Reggeli Sajtófigyelő, 2003. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-05-17
tömegbázisa, hiszen az emberek valós sérelmekből indulnak ki és szeretnék, ha a zok megszűnnének. Mekkora lehet ez a bázis? – Nem szeretnék légből kapott számokat mondani. Tapasztalataim szerint a romániai magyarság egyharmadát megérinti ez az érzelmi politizálás. De erkölcsi kötelességemnek tartom megállapítani, hogy ebben igen nag y szerepe van annak, hogy a magyarországi ideológiaipolitikai ellentétek átplántálódtak a romániai magyar politikai életbe. Az utóbbi időben egyre gyakrabban tapasztalható az anyaországihoz hasonló megosztottság, annak a nyelvezete, érvelési módja, nyugod tan mondhatom: kérlelhetetlensége, kegyetlensége. Ezt a jobboldal magatartására érti? – Nem szeretnék kategorizálni és igazságot tenni. De azt sem szeretném, ha valamiféle patikamérlegelés következtében arra a következtetésre jutnánk, hogy egyképpen fele lős mindkét oldal. Hiszen gyakran halljuk: Tőkés László is hibázik meg Markó Béla is. Ez igaz is. Csakhogy én a mérsékelt politika híve vagyok, az voltam az RMDSZ elnökeként is, tehát én a bölcsesség, az önuralom pártján vagyok. Úgy gondolom, hogy Bethlen Gábor óta ez a legértékesebb politikai öröksége az erdélyi magyarságnak, és ez a megmaradásának a záloga. Ezért én az RMDSZ mérsékeltnek mondott szárnyának politikájával értek egyet és nem a radikálisokéval. Ami nem jelenti, hogy nem látom azt, hogy a mérs ékeltek között is vannak olyanok, akik a kategorikusabb megoldások hívei, a radikálisok között pedig olyanok, akik nem utasítják el a mérlegelő politizálást. Azt viszont egyértelműnek tartom, hogy a romániai magyarság megosztásáért, vagy ne adj Isten, a pa rlamenti jelenlét elvesztéséért járó felelősséget a radikálisoknak kell viselniük. Reálisnak tartja azt a veszélyt, hogy az RMDSZ nem jut be a jövő évi választásokon a parlamentbe? – Nem zárom ki ennek a lehetőségét. És rettenetes tragédiának tartanám. U gyanis, ha a romániai magyar társadalomnak nem lesz parlamenti képviselete, akkor egy nagy múltú, kulturálisan fejlett, nagy alkotóképességű, a jövő kihívásait kiválóan érzékelő közösség a semmibe zuhan. Az a közösség, amelynek nincs képviselete a politika i életben, nincs képviselete a gazdasági életben, a kultúrában, sehol sem. Az ilyen közösség meghasonlik önmagával, megkezdődik benne a bűnbakkeresés, még több ellentét, még több vita fogja őrölni. Ennél nagyobb csapást a romániai magyarságra nézve el sem tudok képzelni. Magyarországon nem tudják felmérni, hogy milyen óriási eredményeket ért el az RMDSZ 1989 óta. Nagy a tekintélye a leginkább progresszív romániai társadalmi rétegek előtt. Ezek ugyanis világosan látják, hogy a Románia számára létfontosságú változások, reformok, törvények, a jogállamiság egyik motorja az RMDSZ. De a nemzetközi tényezők is igen nagyra tartják szövetségünket. Gondoljuk el, milyen nagy dolog az, hogy amikor Európának ezen a részén oly sok a súlyos kisebbségi probléma, van itt eg y igen nagy hagyományú, nagy múltú nemzeti közösség, amely nem a konfliktusok élezésére, hanem a gondok parlamenti eszközökkel történő megoldására törekszik. Az 1990es évek elején, amikor a szövetség elnöke voltam, gyakran tárgyaltam a nyugati országok bu karesti nagyköveteivel, akik rendkívül elismerően nyilatkoztak a politikánkról. Azóta pedig sokat javult a helyzet, hiszen az RMDSZ tagja számtalan nemzetközi szervezetnek.
