Reggeli Sajtófigyelő, 2003. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-03-28
Eddig is nyílt titok volt a belgrádi alvilág és a rendőri szervezetek közötti összefonódás. A Zoran Djindjic miniszterelnök elleni gyilkos merénylet azonban megmutatta, hogy ez a törvénytelen kapcsolat mennyire mélyreható és szerteágazó volt. Ahol a kü lönleges belügyi alakulat parancsnokhelyettese húzza meg a kormányfő életét kioltó fegyver ravaszát, ott nem kell csodálkozni, ha az ország legnépszerűbb esztrádcsillagának pincéjében ládaszám találnak fegyvert, lőszert, robbanóanyagot és golyóálló páncéli nget. Ahol egy rendőri elit alakulat parancsnokának a legkiterjedtebb bűnözői klán ajándékoz házat, ott jaj annak a politikusnak, aki hozzányúl a szervezett bűnözés dossziéjához! A merényletnek éppen ez volt az egyik legfőbb indítéka: a kormány bizonyos tö rvényes akadályok megszüntetése után lecsapni készült a zimonyi klán néven elhíresült bűnszövetkezetre. Nem csirketolvajok gyülekezetéről van szó, hanem a Balkán valószínűleg legbefolyásosabb kábítószerbandájáról, amelynek tagjai eurószázmilliókat harács oltak össze. Pazar villák, luxusgépkocsik, jachtok vannak birtokukban, és gyaníthatóan beágyazták embereiket az igazságszolgáltatásba és a sajtóba is. A múlt héten letartóztatott államügyészhelyettes, Milan Sarajlic bevallotta: százötvenezer eurót kapott azért a szolgáltatásért, hogy obstruálja a bandatagok ellen folyó eljárásokat, és kétmilliót ígértek neki, ha megkaparintja a szervezett bűnözéssel megbízott különleges államügyészi posztot. Amúgy emberrablással és bérgyilkosságokkal is foglalkoztak. A ko rmány már a letartóztatási parancsokat is kiállította, amikor – március 12én, az akció bejelentését megelőzően – végrehajtották a merényletet. A kormányfő testőrsége óriási mulasztást követett el, hogy nem szigorította meg maximálisan a biztonsági intézke déseket, és hagyta, hogy a merénylő – a kormányépület hátsó bejáratával szemközti ház második emeletének egyik ablakából – nyugodtan célkeresztbe vegye a felbukkanó Zoran Djindjicet. A Heckler&Koch gyártmányú távcsöves puska – mint utóbb kiderült – biztos kezekben volt, kezelője alapos kiképzést kapott, ha nem is ilyen alkalmakra. A gyanú tehát azonnal a zimonyi klánra és annak vezetőire, Milorag Lukovicra (csúfnevén: Legija), Dusan Spasojevicra ("Siptar”) és Mile Lukovicra ("Kum”) terelődött. A klán főkol omposai sürgősen illegalitásba vonultak. A hajsza megkezdődött, és tart a mai napig. A belgrádi építésügyi felügyelőség bátorságra kapott, és buldózereket küldött az eddig érinthetetlennek számító dúsgazdag Spasojevic engedély nélkül épült vadonatúj hárome meletes üzletházának lebontására. Az erőgépek felvonulását, a tartópillérek felrobbantását egyenesben közvetítette az állami tévé, mintegy bizonyságul, hogy a kormány ezúttal tényleg elszánta magát a végső leszámolásra. Nem volt kevésbé látványos a teljes harci felszereléssel felvonuló rohamrendőrök akciója a három éve meggyilkolt hírhedt szabadcsapatvezér, Zeljko Raznjatovic Arkan erődítménynek is beillő villájánál sem. Eddig az is elképzelhetetlen volt, hogy rendőrök "zaklassák” a (nem) minden gyanú fele tt álló özvegyet, a stadionnyi közönséget összecsődítő "turbofolk” énekesnőt, Svetlana Raznjatovicot, vagyis Cecót, ahogyan rajongói becézik a szilikontündért. A kommandósakcióban előbb lefegyverezték az őröket, majd behatoltak a magas fallal övezett, toro nnyal ékesített villába, és az alapos házkutatás után egy teherautónyi hadfelszerelést vittek el. Csak revolverből huszonegyet találtak. Cecót is előállították, miután kitűnt, hogy gyakran fordultak meg nála a maffiavezérek, néhányan ott is vendégeskedtek a Djindjicmerényletet megelőző napokban. Arkan is ugyanannak az alvilági körnek volt a tagja, mint Legija, Siptar és a héten elfogott merénylő, Zvezdan Jovanovic, a belügyminisztérium különleges alakulatainak (JSO), a vörössapkások alezredes rangú parancs nokhelyettese. A vegyes társaságban találni lehetett idegenlégiósokat (mint Legija), klasszikus kasszafúróból pártvezérré avanzsált "patriótát” (például Arkan), drogkereskedőket és bérgyilkosokat is. A délszláv háború kihívást jelentett számukra, és amikor a szerb titkosszolgálat 1991ben szabadult bűnözőket és más kalandorokat irányított a határon túli szerb lázadók megsegítésére, ők is siettek eleget tenni "hazafias” kötelességüknek. Egyesek szerint Slobodan Milosevic, mások szerint a szerb vezér egyik va jdasági Trabantjának, a "joghurtforradalmárként” elhíresült palánkai Mihalj Kertesnek az ötlete volt, hogy ezekből a harcedzett önkéntesekből különleges egységet hozzanak létre tapasztalt rendőrtisztek vezetésével. Az első parancsnokuk Franko Simatovic "Fr enki” volt, majd Radomir Markovic titkosszolgálati főnök Legiját léptette elő erre a posztra. A félelmetes vörössapkások Milosevic feltétlen bizalmát élvezték, és számos piszkos munkát végeztek el a szlavóniai, a boszniai, majd a koszovói harcok idején. Ám egyre inkább bebizonyosodnak azok a sejtések is, hogy az elmúlt tíz év tucatnyi politikai gyilkosságaiban, továbbá az alvilági vezérek által megrendelt likvidálásokban is nyakig benne voltak. A
