Reggeli Sajtófigyelő, 2003. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-02-08
garantáló helsinki egyezményt. Később szoros kapcsolatot alakítottunk ki a hazai ellenzékkel, és elértük, hogy megnyilatkozásaik at az Egyesült Államok kormányszerve, az International Foreign Broadcast Service lefordította, és nagy példányszámban rendszeresen terjesztette. Így több mint 3000 oldalon váltak hozzáférhetővé a magyar szamizdatirodalom mértékadó publikációi. Három hullá m – Hogyan látta ön az amerikai emigrációt? – A három nagy hullám teljesen más hátterű volt. A második világháború előtt gazdasági menekültek jöttek. A második világháború után deklasszált értelmiségiek, katonatisztek, politikusok. Ők nehezen illeszkedtek be az amerikai életbe, mert amit tudtak, arra itt nem volt szükség. Az ’56os menekültek nagy része viszont fiatal, tettre kész ember volt, olyan értelmiségi vagy ipari szakmával a zsebében, amire az Egyesült Államokban nagy igény volt. A bizottság az emig ráció széles rétegeit igyekezett tömöríteni. – A hetvenes évektől fokozatosan változott a magyar – amerikai viszony is. Ez nem okozotte belső vitákat? – A bizottságon belül voltak viták, de döntéseinket konszenzus alapján hoztuk. Az akkori magyar kommunista kormány és egyesült államokbeli társutasai a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megadását, később az évi felülvizsgálás rendszerének ötéves időtartamra való meghosszabbítását szorgalmazták Washingtonban. A bizottság ezt a törekvést nem támogatta, a legnagyobb kedvezménnyel kapcsolatos álláspontját kö vetkezetesen a kongresszus tudomására hozta. Minden évben – a kedvezmény meghosszabbításának időpontja előtt – meghallgattak bennünket a kongresszus illetékes bizottságaiban, ekkor tudtuk elmondani véleményünket a magyarországi helyzetről, a diktatúra eszk özeiről, és ismertettük az áldozatok sorsát. Az értékelések kerültek be, nemcsak az illetékes kongresszusi bizottságok tagjainak és a kormány tisztviselőinek tudatába de maradandóan a kongresszusi jegyzőkönyvekbe is. Ezt a dokumentumgyűjteményt 1999ben a Széchényi könyvtárnak adtam át a volt főigazgató, Juhász Gyula kérésére, azt követően, hogy a bizottság 1990. október 23án feloszlatta önmagát, hiszen a magyarországi politikai fordulat miatt az 1956ban meghatározott mandátuma lejárt. A kérést dr. Karsay Orsolya, a könyvtár magánlevéltárának igazgatója megismételte. Ütközés koronaügyben – Bizonyára volt jó néhány más sarkalatos kérdés is, amit a bizottságban meg kellett vitatni. Például a korona visszaadása. – A korona ügyében azt az álláspontot képviselt ük, hogy bár a magyarországi kommunista rendszer igyekszik szépíteni magát, alapjában véve diktatórikus módszereket alkalmaz, s az ország idegen hadsereg megszállása alatt áll. E tekintetben összetűzésbe is kerültünk néhány budapesti amerikai követtel, köz öttük Salgó nagykövettel, aki próbálta az otthoni emberjogi politikát a szőnyeg alá söpörni, a demokratikus ellenzék elleni akciókat leplezni. Ma is úgy vélem, hogy jobb lett volna 1990ben, a magyar nép szeretetétől övezve, és nemcsak a Parlamentben, megh ívott kiváltságosok jelenlétében megtartott szűk körű ünnepség keretében üdvözölni a korona hazatértét. – Beszéljünk egy kicsit részletesebben a bizottság tevékenységéről. Hogyan lehetett ezt a küzdelmet hatékonnyá és egyben sikeressé tenni? – Feladatunkna k tartottuk a forradalom céljainak itteni ismertetését, népszerűsítését, nemzeti forradalomként való elismertetését. Ebben sok eredményt értünk el. A tizedik évfordulóra megalakult az emlékbizottság, amelynek elnöke Horton képviselő lett, s tagjai voltak e gyházi személyek, törvényhozók. Minden öt évben országos rendezvényeket szerveztünk. Az államok kormányzói palotáin október 23a hetébena lyukas zászlólengett, miként az amerikai képviselőház árbócán is a 25. évfordulón, amikor nagy kiállítást is rendeztün k a kongresszus épületében. Nagy Imre kivégzésének 25. évfordulóján a képviselőházban tartottunk megemlékezést, és ebből az alkalomból Ronald Reagan elnök is méltatóan nyilatkozott a magyar szabadságharcról. Berkeley Springsben felépítettünk egy kápolnát, amely nemcsak a forradalom, hanem az ezeréves magyar történelem emlékét őrzi. Itt temettük el Dálnoki Veress Lajost, aki a Szabadságharcos Világszövetség első elnöke volt. Amikor Grósz Károly 1988ban Washingtonban járt, Horton képviselő több társával együ tt felszólította, hogy tegye hozzáférhetővé a szabadságharcosok, köztük Nagy Imre sírhelyét. Grósz ezt levélben megígérte, ezt követően 1989. június 16án sor kerülhetett az újratemetésre. A 35. évfordulón, 1991ben, az emlékbizottság felszólította Mihail Gorbacsovot, hogy kérjen
