Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-30
vendégeket, akik felkeresték a helyi magyar tannyelvű általános iskolát, majd megkoszorúzták Petőfi és Arany kortársának sírját. vi ssza Két vita árnyéka NSZ • 2003. április 30. • Szerző: Szilvássy József Híven jelképezte az elmúlt fél évtizedben látványosan megjavult szlovák – magyar kapcsolatokat a két ország államfőjének tegnapi közös programja. Nemcsak a répáshutai és a gömör i őszinte, emberi pillanatokkal teli fogadtatás volt jelzésértékű, hanem az a testvérvárosi szerződés is, amelyet a két köztársasági elnök jelenlétében Putnok és a szlovákiai Tiszolc (Tisovec) polgármestere írt alá. Ez a dokumentum tényleges együttműködésr e ösztönözheti a súlyos munkanélküliséggel szembesülő gömöri, nógrádi és más térségek illetékeseit a közös kitörési pontok keresésében. Ám két rendezetlen ügy máig beárnyékolja a politikai kapcsolatokat. Az egyik a bősi vízerőmű kérdése. Az Orbánkormány idején kétoldalú derűlátó nyilatkozatokkal igyekeztek álcázni azt a nyilvánvaló tényt, hogy négy esztendő során tapodtat sem közeledett a szlovák és a magyar fél álláspontja. A magyarországi kormányváltás óta pedig Dominik Kocinger szlovák dunai kormánybi ztos már egy esztendeje vár arra, hogy legalább tárgyalópartnert jelöljenek ki számára Budapesten. A szakértői csoportok találkozóiról sem tud szinte semmi érdemlegeset a közvélemény. Nyilvánvaló, hogy ez a halogató magatartás a szlovák félnek felel meg. Nincs előrelépés a kedvezménytörvény ügyében sem, mert Pozsony megmakacsolta magát, és a jelek szerint a legújabb normaszövegre sem hajlandó rábólintani. Időhúzó taktikával akár el is érheti, hogy a vita nem is olyan sokára okafogyottá váljék, hiszen egy é v múlva mindkét ország az Európai Unióba jut, ahol szlovák értelmezés szerint ennek a magyar jogszabálynak nem lehet létjogosultsága. vissza Gömör kapujában NSZ • 2003. április 30. • Szerző: Kis Tibor Vajon hányan tudták teg napig nálunk, mi volt a történelmi Gömör északi és déli kapuja? És hányan tudhatták ugyanezt Szlovákiában? Most, hogy Mádl Ferenc és Rudolf Schuster – a két szomszédos ország történetében először – közösen járta be az említett határ menti régiót, nyilván a Duna mindkét partján az eddiginél többen jegyzik meg a szóban forgó települések nevét: Tiszolc (Tisovec) és Putnok. Ha úgy vesszük, nem nagy ügyről van szó – Gömör geográfiájának részletekbe menő ismerete talán soha nem volt az általános műveltség része a Kárpátmedencében. Más kérdés, hogy a magyar és a szlovák földrajz és történelem tele van Tiszolcokkal és Putnokokkal – vagyis a kollektív tudat mélyrétegeibe lesüllyedt városokkal, eseményekkel, személyekkel és tárgyakkal. És ebből a szemszögből nézve b izony már sokkal szomorúbb az elénk táruló kép. Merthogy kevés nemzet históriája futott évszázadokon át annyira párhuzamos síneken, mint a magyaré és a szlováké, és ugyanígy kevés nemzet tett utóbb annyit e sínek felszaggatásáért, a közös örökség letagadás áért, – vagy kisajátításáért – , mint e két „szomszédvár“. A mostani államfői vizit ismét arra utal: mennyire távol kerültünk is mi egymástól, magyarok és szlovákok. Tudjuk, mindez Trianon műve. Trianoné, ami olyannyira mást jelent magyaroknak és szlovákok nak. Igaz, „Trianon meghaladása“ a rendszerváltás után közös feladatként fogalmazódott meg Pozsonyban is, Budapesten is. De azt is tudjuk: milyen eredménnyel. Hiszen a magyar – szlovák viszony az elmúlt egy évtizedben jobbára konfliktusról konfliktusra bukdá csolt, a meghirdetett „újraközeledésből“ ezért aztán nem sok valósulhatott meg, a jószomszédság építésére tett próbálkozások gyakran elvesztegetett időnek tetszettek. Mint ahogy Trianon meghaladásának jelszava is többnyire csak szólam maradt, e törekvést v alódi cselekvés aligalig támasztotta alá. Amikor mi magyarok Meciar vitézkedése, vagy Bős, netán Pozsony
