Reggeli Sajtófigyelő, 2003. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-03-27
Magyar Hírlap 2003. március 27. Medgyessy Péter meghívót küldött miniszterelnök elődeinek, ünnepeljék együtt Athénban azt a sorsdöntő pillanatot, amikor Magyarország tagjelöltből az Európai Unió "r endes” tagjává válik. A meghívást Horn Gyula azonnal elfogadta, Boross Péter jelenlétét attól teszi függővé, hogy a rendszerváltás utáni összes kormányfő ott legyen. Vagyis Boross döntése Orbán Viktortól függ, aki e héten ad választ. Nagyon nehéz lenne e meghívást elutasítani, hiszen Orbán április közepén amúgy is ott lesz Athénban, az Európai Néppárt vezetőinek találkozóján. Innen már csak pár lépés – nehéz lépés? – , hogy az aláíráson a magyar kollégák mellé álljon. Amilyen természetes Medgyessy meghívój a, annyira szokatlan is a legújabb kori magyar közéletben. Gondoljunk csak arra az ugyancsak ünnepi eseményre, amikor Magyarország NATOtagságát kellett aláírással szentesíteni. Az ünnepségen nem jelenhetett meg a belépést előkészítő, az Orbánkormányt meg előző Hornkormány egyetlen tagja sem. Nem hívták meg. Pedig egyegy ilyen történelmi jelentőségű esemény sohasem köthető csupán egyetlen hatalmi garnitúrához. Soksok év előkészítő munkája szükséges ahhoz, hogy az ilyen pillanatok bekövetkezhessenek. Így aztán legtöbbször más az aláíró, mint akinek kormányzása alatt talán a leginkább felpörögtek az események. A rendszerváltás után néhai Antall József miniszterelnöksége idején írhattuk alá az EUtársulási megállapodást, ami Boross Péter kormánya idején lép ett hatályba. Horn Gyula Külügyminisztériumához kötődik az integrációs államtitkárság létrehozása, Orbán Viktor kormányzásához pedig az EU 24 tárgyalási fejezetének lezárása. Most akkor ki tette a legtöbbet azért, hogy Magyarország az Európai Unió tagja le hessen? Az ország minden kormánya s minden polgára. A Medgyessykormány "szerencséje”, hogy az aláírásra most kerülhet sor. De lehet, hogy a tagság igazi előnyei már egy másik kormány idején teljesednek ki. Az élet már csak ilyen, nem érdemes rövidlátó b elpolitikai megfontolásokkal bonyolítani. vissza Belépési „mézesmadzag” keletre Világgazdaság 2003. március 27. Olyannyira jól sikerült a jövő májusban megvalósuló bővítés révén az uniós stabilitás „exportja” a tizenötök ke leti határain túlra, hogy az Európai Bizottság már a Balkánra, Oroszországra, egyes FÁKállamokra és a mediterrán térségre is fokozatosan kiterjesztené az integráció bizonyos elemeit. Romano Prodi bizottsági elnök szerint hosszú távon akár a négy szabadság ot (az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek) szabad áramlásába is be lehetne vonni a 25 tagú unió szomszédait. „Az elmúlt évtizedben az unió legsikeresebb külpolitikai eszköze kétségkívül az EUtagság ígérete volt” – szögezte le Chris Patten kül kapcsolatokért felelős bizottsági tag. Arra utalt, hogy az unió a kilencvenes évek eleje óta igen komoly nyomást tudott gyakorolni a jövő májusban csatlakozó országokra pusztán azáltal, hogy az integrációba való fokozatos bevonásuk egyes lépéseit (társulás két fázisa, csatlakozási tárgyalások megkezdése, különféle uniós programokban való részvétel lehetőségének megnyitása stb.) mindig sikerült valamilyen konkrét elvárás teljesítéséhez kötni. Voltaképpen ennek a stratégiának a továbbvitelét javasolja Prodi és Patten a Le Monde, az ABC és a La Stampa számára a múlt héten írt cikkében, az Európai Bizottság által a közelmúltban elfogadott Széles Európa – Új kapcsolati keret az EU keleti és déli szomszédaival című előterjesztésében, sőt a DélkeletEurópával fen nálló stabilizációs és társulási megállapodások megvalósításáról tegnap nyilvánosságra hozott értékelésben is. A csatlakozás „mézesmadzagja” persze különböző távolságban van az egyes országok előtt: míg Horvátország, Albánia, BoszniaHercegovina, Macedónia , illetve a még mindig együtt kezelt SzerbiaMontenegró szinte mindenki által elismerten egyszer tényleg az unió tagjává válhat, addig Moldova, Ukrajna vagy Fehéroroszország esetében már igen komoly vitákat vált ki a tagállami fővárosokban Prodiék azon elg ondolása, hogy hosszú távon esetükben sem szabad kizárni a csatlakozást.
