Reggeli Sajtófigyelő, 2003. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-02-17
Magyarország létezik, a beszédek ismeretében mindenki s zámára nyilvánvaló: „lélekben” bizony továbbra is kettő van. S nevezzük a két tábort akárhogyan (akár polgárinak és szociálliberálisnak, akár kurucnak és labancnak), a távolság nagyobb köztük, mint volt hajdan a szent várostól egy keresztes vitézé, kinek szállóigévé vált sóhaja szerint: „Hej, de messze van Makó Jeruzsálemtől!” Egyetlen dologban hasonlított csupán egymáshoz a két beszéd: mindkettő jól felépített, a saját szempontok és lehetőségek figyelembevételével elhangzott igazi államférfiúi expozé vo lt. Hogy Orbán Viktor ismét ilyet tudott produkálni, azon immár senki sem lepődik meg különösebben, hisz orátori képességeit még a legvehemensebb ellenfelei is igazán nagyra tartják. S bár gondolatban hallani vélem, amint öreg barátom dohog ismét több száz kilométeres távolságból, hogy ugyan mi ez a nürnbergi szónoklatokhoz képest, ami valósággal lázba hozta a tömegeket, engedtessék erre csak annyit megjegyeznem: Isten óvjon bennünket az „olyan” beszédektől! Annál kellemesebb meglepetés volt hallani a nem éppen cicerói ékesszólásáról ismert Medgyessyt, aki a tavalyi országgyűlési választások előtti televíziós vita mellett másodszor tudott felnőni az elődjével folytatott démoszthenészi megmérettetéshez. Mert a miniszterelnök határozott hangon felolvasott pr ogrambeszédét hallva egy rövid időre abba az illúzióba ringathattuk magunkat, hogy végre itt van, amit eddig oly nagyon hiányoltunk: hogy a szemünk előtt bontakoztatja ki vízióit egy igazi államférfi. Mert valljuk meg: a több kárt, mint hasznot hozó száz napos hórukkprogramot kivéve pont a víziókkal maradt eddig adós a jelenlegi kormány és annak vezetője. Nem véletlenül érdemelték ki eddig az ellenzék ellenzéke jelzőt, hisz ahelyett, hogy mit akarnak tenni, folyton csak arról papoltak, mi az, amit az ellen zékbe szorultak rosszul csinálnak. Így eddig csupán a ki nem mondott vízió látszott a kormány 8,5 hónapos tevékenységéből: sodródni az eseményekkel, valahogy túlélni azokat, s közben minél több koncot odavetni az éhes klientúrának. Nos, most végre elhang zott egy vízió, a tízpontos Európaprogram, ami akár jó kiindulópont is lehetne. Lehetne, ha csak azt néznénk, hogy mi az, amit tartalmaz: az állami múzeumokba való belépés ingyenessé tétele, a Modern Művészeti Múzeum, a Magyar Design Központ és a Nobeldí jasok parkjának létrehozása, a Millenáris Park továbbépítése, a filmtörvény megalkotása és a magyar filmek kiemelt támogatása, az internetezés költségeinek 25 százalékos lefaragása, az egészségügy és az oktatás kiemelt támogatása, a vállalkozások és a mező gazdaság részére létrehozandó kedvezményes hitelkeret, a nagyszabású autópályaépítés elvileg mind dicséretes tervek. Csakhogy: ha már ingyenessé teszik a múzeumlátogatást, akkor miért nem azonnal? Azt akarják, hogy most közel 15 hónapig senki ne menjen oda, ugyanúgy az ingyenességre várjon, mint amikor a polgári kormány néhány hónapos határidővel felszámolta a szociálliberális kormány Bokroscsomagjának „vívmányát”, és ismét ingyenessé tette a fogászati kezeléseket? És csakhogy: a vállalkozások és a m ezőgazdaság kedvezményes hitelkeretét még az eloző kormány hozta létre és Medgyessyék állították le. E tévedés elismerése helyett saját ötletként eladva, új köntösben visszahozni azokat bizony nem mondható túl etikusnak. Még kevésbé az a divide et imperas tratégia, amivel az ellenzéki erők megosztására törekednek az MDF tudatos kompromittálásával: mert nyomban óriási vihart kavart, hogy az 1956os emlékmű megépítésének gondolata mellé odacsempészték a kisebb ellenzéki párt prominens képviselőjének, egykori miniszterelnökének nevét (amit azután nem sokkal később Kovács László MSZPelnök pártja és az MDF potenciális koalíciójának lebegtetésével tetézett)! Arról nem is beszélve, milyen arcátlanság pont az utódpárt részéről kisajátítani próbálni 56 örökségét! És csakhogy: az még rendben van, hogy kivizsgálják, milyen módon használták fel a közpénzeket az előző kormány regnálása idején. De vajon azt miért nem vizsgálják ki, hogy milyen módon használják fel a közpénzeket napjainkban? Medgyessy szerint: „Ez a korm ány
