Reggeli Sajtófigyelő, 2003. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-03-31
Azok közül azonban, akik első pillanattól bizalmat szavaztak neki, egyre többen vonták meg tőle. Boros levele óta (ezt a szöveget a munkahipotézis kedvéért fordulópontnak tekintjük) egyre többen emelték föl szavukat az ellen a vezetési mód ellen, amelyet Markó és néhány társa gyakorol. A hivatalos vezetés merevségét mutatja az is, hogy ezeket a bírálatokat, bármilyen irányból jöttek is, mindig visszaverte, és semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy megszívlelje őket. A rengeteg "ügy" közül számomra ki emelkedik Kolumbán Gábor esete, aki a tavalyelőtti székelyudvarhelyi előválasztáson Verestóy Attila ellenfele volt, s akit valamilyen nehezen érthető, de annál gyanúsabb fogással állítottak félre az útból. De akkor is rossz szájízzel maradtam, amikor Boros Zoltán leváltását Markó Béla és a hozzá közel állók azzal indokolták, a Román Televízió magyar szerkesztőségének vezetője elérte a nyugdíjkorhatárt, ezért kellett helyettesíteni. Azt az érvet, hogy hiszen Boros már korábban betöltötte a hatvanadik életévé t, az elnök és társai a jól bevált recept szerint nem kívánták kommentálni. A szatmárnémeti kongresszust olyan kiábrándulási hullám követte, amelyet mármár trendnek nevezhetünk. Egyik idősebb ismerősöm (vérbeli konzervatív értelmiségi, aki hisz a közszol gálat és a magyar egység szükségességében, s akihez a radikalizmus vagy a lázadás gondolatának árnyéka se férhet), elmesélte, Frunda egyszerűen nem engedte szóhoz jutni azokat, akiknek valamilyen kritikai megjegyzésük volt a módosítójavaslatokkal szemben, s ha valaki mégis volt olyan konok, hogy végigmondta, amit el akart mondani, azt a szavazógép rögtön leszavazta. Gyarapodik tehát azoknak a száma, akik sokáig hittek az RMDSZben, hittek abban, hogy legyen akármilyen a szövetség, ez a szövetség a mienk, aki tehát a jelenlegi vezetés ellen szól, az a romániai magyarság érdekeit sérti - most azonban becsapva érzik magukat, s már ezek a hitek sem tartják vissza őket attól, hogy kifejezzék aggodalmukat, sőt (egyre inkább) csalódásukat. A hiteles értelmiségie k eltávolodásával nem csupán az RMDSZ erkölcsi tekintélye romlik rohamosan; romlik az is, amit (kevéssé tudományosan, de talán érzékletesen) lazasági és fantáziakoefficiensnek neveznék. Mint minden diktatúra, a Markóéké is a humort és a képzelőerőt szorít ja vissza, hiszen mitől félne jobban, mint ettől a két tulajdonságtól?! Toró T. Tiborék valószínűsíthető leszakadásával megszűnt az áltatás és az önáltatás ürügye: most már senki sem mondhatja és senki sem képzelheti, hogy az elnök és a körülötte levők azé rt merevek, mert egy folytonos szóharcban vesznek részt. Nem: Markóék most maguktól merevek - ők kényszerítették bele magukat ebbe a szerepbe, és nyilván mást is bele fognak kényszeríteni. Azok, akik most távolodnak a szövetségtől, éppen ezt érezték meg - és nyilván ezért távolodnak. Távolodásuk rettenetes következményekkel járhat. Nem a rendkívül féltett egységre gondolok - egyszer már megírtam, hogy jobban félek egy provinciális szövetségtől, mint a mitikus egység felbomlásától (Két félelem között. Néps zava, 2003. január 31.). Most sem mondhatok mást. Továbbra is jobban félek egy merev, vidékies RMDSZtől. Azt is többször leírtam már, hogy sokáig reménykedtem Frunda György nagyvonalúságában: bíztam eleganciájában, okosságában, diplomáciai érzékében, mely még a románokra is hatott. Azért éltettem magamban ezt a reményt, s azért áltattam magam még akkor is, amikor egyre világosabbá vált, hogy nincs kiben, mert azt hittem, az RMDSZen belül beindul valamiféle "politikai továbbképző", amelynek eredményeként n éhány éven belül nem egy olyan politikusunk lesz, mint a marosvásárhelyi ügyvéd, hanem legalább tíz vagy húsz. Nem történt semmi. Sőt, ami még rosszabb: nem tíz vagy húsz elegánsabb közszereplőnk lett, hanem Frunda is bemerevedett. Ma már, akárhonnan is nézzük, nem több, mint a Markóvonal egyik prominens képviselője, s a hivatalos vezetés hatalmát biztosítja tűzönvízen át. Lelke rajta, ha úgy gondolja, ez a hivatása. Vagy: milyen jó kampányt folytatott Kolozsvárnak az RMDSZ részéről küldött polgármeste rjelöltje, EcksteinKovács Péter! Akkor is megmozdult bennem valami, s mármár hinni is kezdtem benne. És ez a mozgás is abbamaradt, jóformán azelőtt, hogy beindult volna. Nem tudhatom, mi a baj, hiszen hálistennek nem láthatok be a kulisszák mögé. Nem tu dhatom, az említett személyek maguk hibásak azért, amit leírtam, vagy egy mind zártabb, szárazabb, fantáziátlanabb rendszer
