Reggeli Sajtófigyelő, 2003. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-02-21
Megértem, de bevallom, kicsit sajnálom, hogy végül Jacques Chirac mondta ki azokat a kemény és kellemetlen (bár megj egyzem: az óceán túlpartjáról hallatszó politikai pocskondiázáshoz képest még mindig visszafogott) mondatokat, amelyeket a „nyolcak levelének” január 30ai közzétételét követően valakinek végül csak ki kellett mondania. Aki azt hitte, hogy a „nyolcaknak” és a „vilniusiaknak” a keményvonalas amerikai Irakpolitika melletti nyílt kiállását az ezzel szembehelyezkedő uniós országok szó nélkül hagyják, az vagy nem ismeri az európai politikát, vagy egyszerűen tudatos struccpolitikát folytat. Éppen ezért lepett meg a francia elnök szavait követő elementáris térségbeli felháborodás (végül is csaknem fél hónap állt a címzettek rendelkezésére, hogy lélekben felkészüljenek a fejmosásra). Mint említettem, megértem, hogy Chirac vállalta magára a szigorú pedellus szer epét. Egyrészt, mert ma az általa képviselt Irakpolitika élvezi Európában a legnagyobb támogatottságot (a francia jobb- és baloldal mellett ugyanis az európai közvélemény többsége is őt hitelesíti). Másrészt, mert Irak kapcsán – a németek mellett – a fran ciákra és személy szerint Chiracra zúdult az óceántúlparti politikai gyalázkodások túlnyomó többsége, miközben a saját közvéleményükkel (is) szembehelyezkedő „levelezők” elégedett vállveregetéseket zsebelhettek be. S ezt azért kicsit igazságtalannak tartom . Másfelől viszont sajnálom, hogy épp az Élyséepalota ura vállalta fel a dorgálást, mert úgy vélem, hogy a hagyományos párizsi különutasságára való hivatkozással felettébb gyorsan térnek majd napirendre a francia elnök szavai fölött azok, akikhez szólt. P edig néhány dolgon érdemes lenne elgondolkodni. Itt és most nem foglalkoznék a levélírók olyan érveivel, hogy „akkor még nem volt közös uniós álláspont” (volt, az EUkülügyminiszterek január 27ei állásfoglalása), illetve hogy a levéllel az egységes euró pai álláspont kialakítását kívánták elősegíteni (rajtuk kívül senki nem értelmezte így). Még csak azt sem firtatom, hogy miért nem jutott eszébe egyetlen aláírónak sem megkérdezni – elsősorban a tagjelölteknek – , hogy ugyan már megkapjae előzetesen a levé l szövegét Párizs és Berlin vagy legalább Prodi és Solana (ha már az egységes európai álláspont elősegítéséről van szó)? S végül nem kívánom mérlegelni azt sem, hogy a levél aláíróinak döntését mennyiben befolyásolták a csatlakozási tárgyalások folyamán el szenvedett sérelmek, illetve – szegények lévén – az Egyesült Államok politikájával való viszonylag olcsó szolidaritás lehetősége. Egy ilyen döntés eredőjében ugyanis természetesen ezek az elhallgatott politikai vektorok is megtalálhatók. Mindezt nem firt atom, mert ezeknél az „apróságoknál” jóval nagyobb problémákat érzek a dolgok mögött. Azt ugyanis a francia elnök meglehetős eufemizmussal minősítette „neveletlenségnek”, hogy a tagjelöltek az Európa megosztottságát országvilág elé táró levél aláírására a z uniós tagságukat felettébb jóindulatú politikai döntéssel biztosító koppenhágai csúcs után kerítettek sort. Ráadásul tették ezt valóban „éretlenül”, azelőtt, mielőtt bármiféle tapasztalatot szerezhettek volna a közös kül- és biztonságpolitika unión belül i működéséről, és stabil, komoly vitákban kialakított konszenzuson alapuló nemzeti álláspontok fogalmazódtak volna meg országaikban az Európai Unió politikai dimenzióit érintő kérdésekről. Azokról, amelyekről – Chirac szavaival élve – a jelenlegi családtag ok már évek, olykor évtizedek óta vitatkoznak, s amelyekkel a tagjelöltek ténylegesen csak a belépést követően szembesülhetnek. Vagyis a tagjelöltek – sportnyelven szólva – edzés és cipő nélkül, a partvonalról kiabálták be, hogyan játsszon az unió. vissza Ljubjana is kapott amerikai felkérést Népszava 2003. február 21. Az Egyesült Államok Szlovéniát is felkérte, hogy engedélyezze amerikai csapatok és katonai felszerelések áthaladását a területén. A csapatok és a katonai fel szerelések egyaránt Törökország védelmét szolgálnák az Irak elleni esetleges háborúra esetén. Gregor Krajc szlovén kormányszóvivő közölte csütörtökön: az amerikai kérés teljesítése úgy képzelhető el, hogy Szlovénia és az Egyesült Államok hivatalos megállapodást köt, majd ezt a dokumentumot ratifikálja a szlovén parlament. A megállapodás konkrét pon tjairól a szlovén védelmi minisztérium fog tárgyalni
