Reggeli Sajtófigyelő, 2003. március - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-03-26
névjegyzékbe való felvételi kérelmet automatikusan el kellene fogadni. Miután közjogi jellegű aktusról van szó az elutasító bizottsági döntéssel szemben természetesen nyitva állna a bírósági jogorvoslat lehetősége. A választói névjegyzékek kezelését rá lehetne bízni az egyes kisebbségek országos önkormányzataira, az adatok kezeléséről az adatvédelmi szabályozá ssal összhangban lévő külön jogszabály rendelkezne. A helyi és országos önkormányzat létrehozásához viszont szükséges lenne bizonyos minimális választói létszám is. Ez legitim elvárás, hiszen a kollektív jogok gyakorlásáért „cserébe” elvárható a jogalany „kollektíva” felmutatása. A kisebbségi képviselet minimális létszámhoz kötése egyébként közvetve már most is szerepel a törvényben, de csak az új, eddig még el nem ismert kisebbségek számára. Esetükben ezer választópolgárnak kell kezdeményeznie az új kiseb bség közjogi elismerését. Így logikus lenne, ha az országos önkormányzat létrehozásához is ennyi választópolgár regisztrálását követelnénk meg. Helyi szinten pedig egy kisebbség csak azokon a településeken indulhatna a kisebbségi önkormányzati választásoko n, ahol az adott település lakosságának legalább 5 százaléka vállalta fel az utolsó népszámlálás alkalmával valamely nemzetiséghez, anyanyelvhez, illetve kultúrához való kötődését, vagy pedig az adott település lakosai ilyen arányban regisztráltatták maguk at kisebbségi választóként. (A népszámlálási adatok pusztán a kisebbség jelenlétét tanúsítanák az adott településen, másra azokat nem használnák fel.) * Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy egyetlen emberi mű sem tökéletes, a joggal való visszaélés mi ndig is létezett és az idők végezetéig létezni is fog. Ennek ellenére a kisebbségi külön jogokkal kapcsolatos visszaélések véleményünk szerint a törvénynek a regisztráción alapuló módosításával radikálisan lecsökkennének. Ennek hiányában viszont a kisebbsé gi törvény várhatóan tovább erodálódik, sőt ami még rosszabb, az ország lakosainak szemében hosszú időre lejárathatja a kisebbségek közjogi képviseletének gondolatát. Ez pedig sem a felelősen gondolkodó politikusoknak, sem a kisebbségi vezetőknek nem lehet célja. vissza Halász Iván Majtényi Balázs kisebbségpolitikai szakértők Egyigenes Már Kolumbuszék jól tudták, hogy nemcsak hajózni muszáj, hanem kikötni is. A Santa Marián tehát értelmetlen lett volna azzal agitálni a kik ötés mellett, hogy Amerika egy Eldorádó, és majd minden matróz jól jár. Hasznosabb volt fölkészülni, elmagyarázni, mit kell majd csinálni, és mitől kell félni, ha odaérnek. Ezt kellett volna tennie a mi kormányunknak is: kampányolás helyett tájékoztatni. Ady kompországát – talán most először történelmünkben – várják a kikötőben. A magyar szavazók túlnyomó többsége ezt jól tudja, tehát igent fog mondani április 12én az EUcsatlakozásra. De aligha a kormánypropaganda miatt. Akik most – saját meggyőződésből vagy pártpolitikai "kényszerből” – nemet mondanak, vagy erre agitálnak, azok is legszívesebben igent mondanának, mert ők is pontosan tudják, nincs más értelmes utunk. Ám abból, hogy az EUnak nincs alternatívája, logikai baklövés arra következtetni – amin t ezt sok kormánypolitikus előszeretettel hangoztatja – , hogy egyetlen érv sem szól a belépés ellen. Ez nem igaz. Ilyen döntés nincs a világon. Abszolút életidegen tehát – ezért hiteltelen – az a propaganda, mely azt sulykolja, hogy csak jót tesz a csatlak ozás, mindenki jól jár, senkinek sem lesz rosszabb. A tájékoztatás több mint kampány. Nem rábeszélni kell az embereket az EUra, mézesmadzagot lóbálva, s minden bajt, nehézséget elhallgatva. Így is lehet, persze, de akkor igazuk van a belépés ellenzőinek, akik a bezzeg országokat emlegetve reklamálják, hogy itt is két egyenlő részre kellett volna osztani a csatlakozás kommunikációs előkészítésére szánt pénzeket az igenlők és a nem hívei között. Akkor az egyik fél a várható poklot emlegette volna, a másik m eg a várható mennyországot. Ebből is ki lehetett volna hámozni valamit, de hát jól tudjuk, az EU sem pokol nem lesz, sem mennyország. Mi lesz? Magyarország lesz az EUban. Eleinte sok nehézséggel, aztán egykét évtized alatt fölkapaszkodva az oly régóta v ágyott nyugateurópai átlaghoz. Az egyes emberek háromnegyede – szakértők szerint – a belépéskor szinte semmit sem fog érzékelni. Nem romlik és nem is javul az élete. A kapitalizmus ugyanis már régen itt van, ami romolhatott sokak életében,
