Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-01
A MEH valódi feladatai a miniszterelnök, illetve a kormány működésével kapcsolatosak, a jogszabályelőkészítéssel, a más központi állami szervekkel való kapcsolattartással függenek össze. Indokolható az állami vezetőkkel kapcsolatos személyzetpolitika és kiemelt közigazgatásfejlesztési feladatok idekapcsolása is. Miután ezek politikai feladatok, elfogadható, hogy a MEHben politikai államtitkár foglalkozik a parlamenti frakciókkal való kapcsolattartással és a civil szervezetekkel (érdekképviseletekkel) való együ ttműködéssel, bár az már sajátos túlzás, hogy ha két párt képezi a kormánykoalíciót, akkor a két párthoz tartozó két politikai államtitkár között megoszlik a parlamenti kapcsolattartás (négy párt esetén négy lenne?). A túlzott kormányon belüli politikai ko ordinálás talán abból adódik, hogy az 199498as időszakkal ellentétben most nincs Koalíciós Egyeztető Tanács és az SZDSZ elnöke nem tagja a kormánynak. Ugyancsak nem szokásos, bár érdekes megoldás a kormányzati informatika, mint a jövőbeli Ekormányzást s zolgáló technikai feladat párosítása a civil szférával kapcsolatot tartó politikai államtitkársággal. 4. A torzulások A nemzetközi gyakorlatban eléggé elterjedt, hogy politikailag fontos, illetve kényes szervek politikai felügyeletét a kormányhivatalhoz k apcsoltan tárca nélküli miniszter vagy politikai államtitkár látja el. Ez a helyzet pl. az ún. polgári titkosszolgálatokkal, de elvileg nem kifogásolható ez a megoldás a Medgyessykormány esetében a Határon Túli Magyarok, illetve a Nemzeti és Etnikai Kiseb bségek Hivatala esetében sem. Hangsúlyozni kell azonban, hogy e körben csak politikai felügyeletről és nem szakmai irányításról lehet szó, mint ahogy - szerintem tévesen - a MEH statutumában szerepel. Nem érthető viszont, hogy az egyházakkal való "kapcsola ttartást" a MEHben címzetes államtitkár, mint közigazgatási vezető irányítja. Az "egyházügy" a MEHben csak politikai feladat lehet, hiszen a szakmai feladatot a kultusztárca látja el - ezáltal jelentős párhuzamosság keletkezik. Bármilyen fontos hosszú tá vú nemzetstratégiai kérdés Magyarországon a cigánylakosság támogatása, ha van Etnikai Kisebbségi Hivatal és ezt felügyelő politikai államtitkár, túlzottnak tűnik még egy "romaügyi integrációs politikai államtitkár" beállítása (romaügyi hivatallal és minisz terelnök által vezetett romatanáccsal). Ha a kormányzatnak van külön ellenőrző szerve, úgy ennek a Miniszterelnöki Hivatalhoz kell tartoznia. Ezt a célt szolgálja a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal. A KEHI valódi feladata véleményem szerint a kormányzati döntések végrehajtásának ellenőrzése lenne, a kormányzati munka hatékonyságának mérése. Ezzel viszont sajnálatos módon a magyar kormányoknál intézményesen nem szoktak foglalkozni, és a KEHI is a 90es évek közepétől - mintegy "mini számvevőszékként" - a ga zdaságipénzügyi ellenőrző szervként forrt ki. Ilyen körülmények között viszont erősen vitatható a MEHen belül a közpénzek felhasználása feletti ellenőrzésre (amely a kormánytól független Állami Számvevőszék alapfeladata), politikai államtitkár vezetéséve l "szakmai feladatra" Közpénzügyi Államtitkárság" létrehozása. A szabályozás szempontjából ugyanis a közpénzügyi államtitkár a pénzügyi államtitkár, a konkrét vizsgálatok lefolytatására ott van az ÁSZ és a KEHI, a bűnügyek gyanújának kivizsgálására pedig a rendőrség és az ügyészség. A közpénzügyi államtitkárság felállítását feltehetően tisztán politikai szempontok indokolták. A FIDESZ ugyanis erőteljesen a jogállamiság peremén kormányzott, a kormánypártokban és választóikban igen erős igény volt a visszaél ésgyanús ügyek kivizsgálása, a Medgyessykormány programjának ezért kiemelt eleme volt a korrupció visszaszorítása (ún. üvegzsebprogram). Szerintem azonban ilyen "kivizsgáló" államtitkárság létrehozása nemcsak közigazgatási szempontból vitatható, hanem p olitikailag is. A szükséges törvényi változtatásokat persze végre kell hajtani - a Számvevőszék ellenőrzési jogosítványainak kiterjesztése az állami pénzzel dolgozó magánvállalatokra, az üzleti titok körének szűkítése e területen, a közigazgatási társasága lapítás korlátozása, stb. helyes intézkedések. De egy kifejezetten "visszaélésleleplezésre" specializált kormánypárti képviselő politikai államtitkárkénti beállítása más szervek által tartalmilagszakmailag alapvetően már lefedett feladatokra könnyen azt a látszatot kelti, hogy a politikai leszámolás a cél, különösen arra tekintettel, hogy a dolog természeténél fogva 12 évig főleg csak a FIDESZkormány tevékenysége vizsgálható a gazdaságipénzügyi szabályszerűség szempontjából, a jelenlegi gyakorlat kevés bé A vizsgálatok politikai feltupírozása abból a szempontból is bumerángként üthet vissza a kormányra, hogy az e tárgyú eljárások garanciális okokból igen időigényesek, a közvélemény pedig a politikai propaganda hatására gyors eredményt vár, ami persze elm arad. Mivel az e tárgyú igen bonyolult
