Reggeli Sajtófigyelő, 2003. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-02-07
belépéskor. Úgy tűnik, kedves barátaim, hiába vágja be valaki a demokrácia szótárát, ha a nyelvtan a régi marad. Kedve s barátaim, ha valakit ugyanis megbélyegeznek azzal, hogy eladta gyermekei jövőjét, azt lényegében kirekesztik a jóravaló emberek közösségéből. Egy demokráciában a népszavazás éppen ennek az ellenkezőjéről szól. Arról, hogy kíváncsiak vagyunk egymás vélemé nyére. Aki felelős tisztet visel, kérem, annak legyen füle meghallani a kérdéseket, és legyen füle is, és legyen szíve is meghallani a kétségek és bizonytalanságok okait. A meggyőzés, ez kell ma mindannyiunknak megtanulni, a meggyőzés hallgatással kezdődik , a másik meghallgatásával. Hazai vizekre evezve engedjék meg, hogy azt mondjam önöknek: a legszembetűnőbb jelensége a mai közéletnek talán az, hogy van itt egy tíz hónap után sem lankadó, szinte megmagyarázhatatlannak tűnő rombolási kényszer, amellyel a mai vezetők rárontanak mindenre, ami a polgári kormány idején született meg. Széchenyiterv, diákhitel, autópályaépítés, gazdahitel, családi vállalkozások, Terror Háza, Bozsikprogram, Nemzeti Színház, státustörvény. Lényegében azt mondhatjuk: úgy tűnik, semmi sem volt jól úgy, ahogy az előző négyben megépítettük. Olykor már az ember néha arra gondol, hogy talán még az esztergomi hidat is hajlandóak lennének lebontani, csakhogy húsz méterrel odébb ők építsék újjá. A szomorú az, hogy nem csupán anyagi és szellemi értékekben esik ilyenkor kár, hanem mindez kárt okoz a lelkekben is. Érzelmeiben, fogalmazzunk úgy, önérzetükben bántják meg, mondjuk azt is talán, milliószám az embereket, azokat, akik tudtak, és máig is tudnak örülni hazánk gyarapodásának. Mind annyian tudjuk, 1998 és 2002 között, bár ezek az esztendők egyáltalán nem voltak hibátlan évek, hazánk mégis sokat fejlődött, sokat erősödött, szépült és gyarapodott. Jó lelkiismerettel kívánhatjuk azt, hogy soha rosszabb négy éve a magyaroknak ne legyen. Vane magyarázat, vane valamilyen ésszerű magyarázat erre a romboló dühre? Vane magyarázat arra, hogy az ország egyre sűrűsödő és súlyosbodó gondjai helyett a kormány inkább az ellenzékkel foglalkozik? Vane magyarázat arra, hogy felelős kormány helyett az ellenzék ellenzékeként viselkedik? A düh egyik lehetséges magyarázata, tisztelt hölgyeim és uraim, talán az lehet, hogy a korábbi, mi tagadás, szégyellnivaló koholt vádjaikról egymás után bizonyosodik be azok valótlansága. Nem jött 23 millió munkaválla ló Romániából Magyarországra, nem vették el a szabad szombatot, nem volt hosszú bájtok éjszakája, nem érkeztek kamionok Ausztriából titkos MSZPellenes röpcédulákkal, nem volt kivetnivaló a Terror Háza gazdálkodásában, nem volt visszaélés a Széchenyifilm körül. A kormány államtitkárnak éppen legutóbb kellett elnézést kérnie a Bánk bánfilm készítőitől, mert alaptalanul hírbe hozta őket. Megjegyzem, ez az államtitkár már a kormány harmadik tagja, aki bírósági pert veszít valótlan kijelentései miatt. És a so rt még hosszan folytathatnám. Ez lehet az egyik oka ennek a dühnek. Milyen más okokat találhatunk? Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, talán mindezeken túl a másik ok az lehet, hogy a 2002es választások olyan kiegyenlített végeredménnyel zárultak, amely eg y eddig mindannyiunk számára ismeretlen és új helyzetet teremtett. Nem arról vane szó, hogy Magyarország történetében először kell kiegyenlített erőviszonyok mellett kormányoznia a baloldalnak. A rendszerváltást megelőzően, mondjuk a világháború utáni koa líciós időkban, vagy 1956 után a baloldal a szocialisták ellenfeleit egyszerűen kivégezték, börtönbe zárták, emigrációba kényszerítették. 1994ben megtörtént először, hogy demokratikus körülmények között szabad választások eredményeképpen kormányozhattak. Tudjuk, akkor egy gyenge, szétdőlt, vezérét, miniszterelnökét vesztett, egymással huzakodó pártokból álló, megosztott nemzeti oldalt, és reményeiben, bizakodásában, mondjuk ki, akkor igencsak megrendült, véleményét inkább eltitkoló és visszahúzódó polgári szavazókat talált. Ráadásul akkor kétharmados többség is volt a parlamentben. A kormányzás alkotmányos korlátait is megváltoztathatták, szinte tetszésük szerint cselekedhettek, anélkül, hogy megsértették volna az alkotmányt. Az a körülmény, hogy így is lén yegében csak a Bokroscsomag maradt meg az emlékezetünkben abból a négy évből, egy másik lapra tartozik. Ma azonban úgy áll a helyzet, hogy csekély a parlamenti többség. Ma úgy áll a helyzet, hogy bár a kormányzás eszközét kivették a kezünkből, soha ennyie n még nem támogatták a polgári, nemzeti értékeket, soha ennyien még nem álltak ezen az oldalon. A polgári nemzeti tábor hívei soha ennyire elszántak, kitartóak és odaadóak nem voltak, mint most. Úgy áll a helyet, hogy 1947 után újra – 1956 fényes két het ét leszámítva – , tehát 1947 után újra a nemzeti érzelmű emberek azok, akik bátrabban és nyíltabban vállalják nézeteiket, összevetve mondjuk a kormányon lévők
