Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-26
tűnt el piszkos kezek között, a rendszerek, változások, jól időzí tett színjátékok idején. Na, de ki emlékszik már arra. ’’Az anyaországi lakosság tudatából a határokon kívüli, a kisebbségi sorsot vállalni kényszerülő magyarságot a szó szoros értelmében ’kiiktatták, rovancsolták’, nem létezőnek tekintették, ifjúságát é s a felnőtt korú lakosságot az anyaország szociális és kulturális látóköréből az iskolai oktatásnevelés révén, nemzetellenes társadalmi szervezetek közreműködésével kivonták. Ennek következménye, hogy a fél évszázadon át romboló hatású kommunista agymosás nem létezővé, idegenné és nem kívánatossá minősíttette az egykor, a történelmi Magyarország határain belül együtt élő és a magyar szellemi, kulturális, társadalomszervező értékeket együttesen létrehozó milliókat.’’ Jaj, már megint az emberektől idéztem. De ezek az emberek még 2002 elején keseregtek. Nagy változások történtek azóta. A változatosság kedvéért Mudura Sándor, aki köszöni, jól van és már felépítette a plázáját, nos ez a Mudura 320 millió forintnyi költségvetési támogatást kapott, melyet eredet ileg a Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek ítéltek meg. Végül a pénz mégis Mudura Mecénás Alapítványához került. Neki pályáznia sem kellett rá, mert a határok, ugye tudják… ’’Emlékeztetni kívánjuk az ellenünk hangos kodókat, hogy a két világháború után és a kommunista diktatúrák éveiben a magyar országvezetés ballépéseiért, nem egy esetben kényszerpolitizálásáért felmenőinket a háború utáni áttelepítésekkel, másodrendű állampolgárokká degradálással sújtották, anyagi é s szellemi javainktól megfosztottak vagy hátrányos helyzetbe szorítottak. Magyarország népessége az egymást követő méltánytalan és nemzetsorvasztó családpolitika következményeként fogyóban van, a társadalom elöregedése evidencia, a mai trend fennmaradása e setében néhány éven belül a társadalom egyharmadának az elöregedett kétharmadot kell eltartania. Ezért is érthetetlen azok ellenszegülése, akik a határokon kívülről érkező, az alkotó és termelő szférákhoz tartozók ellen lépnek föl.’’ Jaj, ezek az emberek . Azok ellen ágáltak, akik, lám, eurómilliókkal és forintszázmilliókkal támogatják a határon túliakat. Miért, talán a határon innen él az az üzletember? Na, látják. Az emberek akkor, 2002 elején nem tudták, hogy itt nagy változások lesznek, majdnem olyan nagyok, mint a szépreményű 1949es reformesztendőben. Az anyaországban betemetik az árkokat, melyeket a kutya sem látott, de akkor majd ásnak; a hidak partokat kötnek össze – és a híd betonjába, az aszfaltba verik bele, majd véres koponyával hajítják a ra bmobilba azt, akinek ez nem tetszik; lecsapnak a sikkasztókra, a haramiákra, a gonosztevőkre; rendőrségen alázzák meg aljas, civilizált emberek közötti társalgásban leírhatatlan módszerekkel a Millenáris Park anyagi ügyeinek egyik felelősét, egy asszonyt, de hát minek kellett ott annyit magyarkodni. Mert ilyen keményen védik itt az emberek államát. És egyébként is, azóta Európa kellős közepéről megérkeztünk Európába, és akkor most már ott vagyunk. ’’És szíveskedjenek tudomásul venni, hogy a mostani kedvez ménytörvényt az ezt igénylők a nemzet határok feletti egyesítését, a szabad mozgást lehetővé tevő európai integráció egy stációjának tartják. És végezetül az esélyegyenlőség jegyében kérjük, hogy az írott és elektronikus sajtó teremtsen az eddiginél több a lkalmat, és biztosítson teret, hogy a kedvezménytörvény hatálya alá esők is szóhoz juthassanak a nagy nyilvánosság előtt. (… ) Arra csak utalunk, hogy Németország, Izrael miként védelmezi, milyen értékű és széles skálájú pozitív diszkriminációt alkalmazott az idegenbe szakadt nemzettársaik vonatkozásában. Kérjük a magyarországi egyházi és civil szervezeteket, az erdélyi szövetségeket és társaságokat, a moldvai magyarság érdekérvényesítését felvállaló alapítványokat, a magyarországi szellemi alkotóműhelyeket , a határokon kívülről Magyarországra áttelepedettek százezreit, hogy ne rajtunk, elsősorban Magyarországon segítsenek, hogy ennek a belső értékeket romboló, álságosan hazug és impertinens, az ország sorsát a szavazófülkék kulcslyukán át néző akarnokok han gját.’’ Ilyen szomorúak voltak akkor ezek az emberek. De most már felemelhetik fejüket, nagy vidáman. Hiszen Athén óta naponta kétszer elmondja Medgyessy és Kovács, hogy lépés történt, és jövel az ország határok feletti újraegyesítése.
