Reggeli Sajtófigyelő, 2003. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-04-10
igazság órája. Az alkotmány mindenkit szólít, dönteni kell. Mindenkinek különkülön, lelkiismerete szerint. A maga és a haza javára - jelentette ki Mádl Ferenc. Medgyessy Péter miniszterelnök az ünnepi ülésen azt fejtegette, hogy csak az egye sült Európa mutathatja meg, mire is képes a tudásalapú, modern Magyar Köztársaság. A teljes magyarság, az egész nemzet, a határon túli magyarság iránti felelősség a csatlakozás. A jövőre határozott és egyértelmű igent kell mondani – hangoztatta a kormányfő . Szili Katalin szerint Magyarország stabil gazdaságot és demokráciát tudhat magáénak, de a stabil jövőt akkor teremtheti meg, ha igent mond az Európai Unióra. vissza Miért nem örülünk? Felmérést készíteni, ez volt a nagy divat akkoriban. Százvalahány gimnazistának tettem fel magyarságtudatukat firtató kérdéseket 1966ban. Kevesen vagyunk, kicsi országban élünk – ez lett válaszaik summája. Én is fiatal voltam még, tehát naiv. Megírtam egy cikkben, ne zárkózzunk a kicsi ségtudat kagylóhéjába. Középnagy középeurópai ország vagyunk, s hazánk – vagy hazánk lesz – a nagyvilág is. Vasfüggöny ide vagy oda, a határok már kikinyílnak, egyelőre turistákként csodálkozunk rá más égtájak lakóira, de kíváncsian inkább, mint ellenér zéssel. Egyszer talán még meg is szeretjük egymást. Most, szűk negyven évvel később, aligha vagyok naiv már, pedig jó volt – jó volna – annak lenni. A kommunikációs forradalom nevű szemfényvesztő huncutkodás naponta győzköd bennünket arról, hogy most aztá n igazán hazánknak tekinthetjük a nagyvilágot. Egy kattintás, és látjuk Johnnyt, ahogy Marlboróra gyújt egy bagdadi palotában. Megyünk a dolgunkra a pesti utcán, mellénk szegődik egy mikrofonos leányka, nem akarunke Thaiföldre repülni? Mikor? Most rögtön. Egykét óra, s már indul is a gép. Másnap a bangkoki utcán sétálhatunk, mintha a budai Flórián térről a pesti Klauzál utcába invitált volna át bennünket a mikrofonos leányka. Nem álmodozó voltam hát szűk negyven évvel ezelőtt? – kérdezem. Hanem látnok? Va gy – racionális korunkhoz illőn – tudós prognoszta? Az ember naiv volt, legyen gyanakvó most. Ha látom is Johnnyt a Marlborójával, ha érzem is talpam alatt a bangkoki utca kövét, nem káprázat ez? Hazám a világ, persze, virtuálisan. Ha Kertész Imre szerint tárgynak (objektumnak) számítottunk negyven évvel ezelőtt, most annyira alanyok (szubjektumok) vagyunk, mint egy asztráltest? Virtuális világban élünk, magunk is virtuális lényekként? Hallok egy diadalmas szép zenét, talán az Örömódát, és hallom a mély fé rfihangot. Európa, mondja. Egység. Határok nélküli, tehát határtalan szabadság. Négyszázmillió ember. Ennyi testvér. Unió, nem Erdéllyel, de hát ha Európával, akkor benne majd Erdéllyel is. Mintha a Pilvaxban olvasná a fiatalok kiáltványát Vasvári Pál. Gyö nyörű, sajdul belém, aztán magamra kérdezek: mi bajod mégis? Nincs füled a hallásra? Hát nem ezt prognosztizáltad? Miért nem örülsz? És válaszolok is azonnal. Nem örülök, mert az örömömet valakik elrontották. Mert a szép kiáltvány szavait bemocskolták. Mer t Európa arcába méreg loccsant. Mert az egységet kétség bizonytalanítja. A szabadsághoz kocsmai röhej társul. A testvérbizalomhoz az extra Hungariam non est vita gőgje. Az unióhoz európai újbirodalommal való fenyegetőzés. Mi vagyok, ha örülök? Gyanús brüss zelita. Valakik minden örömünkbe belerondítottak. Már csömörünk van a demokráciától is, a választás szabadságától, a pluralizmustól, a parlamentáris rendszertől, a köztársaságtól, a néphatalom változataitól, saját tegnapi történelmünktől, már gyanakszunk minden politikusra, valamennyi barátunkra, szép szerelmesünkre, ellenünk hergelt fiainkra, s már magunkra is, ha tükör elé állunk: kik vagyunk. Valamelyik reggel rosszul lettem, ügyeletes orvost hívtunk, narancsszín dzsekiben jött, s a mi bajom után azt ké rdezte, milyen politikai álláspontot vallok. Mert ő keményen jobboldali – mondta. Aztán injekciós tűvel közeledett felém, s én lázas képzeletemben doktor Jekyllnek láttam. Pedig dr. Kis Tibornak hívták. Valakiknek felelniök kell ezért. Ha másutt nem, a tö rténelem sokat emlegetett ítélőszéke előtt. Nincs nagyobb ellensége most a nemzetnek a nemzetről papolóknál, nincs nagyobb ellensége a demokráciának a Vezérre áhítozó hamis demokratáknál. vissza Faragó Vilmos publicista
