Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-07
Az Európai Unió nagyon lassan és bizonytalanul alakította ki az álláspontját a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban. Nem csoda, hisz Európa nagyon lassan jutott el annak felismeréséig, hogy a diszkrimináció kiküszöbölése, a demokrácia és az emberi jogok önmagukban még nem oldják meg a nemzeti kisebbségek kérdését, sőt a mechanikusan – a többség uralmaként – értelmezett demokrácia még a kisebbségek ellen is fordulhat. Az Európa Tanács által jelentéstevőnek választott Erik Jürgens a nemzetn ek azt a XVIII. századi francia értelmezését követi, mely szerint a nemzet egy állam állampolgári közösségével egyenlő, tehát az erdélyi magyar az például lényegében román. Tegyük hozzá, a magyar kedvezménytörvény szempontjából nem kedvezőbb a másik uralko dó európai felfogás sem, mely szerint az állam nem a nemzeté, hanem a polgároké. Mindkettőnek ugyanaz a végkövetkeztetése: Franciaország nem anyaországa a svájci vagy belgiumi franciának, és Magyarország sem a vajdasági vagy felvidéki magyaroknak. Az Euró pai Unió kezdetben tehát csak azt mondta ki, hogy a törvény az EU területén nem alkalmazható, mert megengedhetetlen a polgárok nemzeti alapon történő megkülönböztetése. Azután jött a velencei bizottság, amely az államok területi szuverenitása értelmében eg y másik ország területén nyújtott segélyhez szükségesnek tartja az illető ország beleegyezését és az olyasféle igazolványok kiadását, mint az ún. magyarigazolvány, csakis a külképviseletek által véli elfogadhatónak. Egyes értelmezések (például Sólyom Lászl ónak a Népszabadság január 24i számában megjelent cikke) szerint a velencei bizottság nem ment el addig az álláspontig, amelyet Verheugen bővítési biztosnak a magyar kormányhoz intézett levele tartalmaz. E szerint ugyanis: „Magyarország különleges politik ai kötődések létrehozására törekszik, mely cél ellentétes a szomszédos országok szuverenitásával és joghatóságával”. A lényeg az, hogy az uniós álláspont, amelyet a mostani magyarországi vitákban kevesen hajlandóak tudomásul venni, lényegében az, hogy a ma gyarigazolvány elfogadhatatlan, mert kiadásához a magyar állam idegen állam területén idegen polgárokat foglalkoztat adatgyűjtésre, maga az igazolvány pedig mint a segélyre való jogosultság egyik feltétele sajátos jogviszonynyal Magyarországhoz köti más or szágok polgárait. Az európai álláspont ilyetén alakulása biztosan hatással volt arra, hogy Románia majd Szlovákia is mind radikálisabban szembehelyezkedjen a státustörvénnyel. A Srpkse Narodne Novineben, a magyarországi szerbek hetilapjában olvastam egy számomra ellenőrizhetetlen, de elgondolkodtató véleményt, mely szerint Dzurinda Szlovákiának az EUba és a NATOba való befogadása után azért állt bosszút, mert az Orbánkormány Szlovákia euroatlanti integrációjának támogatásához feltételül szabta a státus törvény elfogadását. A magyarországi vitákban jelen van két elfogadhatatlan megközelítés. Az egyik szerint ki kell verekedni az európai álláspont megváltozását, de ha ez nem sikerül, akkor azzal szemben is ragaszkodni kell a státustörvény „lényegéhez”, fő leg ahhoz, hogy a törvény az EU területén is érvényesüljön, mert ha nem, akkor 2007től a törvény már csak a vajdasági és az ukrajnai magyarokra, 2008tól pedig már csak az utóbbiakra vonatkozna. Ebben a térségben már volt egy ország – Jugoszlávia – , amel yet először tönkre tett, majd lerombolt az Európa elleni hadakozás. Itt ilyesmiről beszélni olyan, mint akasztott ember házában a kötélről. Ráadásul ez az álláspont teljesen irreális is: hogyan lehetne a törvényt azokra az országokra, amelyek most sem foga dják el azt, a csatlakozás után, amikor maguk mögött tudhatják az egész EUt? (Németh Zsolt, aki külügyi államtitkárként még tudta, hogy a törvény hatálya miért nem terjedt ki már elfogadásakor sem Ausztriára, most azzal érvel, hogy ez az álláspont nem kil átástalan, mert a dánok, osztrákok stb. az EUban is segítik a határaikon kívül élő nemzettársaikat. Csak arról feledkezik meg, hogy az a segély nem egyénre szóló, és megtalálták a módját, hogy a segítség ne tűnjön nemzeti alapon való megkülönböztetésnek. És természetesen nem létezik sem osztrák, sem dánigazolvány. A másik elfogadhatatlan hozzáállás, amely a vitákat igencsak fölhevíti, s ami a szomszédos országok bizalmatlanságának legfőbb forrása volt már akkor is, amikor még nem tudták olyan jól, hogy m it kifogásolnak a státustörvényen, a „magyarok határokon átívelő integrációjának” hangzatos jelszava, amely Trianon korrekciójának, részleges visszacsinálásának láttatja a státustörvényt. E felfogás szerint a törvény
