Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-30
Én nem. Az a régi Európa. Van egy »új Európa«, amelyet már az egykori szovjet csatlósállamok is formálnak” – jelentette ki. Ilyen előzmények és az ENSZben zajló diplomáciai viták miatt támadt indulatban tette meg a védelmi minicsúcsra vonatkozó javaslatát Verhofstadt. Az indulat amúgy azért sem volt jogos, mert nagy erőkkel – igaz, nagyon kevés eredménnyel – , de már folyamatb an volt akkor is az európai gyorsreagálású haderő kiépítése; ennek a 60 ezer főt számláló és a NATO égisze alatt működő haderőnek elvben az év végére fel kell állnia. Ráadásul az Európai Unió alkotmányát, szervezeti rendjét kidolgozó konventben jelenleg is folyik a közös európai kül- és védelmi politika formálása, konkrét és intézményes kereteinek megteremtése. Mostanra pedig a "koalíció” váratlanul gyorsan meg is nyerte a háborút Irakban, és előtérbe került az újjáépítés, az iraki kőolajtermelés felfuttatá sa, az ENSZszankciók megszüntetése – azaz minden olyan ügy, amely nemcsak politikai, hanem gazdasági előnyökkel is kecsegtet. Márpedig Amerika megkerülésével ez nem megy. A tegnapi védelmi minicsúcson – ahol nem volt jelen az EU kül- és biztonságpolitika i főnöke, és nem képviseltette magát az EU soros, görög elnöksége sem – valójában "nem európai” döntések születtek, így végrehajtásuk is kétséges. A "négyek” elhatározták egy többoldalú haderő főhadiszállásának felállítását olyan európai feladatok koordiná lására, amelyek végrehajtásában a NATO nem érintett. Emellett létrehozták egy gyorsreagálású európai haderő magját is – saját magukból – , mely elvileg nyitott a többi tagállam előtt is. Ugyanakkor mégsem hoznak létre egy a NATOtól független európai katona i főhadiszállást – bár Verhofstadt ezt szorgalmazta. Bár a "négyek” közleménye folyamatosan a NATOval való együttműködésre, az atlanti szolidaritásra hivatkozik, világos, hogy kényszerpályán született döntésekről van szó: minden bizonnyal a Washingtonnal immár egyezkedni kénytelen Párizs és Berlin puhította a buzgó belga terveket. Mindent összevéve, világossá vált: NagyBritannia s a minicsúcsot ugyancsak bíráló Spanyolország és Olaszország nélkül, figyelmen kívül hagyva a NATOt, nem lehet manapság euró pai védelmi szervezetet alakítgatni. vissza Zöld út - Ciprusi határnyitás HVG 2003. április 30. Szerző: Tálas Andrea Spontán egyesítési folyamatot indíthat el a 29 éve megosztott Cipruson, hogy Rauf Denktas, az Északciprus i Török Köztársaság elnöke - aki korábban nem tudott megegyezni Taszosz Papadopulosz ciprusi elnökkel a szigetország egyesítéséről - megnyitotta a két közösséget elválasztó zöld vonalat. Valósággal a földbe gyökerezett Marula Mihaili ciprusi asszony lába, amikor - 29 évi távollét után - a múlt szerdán viszontlátta a jelenleg a kizárólag Ankara által elismert Északciprusi Török Köztársasághoz (TRNC) tartozó Jerolakosz városban lévő egykori otthonát. A ma már 75 éves özvegyasszony szinte mindent úgy talált, ahogy 1974. július 20án, néhány órával a török megszállást követően kényszerűen otthagyta. A házába betelepített török család ugyanis máig az általa hátrahagyott, azóta már kissé megkopott bútorokat, az esküvőjére kapott étkészletet használja, de még nag yapja kakukkos órája is ott lóg a falon. "Meglepődve láttam, hogy még a családi fényképeket is megőrizték" - mesélte boldogan az özvegyasszony az Independent londoni politikai napilap nicosiai tudósítójának. Hasonló élményről számolt be több görög ciprióta : köztük volt olyan, aki még gyermekként kényszerült szüleivel távozásra, és most saját gyermekével tért vissza, hogy megmutassa neki a szülőházát. Elkeseredéssel töltötte el ugyanakkor a ciprusi görögöket, hogy mennyire elszegényedett a törökök által elf oglalt északi országrész. Mindarról, amiről eddig csak hallomásból tudtak, most saját szemükkel is meggyőződhettek: a korábban turistaparadicsomnak számító tengerparti üdülőhelyek kihaltak, elhagyatottak, leromlott állapotban vannak. A nyüzsgő életnek nyom a sincs, csupán néhány szegényes üzletet, éttermet, kávéházat látni. Arról nem is beszélve, hogy az ortodox görög templomokat mecsetekké alakították át; ma már semmi sem emlékeztetett arra, hogy az épületek valaha keresztény templomok voltak: tetejükről le vették a keresztet, belül pedig eltávolították az ikonokat, a falfestményeket.
