Reggeli Sajtófigyelő, 2003. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-03-27
kiegyensúlyozhatja az egyoldalú amerikai befolyást. Közös kül- és biztonságpolitika elfogadása esetén a huszonötök Európája legalább részben ellensúlya lehet a korlátlan amerikai szuperhatalomnak. A csatlakozás elmaradása ezért a "nem"kampány hazug jelszavaival szemben tovább csökkentené az orsz ág függetlenségét és kiszolgáltatná hazánkat az egymással vetélkedő óriások kényekedvének. A máltai és a szlovén népszavazás sikere azt mutatja, hogy a csatlakozás jelentőségét azok az országok is megértik, amelyek számára az uniós tagság nem jár közvet len anyagi előnnyel. A máltaiak a maguk szépséges kis szigetén mindig piacgazdaságban és az utóbbi időkben értékelhető jólétben éltek. A szlovénok sejtik, hogy fejlettségük okán hamarosan nettó befizetők lehetnek, vagyis ők finanszírozhatják mások fejlődés ét. Mégis kilencven százalékban igent mondtak a csatlakozásra, mert tudják, hogy aki kimarad, az könnyen a Balkánon találhatja magát. A "nem" olyan helyzetbe juttatná - önként - Magyarországot, amelybe déli szomszédunk, Szerbia annyi szenvedés után csúszot t be, s amelyből akár évtizedekbe kerülhet kikapaszkodnia. vissza Az ő háborújuk - a mi mérlegünk Figyelő 2003. március 27. Szerző: Gömöri Endre Az iraki háború szinte kettéhasította a NATO és az EU szerkezetét. A magyar kormánynak úgy kellett manővereznie, hogy mindkét oldal szemében partner maradhasson. Ezt a feladatot - jellegzetes kommunikációs hibákkal terhelten - végül sikerült teljesítenie. Ha frivol akarnék lenni (de nem akarok), akikor azt mondanám, hogy korun k háborúját nem a hetilapok számára találták ki. Nem tudni, hogy mire ezek a sorok az olvasó elé kerülnek, villámháborús stílusban befejezéséhez közeledike a harc, vagy keményebb iraki ellenállásba ütközve, netán lelassul az amerikai előretörés. Éppen e z a várakozás ad talán lehetőséget arra, hogy megvonjuk az iraki válság "magyar mérlegét", figyelembe véve mindenekelőtt az általánosan elismert magyar érdekeket. Majd - és itt már személyes, tehát vitatható véleményt közölve - megpróbáljuk összemérni mind ezt a kormány és az ellenzék politikai magatartásával. A magyar érdekek higgadt megvitatásának az a feltétele, hogy a különböző vélemények képviselői legalább két alapkérdésben egyet tudjanak érteni. Az első lenne, hogy világpolitikai léptékű ügyekben ne m alanyai, hanem sokkal inkább tárgyai vagyunk a döntéseknek. Így, ami a politikai cselekvést illeti, minden kormány kénytelen korlátok között mozogni. A második feltétel: a kormány ne engedje beszorítani magát olyan helyzetbe, hogy az egymással vetélkedő nagyhatalmi csoportosulások között választania kelljen. (Hogy a veterán KISZtitkárok stílusát kedvtelve használó Kövér László szavait felidézzem, ne legyen senki csizmapucolója.) A Medgyessykormánynak e feltételek teljesítése érdekében igen nehéz helyz etben kellett manővereznie. Az iraki ügy régóta nem tapasztalt élességgel osztotta meg a nyugati világot. A NATO és az Európai Unió szervezete gyakorlatilag kettéhasadt. FÉLRETETT IDEOLÓGIÁK. A barikád vonala az iraki diktatúra elleni háborús fellépést r égóta előkészítő amerikai neokonzervatív politika támogatói és annak elutasítói között húzódott. A hasadás elsodort minden vélt, vagy valóságos ideológiai definíciót. A jobboldali Bushcsapat egyetlen igazi támogatója a brit szociáldemokrata kormány. Az el lentábor fő ereje a francia konzervatív és a német szocdem kabinet szövetsége. A közép- és keleteurópai régióban ezek a különbségek még látványosabbak. A közvetlenül az EUcsatlakozás előtt állók közül a baloldal vezette lengyelek egyértelműen Bush mögé s orakoztak. A régió sorban hátrább álló (csak 2007es felvételre számító) országainak többsége ugyancsak így döntött, közöttük Románia és Bulgária is.
