Reggeli Sajtófigyelő, 2003. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-02-01
Hiller kité rt arra is: a közalapítvány változatlan formában és célokkal működik tovább. Korábbi elnöke, Berényi Dénes akadémikus szakmai elfoglaltságai miatt már a kormányváltást megelőzően jelezte lemondását, így posztját ezentúl Kőnig Sándor, korábbi kuratóriumi ta g tölti majd be. vissza Márciusban bemutató is lesz - A kassai Thália stúdiószínházat nyitott Népszabadság • 2003. február 1. • Szerző: Bogácsi Erzsébet A házaknak is megvan a sorsuk. Annak a kassai polgárháznak pedig, amel yet a tizenötödik században emeltek, igencsak hányatott sorsa volt. Még akkor is, ha csupán az utóbbi szűk évszázadát tekintjük. Az ezerkilencszázhúszas évek közepe táján a hajdani alapokra húzták fel azt az épületet, amelybe tánciskola költözködött, az öt venes évek beköszöntével pedig cipőüzem, ennek sikerült is szinte nullára amortizálnia a szebb reményű ingatlant. Az értéke sincs épületet 1993ban a kassai Thália Színház vette meg. Mi másra telne egy határon túli magyar társulatnak? Már akkor, mint azó ta is, úgy gondolták, elkelne egy kis stúdiószínház. Változatosabbá tenné a műsort, egyszersmind gazdagítaná a művészek lehetőségeit. Ezt Kolár Péter igazgatótól tudtam meg, aki elmesélte megannyi fordulatát a szóban forgó ügynek. Annak idején tehát költöt tek is az új szerzeményre, megkísérelték benne kialakítani a játékhelyet – fél sikerrel. Mindössze két bemutatót tartottak, és máris kiderült, a rozzant épület nem szenvedheti a színpadi jövésmenést, netán ugrabugrát. Csak a nyugalmasabb irodisták kaphatt ak benne végül helyet, de ők is csupán időlegesen. Rendre jöttek a felszólítások, hogy ürítsék ki az életveszélyes épületet. De mert a fenntartó nem létező címeket ajánlott, nem volt hová menni, tehát maradtak „illegalitásban”. Levették a kapuról a táblát, és csendben meghúzódtak. Mindaddig, amíg csak lehetett. Vagyis ameddig nem is lehetett volna. Mert amint – 1999 nyarán – elhurcolkodtak, összeomlott a fő tartófal. A színháziak életét alighanem Thália óvta meg. Ám az istennő pártfogását nem lehet forinto sítani, azaz koronásítani, s az idők sem kedveztek az anyagi támogatásnak. Hiszen még 1996ban a Meciarkormány elvette a kassai magyar színház önállóságát, más kulturális intézményekkel egy kalap alatt kezelte. Csak akkor lehetett újra lépni, amikor – 199 9 áprilisával – visszanyerte eredeti státusát. Ráadásul az ilyen változások alkalmával (mint tavaly is, amikor a kerületi hivataltól a megye alá rendelték) mindannyiszor új alapítólevelet kaptak. Mintha e teátrum nem harmincegynéhány éves volna, hanem töb bszörös újszülött. Egy szó, mint száz, alig négy esztendeje lehetett akcióba lendülni – immár sikeresen. Még azon a tavaszon kaptak a szlovák kormánytól ötmillió koronát. Hasonló összeg származott az anyaországból. Mintegy tízmilliónyi csurrantcseppent a szlovák állami és önkormányzati forrásokból. Mígnem a 2002es költségvetésben, a magyar képviselők szorgalmazására megszavazták a még hiányzó huszonnégy és fél millió koronát. Befejeződhettek a munkálatok. Tavaly október 25én megnyílt a Márai Stúdiószính áz. Nevéhez illőn, az épületen Márai Sándor drámáját, A kassai polgárokat jeleníti meg az a háromba tagolt dombormű, amelyet Schrammel Imre alkotott. A háromszor hat méteres relief kivitelezése ötmillióba került, s a számlát a Magyar Művészeti Akadémia áll ta. Mindenesetre a publikum örvend a megszépített épületnek. A földszinten a presszónak, ahol tüstént bele is lapozhat a magyar könyvekbe, újságokba, amelyeket itt árusítanak. S alighanem megdobogtatja a szíveket, hogy a színek a magyar pirosfehérzöldet idézik. Hiszen a fehér falak mellett zöldek a fakorlátok, a könyöklők a közönségforgalmi tereken, mélyzöld a körfüggöny is a nézőtéren. És vörös a padlószőnyeg, bordó a székek kárpitja. De a tartós örömhöz bemutatók is kellenek. Nem a társulat húzódozott a feladattól, hanem a pénz hiányzott a premierekre. A megnyitón Márai Sándort idézték fel azok az „emlékképek”, amelyeket Hernádi Gyula tolla segített színpadra. Ez inkább afféle est volt. Voltak időközben vendégjátékok is az anyaországból és a romániai m agyar színházakból. Az igazi saját bemutatók azért késlekedtek, mert a színház költségvetésébe nem illesztették be az új stúdióhoz szükséges összeget. Az emlegetett kerületi hivatal már nem tette, a megyei önkormányzat pedig még nem. Mégis most március vég ére műsorra tűzik a Három koporsót,
