Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-08
szavazólapon”), ez a taktika sem változtatott érdemben a pártok népszerűségén. Azt, hogy ez a fajta szembenállás, vagy legalábbis annak kiélezése teljesen megszűnt, mi sem példázza jobban, mint a tény: Orbán Viktor elfogadta Medgyessy Péter meghívását az aláírási ceremóniára. Arra azonban mindkét oldalon számí tanak, hogy az elkövetkezendő hetek ünnepélyes perceinek elmúltával az eddiginél is élesebb lesz a vita arról, mit, menynyit és hogyan tett a kormány a csatlakozás előnytelen hatásainak elkerülése, a lakosság, az ország felkészítése érdekében. vissza Búcsú a cső végétől Világgazdaság 2003. április 8. Szerző: Urkuti György Történelmi jelentőségén túlmenően már másnap érdekes gyakorlati következményei is lesznek annak, hogy jövő szerdán a magyar kormányfő aláírja az EUcsatlako zási szerződést. Hazánk ugyanis ezzel a gyakorlatban is bekapcsolódik az unió mindennapi életébe, immár egyenrangú résztvevőként beleszólva bármely új uniós jogelem megalkotásába. Hogyan is nézett ki az integráció és Magyarország kapcsolata 1990től kezdv e mostanáig? Az egyik oldalon megjelent az EU, a tagállamok közös álláspontjával, egyetlen személy által megjelenítve, a másik oldalon pedig Magyarország. Ez volt az alapfelállás, akár a társulási megállapodás tárgyalásáról, akár annak végrehajtásáról, aká r a csatlakozási tárgyalásokról volt szó. Az intézményi keretek persze változtak: hol társulási tanácsnak, hol csatlakozási kormányközi konferenciának, hol (mint a legutóbbi hónapokban) interim bizottságnak nevezték, de a lényeg ugyanaz volt: az asztal egy ik oldalán ők, a másikon mi, akik nem tartozunk közéjük, csak szeretnénk. Április 16tól, az aktív megfigyelői státus életbelépésétől kezdve az asztal ugyanazon oldalára kerülünk. Nem a tizenötök tárgyalnak többé velünk, hanem a huszonötök tárgyalnak egymá s között. Első pillantásra talán nem is látszik, micsoda óriási különbség ez. Immár nem „harmadik ország”, a jövő májusi belépésre váró tízes csapat, hanem tagország – ha nem is jogi értelemben, de az unió mindennapi életét tekintve feltétlenül. Diplomat ák a megmondhatói, micsoda nagy különbség van nemzetközi tárgyalások során „a cső végén” állni, várva, hogy kijöjjön „a csőből” az a papír, amire végre reagálni lehet, illetve benne lenni a papír tartalmának alakításában. Jóval kisebb az esély egy olyan sz öveg módosítására, amiben „n” számú ország előzetesen egymás között már megegyezett (sokszor kínkeservesen). Az EU esetében ráadásul sokkal többről is van szó, mint szokványos nemzetközi tárgyalásról: a Brüsszelben születő joganyag eddig is ezernyi csatorn án keresztül hatott érdemben és sokszor húsbavágóan is a magyar gazdaság és társadalom bármely szereplőjére. De hiába volt számtalanszor magyar érdek már eddig is a joganyag kialakításában, az nemcsak hogy nem érvényesülhetett, de nem is artikulálódhatott a döntéshozatali folyamat során. Április 16tól kezdve artikulálódhat és érvényesülhet is. A miniszteri tanács többtucatnyi különféle munkabizottságában, az Európai Bizottság számtalan döntéselőkészítő bizottságában ott lehetnek a magyar kormány képvise lői, és a szavazási jogon kívül minden más joggal rendelkeznek. Felszólalhatnak, érvelhetnek, javaslatokat tehetnek, a háttérben ad hoc koalíciókat köthetnek. Talán meg lehet kockáztatni, hogy az intézményi részvétel szempontjából ez a legnagyobb ugrás az EUtagsághoz vezető úton. Szavazásra ugyanis csak meglehetősen ritkán kerül sor. (Igaz, hogy az EU jövőjével foglalkozó, tavaly ősszel indult konvent már hasonló jogosítványokat adott a három magyar küldött kezébe, de a konvent a gyakorlatban csak tanácsad ó szerepben működik, hiszen végtermékét, a majdani alkotmányos szerződés tervezetét, csupán inputként használja majd a döntéseket ténylegesen meghozó, soron következő kormányközi reformkonferencia.) Éppen ezért több mint kínos, hogy még mindig csupán kés zül az aktív megfigyelői státusszal járó jogok érvényesítéséhez nélkülözhetetlen kormányzati koordináció új rendje. A kormány még mindig csak ott tart, hogy egyeztet, „tisztázza a felelősségi rendet”, próbálja tervezgetni a sarzsik szétosztását. Alig tíz n ap van hátra addig, hogy elinduljanak az első magyar kormányképviselők Brüsszelbe, de még mindig nem tudni,
