúlt években egészen máshoz volt hozzászokva a MÁÉRTcsúcsokon. Ráadásul ez a Máértes affér csak megerősíti azt a benyomást, hogy a Fidesz mostanában végképp nem tud semmiben sem szépen veszíteni. Németh Zsolt ezúttal is borzasztó dolgokat vágott a jelenlevők fejéhez, s e minősítgetésekből most sem hiányozhatott a „hazaáruló” jelző. Kár. Mint ahogy érthetetlen a státustörvény működésképtelennek bizonyult verziójához való fideszes ragaszkodás is. Pedig az ellenzéki pártnak már lett volna bőven ideje annak belátásához, hogy az említett jogszabály rossz, elhibázott, az EUcsatlakozással ráadásul az értéke tovább csökken majd. Az új körülmények között óhatatlanul kiürül, érdektelenné válik, egyre kevésbé lesz képes betölteni a neki szánt szerepet. Minder re a határon túli magyar pártok a jelek szerint már régen rájöttek – a Fidesz azonban nem ilyen tanulékony. A kisebbségi vezetők részéről most is gyakran elhangzott a tanácskozáson a figyelmeztetés, hogy a szülőföldön való boldoguláshoz a magyarigazolványn ál azért többre lenne szükség: például korszerű infrastruktúrára, kulturális létesítményekre, a gazdasági lehetőségek szélesítésére, miegymás. Az anyaországtól – mint ezt a vajdasági Kasza József nagyon konkrétan kifejtette – főleg ehhez várnának befekteté seket, együttműködési elképzeléseket, privatizációs támogatásokat. S egyáltalán: a kisebbségi közegben érzékelhetően kezdik már nagyon unni az állandó státustörvényezést. E felvetésekre a Fidesznek egyelőre nincs füle, sőt a párt úgy tesz, mintha neki a s tátustörvény kapcsán Medgyessyékkel volna vitája, nem pedig a kisebbségi pártokkal. Valójában a Fidesz szempontjából a legkínosabb talán éppen az, hogy Németh Zsolték a MÁÉRTon nem a kormánnyal kerültek szembe, hanem a legtekintélyesebb határon túli magya r szervezetekkel. Márpedig a legnagyobb ellenzéki párt mindeddig meglehetős sikerrel adta el a közvéleménynek, hogy ő a kisebbségi ügy hazai letéteményese. Ezzel szemben a MÁÉRTon világossá válhatott minden érintett előtt, hogy a Fidesz ezt az ügyet épp ú gy hajlandó feláldozni a pártpolitika oltárán, mint minden mást mostanában. Orbánék persze ezután is kitartanak a „kisebbségi letéteményes” fikciója mellett. Csak éppen a hét végi magyar – magyar csúcs után az eddiginél nehezebb lesz a dolguk, hogy ezt el is hitessék. Vágy maradt a státusbéke Kis múltidézéssel kezdődött a Magyar Állandó Értekezlet szombati ülése. Medgyessy Péter Herderig ment vissza, nyugtázva, hogy a filozófus 212 évvel ezelőtti jóslatai dacára magyarok most is vannak, Mádl Ferenc a zonban csak 13 évet ugrott az időben, s a Magyar Népköztársaság alkotmányára hivatkozva figyelmeztetett a határon túliak sorsáért viselt felelősségre. Hosszú órákra ezek voltak a tanácskozás legoptimistább, legvidámabb percei. Este tíz körül, csaknem három órával az ülés tervezett zárása után, a kormányzat emberei megkönnyebbülve fogadták a gratulációkat . Ez volt ugyanis talán a leghevesebb ülés a lassan ötéves Máértfolyamatban. A vita egyébként nem is szombaton kezdődött: értesüléseink szerint péntek est e még a kormányzaton belül is azon huzakodtak, meddig mehet el a kabinet a határon túli magyarok kéréseinek meghallgatásában. Ezek után több Máért-
