Reggeli Sajtófigyelő, 2003. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-02-18
Folytatás ma – és a jövő héten? A végeredmény: 202 igen, 119 nem, 8 tartózkodás. A jelen lévő Simicskó István és Németh Zsolt nem szavazott. A Fidesz csupán a sürgős tárgyaláshoz járult hozzá, ami azonban alapesetben annyit jelent, hogy a jövő héten elkezdhetik a javaslat tárgyalását. Kovács László reagálásában sajnálatosnak minősítette a döntést, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a képviselőcsoport mai ülésén megszületik a támogató álláspont. A külügyminiszter emlékeztetett arra, hogy Németorszá g, amelynek "közismerten igen kemény a pozíciója”, semmi akadályát nem látja a szerelvények áthaladásának, s Csehország, Szlovákia, Románia és Bulgária is azonnal megadta hozzájárulását. Azt is hozzátette, hogy a legtöbb országban nem a parlament, hanem a kormány vagy a miniszterelnök döntött, de "mi azt tartottuk helyesnek, figyelembe véve a magyar belpolitika ismert feszültségeit, vitáit, hogy négypárti konzultációt tartsunk.” Az SZDSZ megütközéssel fogadta és felelőtlen lépésnek tartja a Fidesz döntését . SzentIványi István úgy fogalmazott: "igazán nem mondható, hogy tőlünk túl sokat vártak ebben a kérdésben.” NATO kontra alkotmány Nagy Boldizsár nemzetközi jogász leszögezte: érvényben lévő nemzetközi szerződések akkor is fennmaradnak, ha azok ellent étesek az alkotmánnyal. Nem lehet kibújni egy nemzetközi szerződés alól azért, mert az alkotmányellenes. Egyik sem "rontja le” a másikat, egyik sem "hajlik meg” a másik előtt, vagyis nem tudják semlegesíteni egymást. Ezért összeütközésük esetében valamelyi k irányban vállalni kell a felelősséget a jogsértésért mindaddig, amíg meg nem szüntetik az ellentmondást. Az Alkotmánybíróságra vonatkozó törvény ugyanis kimondja, hogy az alkotmány és a nemzetközi szerződés összeütközése esetén helyre kell állítani az ös szhangot. Kolláth György alkotmányjogász úgy látja: feltehetően a parlament kétharmados többségére lehet szükség ahhoz, hogy Magyarország területén idegen katonák haladhassanak át. Amennyiben csak hadianyagot szállító egységekről lenne szó, elegendő lenne egy kormányhatározat is. A rendszerváltozás utáni alkotmányos elv (40/c paragrafus) – ami a szovjet csapatok Magyarországi tartózkodásából indult ki – kimondta, hogy magyar katona külföldre, illetve idegen katona magyar földre parlamenti hozzájárulás nél kül nem léphet. Amikor 1999ben csatlakoztunk a NATOhoz, Magyarország egy seregnyi kötelezettséget vállalt magára. Most az alkotmány mindössze azt mondja ki, hogy "a szövetséges fegyveres erők az ország területének a légvédelmi és repülő készültségi erőkk el való oltalmazása érdekében… a kormány engedélyével láthatnak el őrjáratot.” A NATO vasárnap éjszakai döntése azonban új helyzetet teremtett, mivel érvényes nemzetközi szerződés esetén nincs jogunk hezitálni. Az alkotmány azonban ebből a szempontból saj nos üres, a honvédelemre vonatkozó joganyag pedig szétosztja a hatásköröket. Most üt vissza az a politikusi, pontosabban törvényhozói hanyagság, hogy a magyar alkotmányt nem igazították hozzá a NATOcsatlakozási klauzulához. Vagyis nem tették kompatibiliss é azt. Ebben a kérdésben tehát tökéletes alkotmányossági dzsungelben vagyunk. Csapody Tamás jogász, szociológus elmondta: a dolog lényege nyilván a háborús készülődéshez, az abban való részvételhez kötődik. Ilyen értelemben legyen bármi is a négy parlamen ti párt döntése, a háborús készülődésben való részvétel ellentétes a magyar alkotmánnyal. Az alaptörvényünkben az szerepel, hogy a magyar köztársaság nem kezdeményez háborút és nem fenyeget senkit háborúval. Ezt a legmagasabb szintű jogszabályunkat eddig semmilyen nemzetközi jogi cikkely nem írja felül. Amit nem fogadtak (még?) el H/2305. számú országgyűlési határozati javaslat az északatlanti szerződés 4. cikke keretében Törökországnak nyújtott NATOtámogatáshoz történő magyar hozzájárulásról
