Reggeli Sajtófigyelő, 2003. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-05-21
turistaszezon idejére vonatkozik, ezzel is szere tnék ösztönözni az érintett országok állampolgárait, hogy az Adriaitenger felé használják a Bosznián át vezető utakat. vissza Huszonöt taggal is működnek az uniós intézmények, de a tagjelölteknek még van mit tanulniuk Zsúfol takká váltak az EUtanácstermek [20030521] Egyelőre nem merültek fel olyan aggasztó jelek, amelyek arra intenének, hogy a gyakorlatban az uniós intézmények működése veszélybe kerülhet huszonöt taggal – jelezték EUforrások az első, immár a csatlakozó ors zágok delegációival együtt töltött hetek tapasztalatai alapján. Tanulság azonban akad bőven. Brüsszel A jelek szerint a csatlakozó országok delegációit egyelőre jobban meglepte az EUtanácsi munka számos következménye, mint a mai tagokat az a tény, hogy ú jabban tízzel több ország küldöttsége üli körül a tárgyalóasztalokat Brüsszelben. Emlékezetes, hogy a csatlakozási szerződés április 16i aláírása óta mind a tíz leendő tagállam „aktív megfigyelői” státust nyert a tanácsi üléseken. Az első tanulságokat f elmérve mindenekelőtt „újoncoldalon” okozott egyes országoknál gondot, hogy az „aktív megfigyelés” nemcsak az 12 havonta esedékes különböző miniszteri szintű találkozókat érinti, még csak nem is a nagykövetek átlagosan heti egy ülését, hanem a mindezek ke ze alá dolgozó 157 munkacsoportét is. Normális esetben ez utóbbiakban is minden tagország minimum egyegy szakdiplomatával képviselteti magát, és többnyire úgy illik, hogy már itt megérlelődjön a döntésre szánt dosszié, mielőtt a nagykövetek tanácsa (COREP ER) elé kerül. Nos, a jelek szerint egyes csatlakozó országoknak fejfájást okoz, hogy a tagság előtti létszámukból lehetőleg minél több, számukra fontosnak tűnő munkabizottságba rendszeresen küldeni tudjanak munkatársat. Sokak számára sokkolóan hatott az ülésekkel együtt járó dokumentumáradat is. A heti nagyköveti ülés több tucat napirendi pontját feldolgozó „irodalom” 300500 oldalas is lehet. Tanácsi források szerint az első alkalmakkor sokan megvallották az „újoncok” közül, hogy egyszerűen nem volt ide jük mindent megfelelő módon elolvasni. Ez utóbbiak köréből egyesek azt is elismerték, hogy meglepte őket a különböző tanácsi testületekben zajló vita brutális nyíltsága. „Talán azt hitték, hogy itt is ENSZstílusú cizellált diplomáciát játszunk. Valójába n szókimondó érdekérvényesítés zajlik, konkrét dolgokról és konkrét érvekkel” – jegyezte meg erről az egyik veterán EUdiplomata. „Tiszteletköröket futni nincs időnk” – tette hozzá. Sokat számít az is, hogy a most beülő diplomaták még nem ismerik a koráb bi viták kimenetelét, hangütését. „Egyelőre a stílusban érződik a legnagyobb különbség” – jegyezte meg erről egy tanácsi bennfentes. A külügyminiszterek informális találkozójára például a belga – luxem- burgi – francia – német „védelmi csúcs” után került sor, amelyet egyes leendő tagországbeli politikusok sokkal élesebb kommentárral illettek, mint például a történetben igazából érintett brit diplomácia képviselői. „Igen, mert ők az évtizedek során már megszokták, hogy mindenféle formációk meg kezdeményezések jö nnekmennek, nem kell rögtön végletekkel reagálni” – mutatott rá az idézett forrás. A legnehezebb az újak számára minden bizonnyal annak megtanulása lesz, hogy a munkaüléseken nagyon rövid idő alatt hatalmas mennyiségű témakörrel kell folyamatosan megbir kózni. Valójában nemcsak hogy tiszteletkörökre nincs idő, de tényleges információt nem kínáló felszólalásokra sem. „Csak az szól hozzá, akinek konkrét ellenvéleménye van, vagy érdemi módosítást kezdeményez. Aki egyetért, az hallgat” – mutatott rá egy régi „COREPERes”, hozzátéve, hogy „másként nem is győznénk”. Ebben egyébként a jelek szerint az újoncok egyelőre jól vették a lapot. Kerülték az időrabló felszólalásokat, és tartották magukat a néhány perces időkerethez is. Olyannyira, hogy tanácsi vélemények szerint kedvező hozzáállásuk még azon régiekre is fegyelmezőleg hatott, akik korábban esetleg hajlamosak voltak a bőbeszédűségre.
