Reggeli Sajtófigyelő, 2003. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-02-06
Szerbia Alkotmánya é rtelmében ma, február 6án telik le az a törvényben előírt, hatvannapos határidő, amíg Micics asszonynak döntenie kell az új elnökválasztások kiírásáról. vissza Érdes Erdély Magyar Narancs 2003. február 6. A romániai magyaro k érdekvédelmi szervezetének - Románia egyik legsikeresebb politikai pártjának , az RMDSZnek múlt heti, Szatmárnémetiben tartott kongresszusa a várakozásoknak megfelelően alakult. Ismét Markó Béla lett az elnök, és a párt még mindig egyben van; ugyanakko r a vezetéssel szemben állók megtették az első lépést afelé, hogy idővel akár külön szervezetet alakítsanak. Mint minden etnikaikisebbségi szervezetnek, úgy az RMDSZnek is egyszerre lételeme és átka az egység. Az erdélyi magyarok két pártot bajosan "ta rtanának el", és az ötszázalékos küszöb miatt csak az egyik parlamentbe juttatására se lehetne mérget venni. Egyetlen szervezetet viszont nemcsak hogy beszavazni képesek a magyarok, de eddig mindig komoly érdekérvényesítő képességgel rendelkező erőt küldhe ttek a parlamentbe. Ezt a képességét összességében jól kamatoztatta az RMDSZ. Immár két ciklus óta nem boldogulnak nélkülük az éppen kormányzó román pártok, és Markóék éltek is a lehetőséggel. A kis lépések taktikáját követve tető alá hozták/hozzák (mini mum jelentékeny szerepük volt benne) a reprivatizációs törvényt, az államosított egyházi javak visszaszolgáltatásának a rendezését, a közigazgatás egyes szintjeire kiterjedő magyar nyelvhasználatot, vagy - ami már jelenbeli legfontosabb teendőjük - a minde n képzési szinten elérhető anyanyelvi oktatást. Vannak persze, akik keveslik ezt, vagy elégedetlenek a megvalósítás ütemével; esetleg mást tekintenek prioritásnak. A leginkább Tőkés László püspök nevével jelzett csoport (amely távolról sem homogén, csupán a mostani vezetéssel szembeni dac terelte őket egybe), eredetileg ezen okok miatt keveredett ellentétbe - az eddigi kongresszusokon rendre nagy többséggel megválasztott - Markóféle irányvonallal. Ebben semmi különös sincs: nyilvánvaló, hogy az RMDSZ egysé gét mindenekelőtt etnikai jellege, nem a teljes nézetazonosság biztosítja. Ám annak az imperativusa, hogy a román politikai életben csak egyetlen magyar párt képviselheti érdemben a magyar közösség érdekeit, máig fontosabb volt minden véleménykülönbségnél. Igaz: a kongresszus színhelyét elhagyó és Tőkés László rendezvényén megjelenő Markóellenes küldöttek többnyire még azt hajtogatták, nem akarnak másik szervezetet. De már nem is zárják ki a lehetőségét; meglehet, azért, mert elfogyott a türelmük - vagy Markóékkal szemben, vagy az zavarja őket, hogy a demokratikus megmérettetéseken sorra alulmaradnak. Még inkább azért, mert az utóbbi időben csúnyán elfajultak a dolgok. Elsősorban Tőkésék miatt: a tiszteletbeli elnök mindennek elmondta már a vele egyet nem értő párttársait, sőt a bukaresti bíróságon föl is jelentette az RMDSZt. Nem csoda hát, ha a kongresszus megvonta tőle a bizalmat - amit viszont az ő hívei értékelnek casus belliként. Markóék a nyilvánosságban e kör részéről neveztettek már gazembereknek , haszonlesőknek, akik a diktatúrában éppúgy megtalálták a számításukat, mint - román meg magyar elvbarátaiknak köszönhetően - Ceausescu bukása után. A Tőkéspárt az erdélyi sajtóban hónapok óta sorolja, hogy a pártvezetés mely tagja mely állami munkahely megbecsült osztályharcosa volt 1989 előtt. Immár nem az eltérő autonómiakoncepciókról vagy azok realitásáról folyik a szó, hanem arról, hogy ki a komcsi. Speciális helyi változatban: hogy ki feküdt le "a" románoknak. Régen is, most is. Ismerős valahonnan ? A magyarországi belpolitika imbecillis kliséinek felbuzgása ez. Mint ahogyan a határokon túli magyar szervezetek mindenkori válságai is azzal függtek össze, hogy a budapesti kormányzat eldöntötte, ki a jó, a hiteles romániai/szlovákiai/szerbiai magyar vezető. Az RMDSZen belüli - hol karcosabban, hol kulturáltabban jelentkező - ellentétek akkor durvultak el (félő, jóvátehetetlenül), amikor Orbánék úgy gondolták: végre megmondják a tutit a romániai magyaroknak is. Amiről persze soha senki semmi
