Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-12
azt mondjuk, Mészáros Lázár nélkül nincs hadsereg, nincs hivatásos tisztikar, hozzá kell tennünk: Kossuth nélkül meg nincs katona, mert nincs toborzás. Mégis, az ön számára személyesen ki a legrokonszenvesebb a hasznos és hősi jellemű politikusaink közül? Nem rangsorolnám Kossuthot, Széchenyit, Deákot, mindhárman a korszak ideális teremtményei voltak. Hozzám alkatilag legközelebb Deák Ferenc áll, akinek most ünnepeljük 200. születésnapját. A régen nem ünnepelt Deák, aki nem volt karizmatikus jelenség, abszolút nem volt becsvágyó, nem akart rangot, hivatalt, céljai követésében viszont kitartó volt, eltökélt, és a közhiedelemmel ellentétben hajlíthatatlan. Amikor pedig céljai beteljesülését lát ta, szép csöndben háttérbe vonult. Nagyon hasznos magyar volt. Működése nyitotta meg az utat a magyar történelem talán leghosszabb és legdinamikusabb föllendülési szakaszának, s lényegében akkor, a kiegyezés utáni évtizedekben kerültünk vissza az európai f ejlődés áramába. Akkor azt is mondhatnánk, hogy lényegében Deák folytatta le egyedül a "belépési tárgyalásokat" az osztrákmagyar monarchiába? Éppenséggel mondhatjuk. És nagyon nagy ellenállást kellett leküzdenie. Mi lehetett a titka, hogy rang, hatal om nélkül képes volt erre, hogy hatni tudott az ország közvéleményére, sőt még a császári udvarra is.De kérdezhetném a többieket is, hisz Kossuth rövid kormányzói időszakától eltekintve lényegében egyiküknek sem volt formális hatalma. Hatalmuk nem volt, d e befolyásuk igen. Széchenyi arisztokrata volt, világlátott, művelt ember, korszakos kezdeményezései vitathatatlan tekintéllyé avatták. S hatását növelte, hogy arisztokrata léte ellenére forradalmi alkat volt. Nem politikai, nem társadalmi értelemben, hane m mint a korparancs fölismerője, megfogalmazója és cselekvője. Deák Ferencet a hatalmas tudása, a tárgyalóképessége, kompromisszumképessége, tiszta jelleme tette befolyásossá - és a társadalmi háttere. Az a kisnemesi, vidéki háttér, melyet az ország politi kailag legbefolyásosabb rétege adott számára. Deák a vidéki kisnemesek, középbirtokosok világából jött, őket képviselte, s tőlük nyerte a tekintélyét. Kossuthról ne is beszéljünk, ő egyszerűen a hatóképesség zsenije volt. Azt hiszem, ilyen emberek minden k orban születnek, s az esetek többségében a társadalom mindenkori vezető rétegéből kerülnek ki, mert nekik van ösztönös rálátásuk a dolgok állására, s jó esetben tudásuk, indítékuk és erkölcsi tőkéjük a cselekvéshez. Alkalmasak volnánake a mai politikába n ezek a típusok? Épp most nem tudok elképzelni se Kossuth, se Széchenyi, se Deák típusú politikust. Egy Kossuth típusú ma demagóg lenne, egy Széchenyi típusú alighanem álmodozó fantaszta, a Deákféle pedigÉ talán egyedül rá volna szükség egy alkotmányozó folyamatban, annak híján azonban azt hiszem, afféle "polgári jogvédő" lenne. Ez nemzetünk nagyjairól állít ki rossz bizonyítványt vagy a mi korunkról? Róluk semmiképpen. Ők elvégezték a dolgukat, Magyarország megváltozott, és elindult a polgári fejlődé s, a modern nemzetté válás útján. Ki a politikai ideálja, vagy ha nem egy személy, milyen tulajdonságokból rakná össze a ma ideális politikusát? Talán önteltségnek hat, de nincs "politikusi ideálom". Meghajtom a fejem Szent István tette előtt, az ország keresztény hitre térítése és a hatalom központosítása ezer évre kiható történelmi cselekedet volt. Az sem vitás, ha akkor, abban a korban létezett volna Alkotmánybíróság, az nagy
