Reggeli Sajtófigyelő, 2003. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-02-05
dezintegráció folyamata a Balkánon. "Az embereknek többé nem kell attól rettegniük, hogy másnapra egy szűkebb államban találják magukat” – mond ta a tekintélyes belgrádi politikus. A milosevici ellenzék rendkívül élesen támadta a kormánypártokat, amiért úgymond túl sok engedményt tettek a "szeparatista” podgoricai vezetőknek, és "földönfutóvá” tették a Jugoszláv Hadsereget. Vojislav Seselj, a sze rb radikálisok vezetője egyenesen államcsínnyel vádolta meg a hatalmi pártokat. A belgrádi és a podgoricai vezető politikusok ezzel szemben megelégedésüknek adtak hangot. Milo Djukanovic montenegrói kormányfő arról beszélt, hogy Jugoszlávia valójában már a kilencvenes években megszűnt, azóta erőszakkal tartották fenn a két tagállamra szűkült Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot, amelyet Milosevic azért hozott létre 1992ben, hogy leplezze hódító ambícióit. "Ez logikus és igazságos befejezése a folyamatnak, S zerbiának és Montenegrónak ezentúl önmaga felé kell fordulnia, hogy megtalálják helyüket Európában” – hangoztatta a podgoricai vezető. Az alapokmány elfogadása után a következő hetekben megalakul az új közös parlament, és megválasztja az államfőt, valamin t az öttagú minisztertanácsot. Az átmeneti időszakban az eddigi szövetségi adminisztráció látja el a teendőket. A szövetségi intézmények legnagyobb részét feloszlatják, néhányat azonban Szerbia vesz át. Az új közösség az eddigi túlméretezett hivatalnoki ap parátus egyharmadával fogja beérni. A szerb lapok nem kis nosztalgiával idézik fel a "nagy” Jugoszláviához fűződő emlékeket. I. Karagyorgyevics Sándor 1929ben egy államcsínyt követően hirdette ki a Jugoszláv Királyságot, majd 1945ben a kommunisták felsz ámolták a monarchiát, és létrehozták a Jugoszláv Föderatív Népköztársaságot, a "második” Jugoszláviát. Az 1991ben elkezdődött széthullásig többször is módosították az elnevezést, hogy 1992ben megalakuljon az úgynevezett harmadik Jugoszlávia. Szerbia és M ontengró viszonya a közös vallás, kultúra és nyelv ellenére korántsem volt mindig felhőtlen, és több volt köztük a viszálykodás, mint a békés időszak . Az új közösségről folytatott tárgyalásokon még a közös lobogó körül is késhegyig menő viták folytak. vissza MHÚjvidék / J. Garai Aláírásgyűjtés Szlovákiában Szlovákiában két hét alatt több mint százezer aláírást gyűjtöttek össze annak érdekében, hogy az ország NATObelépéséről ne a parlament döntsön, hanem a kérdéssel ka pcsolatos véleményüket népszavazáson fejezhessék ki az emberek. Az akciót 38 közéleti személyiség – köztük Ján Carnogursky exkormányfő, Mikulás Dzurinda kormányának előző kereszténydemokrata (KDH) igazságügyi minisztere – indította el. Noha az alkotmány ne m úgy rendelkezik, hogy a NATObelépésről is népszavazás döntsön, mint az EUtagságról, 350 ezer aláírás összegyűjtése után azonban az államfő köteles lenne kiírni a referendumot. A NATObelépést szorgalmazó Rudolf Schuster már jelezte: ha az aláírásokat m árcius derekáig összegyűjtik, neki nem marad választása. A nyilvánvalóan NATOellenes érdekek nyomán szerveződött akció kezdeményezői azt akarják, hogy a Szlovákia EUcsatlakozásáról döntő – várhatóan május 16 – 17én esedékes – népszavazáson a NATOtagság ü gyében is kérdezzék meg az emberek véleményét. vissza MTI Viták a véghajrában - Egyeztetés a csatlakozási szerződésről Népszava 2003. február 5. Bizonytalan, hogy véglegesítie a csatlakozási szerződés tervezetét mai ülé sén a tagállamok nagyköveteiből álló tanács. A szerkesztő bizottság mindenesetre elkészült a munkával és a csatlakozó országok által vitatott tartalmi kérdéseket a testület elé utalta. Magyarország egyetlen passzust kifogásol, és annak megnyugtató rendezés éhez köti jóváhagyását. A vártnál viharosabbra sikeredtek a csatlakozási szerződés utómunkálatai, a tagállamok és a csatlakozó országok közötti nézeteltérések könnyen fölboríthatják a jóváhagyására megszabott menetrendet. A dokumentum véglegesítése már íg y is csaknem egy hetet késik, az eredeti tervek szerint a tizenötöknek a múlt pénteken kellett volna elfogadniuk a terjedelmes okmányt. A szerkesztő bizottság ugyan elkészült a munkával, ám a 45 ezer oldalas angol nyelvű szöveget ma anélkül terjeszti a t agállamok nagyköveti tanácsa elé, hogy tisztázódtak volna a tizenötök és néhány leendő
