Reggeli Sajtófigyelő, 2003. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-03-05
A létező szocializmus - mint annyi más kérdést - a nemzetiségi kérdést is megoldottnak nyilvánította, miután kegyesen engedélyezett számukra néhány hagyományőrző néptánccsoportot. Ráadásul a szomszédos országokban , lemondtak a Magyarországon élő véreikről, amiért „cserébe” elvárták - s mindmáig elvárják - hogy Budapest is vegye tudomásul a határokon túli magyarok asszimilációját. Ez a szemlélet különösen Pozsony és Bukarest esetében maradt fel napjainkig változatla nul, a magyarországi románok és szlovákok egyetlen feladata, hogy kellő hangerővel sopánkodjanak elnyomattatásukról. Amit többek között a gyulai ortodox püspök jó sztahanovista módjára teljesít is. Ugyanakkor a gyakorlatban - például tanárok, vagy tanesz közök küldésével - a minimumot sem teszik meg a magyarországi kisebbségekért, valószínűleg attól félnek, hogy ebben az esetben nem tudnának a hasonló magyar igényekkel szemben érvelni. Több ország példája is azt mutatja, hogy a nemzetiségi alapon delegál t képviselők kisebbségi érdekvédelem helyett gyakran a kormánytöbbség megvásárolható biztosítékaivá válnak. Erre jó példa a román parlamentbe „nemzetiségi” alapon delegált 12 képviselő esete. Akik gyakran, pusztán fantom szervezeteket képviselnek, s javada lmazásuk is döntően a kormány jóindulatától függ, így nem meglepő, ha a megkérdezett szakértő nem emlékezett olyan esetre, hogy ezen honatyák és honanyák a kormány előterjesztése ellen szavaztak volna. Hasonlóan kijelentették a varsói parlamentbe kooptált „dísznémetek” is, hogy szavazataikkal feltétlenül támogatják a kisebbségbe szorult Leszek Miller kormányát. Annak komolyságát, hogy milyen hatalmas az igény a nemzetiségi képviselőknek a parlamentbe juttatására, jól jelzi a ma már sajnos jórészt feledésb e merült 1998as választási eredmény. Ahol egy a fenti igényt programjául tűző szervezet, a Nemzetiségi Fórum országos szinten alig 7000 voksot volt képes elérni. (Persze felvethető a kérdés, ha a probléma olyan égető, mint ahogy azt Törzsök Erika és az il yen alkalmakról elmaradhatatlan Kaltenbach Jenő ábrázolta, akkor mi akadályozta meg 1994 és 1998 között az alkotmánymódosításhoz szükséges többséggel rendelkező szociálliberális koalíciót, hogy e kérdést szabályozzák?) Ezért talán nem járunk messze a va lóságtól, ha arra gondolunk a sajtótájékoztatónak és az egész „kutatásnak” az értelmét az SZDSZ alapvető hobbija adja, nevezetesen minden lehető és lehetetlen alkalommal bírálni és gyengíteni a magyar (nemzet)államot. vissza Fennmarad a visegrádi együttműködés - Kwasniewski lengyel elnök volt az első külföldi államfő a Sándor Palotában Népszava 2003. március 5. Szerző: Kepecs Ferenc A visegrádi együttműködés még nagy jövő előtt áll, akkor is, ha a csoport valamennyi tagja a z EU tagja lesz - szögezte le tegnapi budapesti sajtótájékoztatóján Aleksander Kwasniewski. Kwasniewski volt az első külföldi államfő, akit Mádl Ferenc köztársasági elnök a budai Sándor Palotában fogadott. A lengyel köztársasági elnököt katonai tiszteletad ással üdvözölte vendéglátója a Várban, a Szent György téren. A hivatalos látogatáson Magyarországon tartózkodó lengyel köztársasági elnök szerint a kiépített, "infrastruktúrával" rendelkező visegrádi együttműködés érték, nyereség az EU számára is. Az edd igi fő közös cél, az EUcsatlakozás a jövő évi felvétellel ugyan eltűnik, de továbbra is közösen munkálkodhatunk a környezetvédelem, a bűnüldözés, az infrastruktúra kiépítésének területén és még számtalan más témában is - hangoztatta Kwasniewski. Mádl Fere nc ezzel kapcsolatban bejelentette: a visegrádi országok államfői hamarosan tanácskozásra gyűlnek össze Magyarországon. A magyar köztársasági elnök elégedetten állapította meg, hogy a két ország gazdasági kapcsolatai immár elérték az évi másfél milliárd e urós értéket; hogy a korábbi kereskedelmi viták és vámkorlátozások immár megszűntek. Mint Mádl elmondta, megbeszéléseiken szóba került az euroatlanti kapcsolatok kérdése is. A két államelnök egyetértett abban, hogy most különösen szükség van az Egyesült Ál lamok és az európai országok együttműködésére.
