Reggeli Sajtófigyelő, 2003. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-02-07
Csak röviden az általuk javasolt témák összefoglalója. Kérték, hogy beszéljek a jobboldal belső válságáról. A szándékosan veszélyeztetett európai uniós népszavazásról. Arról, hogy a MIÉP bázisa és gondolkodásmódja miképp került többségbe már a Fideszen belül is. Ha nem minden érthető, az nem azért van, mert pontatlanul olvasnék. A Me dgyessykormány munkájának értékelését is vegyem figyelembe, de az jó legyen, mindenképpen beszéljek a jóléti fordulatot megalapozó intézkedésekről. Én inkább a régi tanácsot fogadnám meg, és nem arról beszélnék, amiről másoknak van mondanivalójuk, hanem inkább arról, amiről én tudok, talán tudok néhány érdekes szót szólni. Ezért a mai összejövetelünk alkalmából engedjék meg, hogy megosszam önökkel a gondolataimat a háborúról és a békéről, az európai uniós csatlakozásról, az őszinteségről és az egyenes be szédről, a nyelvről és a szabadságról, majd ha önök még bírják, akkor néhány szóban hazánk közállapotairól, és ha önök is bírják és én is bírom, akkor a polgári politika előtt álló feladatokról. Nincs ok pánikra, rövidebb lesz, amilyennek tűnik, kedves bar átaim. Olyan esztendő van mögöttünk, amelyből a polgári kormánynak csak egy negyed év jutott. Ezért ma nem miniszterelnökként és nem is volt miniszterelnökként állok önök előtt. Vessünk számot a tényekkel, egy négy éves korszak, vagy legyünk szerényebbek , egy négyéves szakasz lezárult az ország politikai életében, és a mi személyes életünkben is. Ha jól értettem az elnök úr szavait, akkor ma sokkal inkább, mint a polgári oldal, a Fidesz egyik vezetőjének véleményére kíváncsiak. Rám és a mondandómra. Ezért , ha megengedik, a szokásoktól eltérően inkább a jelenről és a jövőről szeretnék néhány szót váltani önökkel, és a múltból csak azt hozom szóba, ami a jövőnk szempontjából fontos. Nos hát a háborúról és a békéről. Engedjék meg, hogy ezzel kezdjem a mondand ómat, hiszen ez aggaszt mindannyiunkat, ez aggasztja az egész világot. Az emberek néha úgy szoktak elköszönni egymástól, hogy csak egészség legyen. Ma gyakran azzal válnak el egymástól, hogy csak béke legyen. Mi, magyarok, kedves barátaim, a háború dolgába n az elmúlt esztendőkben már szert tettünk némi jártasságra. Nem a mostani az első fenyegetés. Bizonyára emlékeznek a közeli balkáni háborúból, ahol 350 ezer magyar is él, úgy kerültünk ki, hogy egyetlen magyar életet sem veszítettünk el, úgy estünk át, úg y esett át az akkor két hete NATOtag Magyarország a tűzkeresztségen, hogy itt, Magyarországon egyetlen embernek az élete sem kellett hogy kizökkenjék a megszokott kerékvágásból. Tegyük föl a kérdést, miért történhetett ez így? Azt hiszem, talán azért, m ert akkortájt Magyarországnak volt biztos iránytűje. Minden veszélyes pillanatban, minden nehéz döntés előtt azt az egyszerű kérdést tettük föl: mi a magyar érdek. Most egy távoli fenyegető háború vetíti ránk az árnyékát. Sokan, tán az ország többsége is ú gy érzi, hogy nem tudjuk, mi a helyes válasz. Sodródunk, mintha elmulasztották volna föltenni a kérdést: mi a magyar érdek. Ehelyett csak arról hallunk, hogy mik az ilyenolyan külföldi elvárások. Mintha a külpolitika irányítói számára homályban maradna, m i is a magyar érdek. Márpedig, kérem, a homály a tévedés birodalma. Most, hogy a számunkra egyébként valóban fontos fővárosokból egymásnak is ellent mondó jelzések, mondjuk ki, időnként kívánságok, sőt elvárások is érkeznek, a saját magyar érdekek iránytűj e hiányában, minthogyha eltévednénk a hatalmi játszmák dzsungelében. Úgy érzem, ezért fordulhatott elő, hogy az ország polgárai, beleértve egyébként a parlamenti képviselőket is, hazánk vezetőinek álláspontjáról a külföldi sajtóból kellett hogy értesüljene k. Nem tudjuk, hogy akartáke vagy sem. Eltévedtek, vagy szándékkal indultak ebbe az irányba, a lényeg az, hogy ma a világ és mi, magyar polgárok úgy tudjuk, hogy a magyar kormány a háború oldalán áll. A kormány azonban nem azonos az országgal. A magyar em berek elsöprő többsége békét, igen, békét akar. S valóban, mi úgy látjuk, hogy a békés megoldásra még maradt esély. Éppen ezért meg kell őrizni a józanságunkat, a mi meggyőződésünk az, hogy a magyar érdek azt kívánja, hogy amíg csak egy halszálnyi esély is van a békére, igazodás és kapkodás helyett higgadtan és nyugodtan kell cselekednünk mindig a béke érdekében. Mindehhez tegyük még hozzá, hogy 1956os nemzetként helyes, ha világossá tesszük, hogy a nemzetközi közösség döntése és felhatalmazása nélkül szá munkra elfogadhatatlan bármely független állam elleni katonai akció. A békére vágyó utólagos, manapság ezt úgy mondják, emberi nyilatkozatokkal nem lehet meg nem történté tenni azt a hibát, hogy a háborút támogatók közé sodródtunk. Ne feledjük el, hogy a lavina egyetlen hópelyhe sem hiszi magát a lavina okozójának.
