Reggeli Sajtófigyelő, 2003. február - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-02-01
tenni a költségvetési támogatások eljuttatásáért felelős alapítványokat. Lapunk úgy értesült, hogy a találkozón több, a státusügyhöz kapcsolódó kérdést tisztáztak. Az RMDSZkongresszus kezdését megelőző románmagyar, illetve magyarmagyar egyeztetések sorában egyébként Kovács László és Adrian Nastase mint pártelnökök aláírták az MSZP és a román szociáldemokraták közötti, már hosszabb ideje készülő együttműködési megállapodást. A két politikus ezt követően egybehangzóan méltat ta, hogy a parafálásra, illetve a kormányfői találkozóra az RMDSZ tanácskozása nyújtott alkalmat, ami szerintük egyfelől a romániai magyar szövetség jelentőségét mutatja, valamint tükrözi a két ország viszonyának látványos javulását. vissza Füstbe ment autonómia Magyar Hírlap 2003. február 1. Szerző: Máthé Éva Szatmárnémetiben tegnap délután megkezdődött a Romániai Magyar Demokrata Szövetség hetedik kongresszusa. Mi a tét, s mik a várható eredmények? Minthogy Markó Bél a személyében, aki tíz éve vezeti a szövetséget, egyetlen elnökjelölt létezik, nagy mértékben beszűkül az érdemi változások lehetősége. Ezért megkockáztathatjuk az állítást, miszerint a kongresszus amolyan szükséges, elkerülhetetlen kirakatrendezvény, ahol az RMDSZ belügyeinek átfésülésénél sokkal nagyobb a jelentősége annak, hogy jelen van Medgyessy Péter, Adrian Nastase, Kovács László, illetve még négy román kormánytag. A két kormányfő jelenléte, az ott aláírt együttműködési megállapodás elsősorban azt je lzi, hogy a két állam elismeri az RMDSZ politikai jelentőségét, hídépítő szerepét, de egyúttal azt is, hogy ténylegesen új fejezet van kibontakozóban a két szomszédos, ellenséges múltja miatt egymáshoz nem mindig barátságos nép, ország viszonyában. Sok sz ó esett az utóbbi hónapokban az RMDSZ belső ellenzékéről, a szövetségen belül dúló politikai vitáról, viszályról, ami abban csúcsosodott ki, hogy Tőkés László tiszteletbeli elnök a román törvényszékhez fordult a Markó Béla vezette elnökség ellenében, amiko r megkérdőjelezte a kongresszus összehívásának legitimitását. Kérdés, hogy a Székelyföldön még mindig nagy szimpátiának örvendő püspök emiatt mennyit veszített hitelességéből, népszerűségéből. A szövetségen belül - úgy tűnik - ez a teljes kegyvesztéséhez f og vezetni, hiszen várhatóan a kongresszus megszünteti a tiszteletbeli elnöki státust, és ezzel a temesvári események, a román forradalom kulcsalakja végképp kisodródhat a politikusi pályáról. Amibe valószínűleg nehezen fog belenyugodni. (Elképzelhető, hog y ezek után az Erdélyben is hamarosan bejegyzésre kerülő Polgári Körök Mozgalom élére áll majd.) Létezik ugyan a belső igény, sőt korábbi kongresszusi határozat is arra nézve, hogy a romániai magyarság öntörvényű politikai közösségként határozza meg magát , és minden szinten önmaga döntsön sorsa felől, csakhogy ehhez nincs meg az intézményrendszere, saját anyagi forrása, saját alkotmánya, parlamentje stb. A kolozsvári Krónika napilapban a múlt hét végén napvilágot látott terjedelmes tanulmányában három kivá ló erdélyi értelmiségi jogosan vonja le a következtetést eszmefuttatásából: "És az erdélyi magyarság közösségként való integrációja nem valósítható meg a román állam közjogi szerkezetének átalakulása nélkül." (Bakk MiklósHorváth AndorSalat Levente: Az RM DSZ 20003ban - útkeresés integrációs határpontokon.) Mindezek híján marad az érdekképviseleti szervezet pártszerű működése, működtetése mint lehetőség, és a vita csupán arról folyhat, hogy ezt a pártot ki vezesse és az milyen viszonyban legyen a mindenkori román hatalommal. Persze ilyen kontextusban sem mell ékes az RMDSZ belső ellenzékének az, hogy kik vezetik a szövetséget, hiszen nemcsak politikai hatalomról, hanem egyben komoly gazdasági érdekekről is szó lehet. A jelenlegi csúcsvezetés azt állítja: a belső ellenzéknek nincs miért berzenkednie, hiszen a k ongresszuson határozat születik majd arra nézve, hogy május végéig megszervezik a belső választást. Csakhogy: ilyen jellegű kongresszusi határozat már több is született, aztán mégsem lett belső választás, melytől az ellenzék azt reméli, hogy kiderül valódi támogatottsága, ami legalább akkora, mint a Markócsapaté. Tehát megtörténhet, hogy a hetedik kongresszus is elrendeli a választást, de az ismét elmarad. Ezen túlmenően kérdés, hogy lennee tétje? Köztudott, hogy az RMDSZ sorai drasztikusan megritkultak, nagyjából azok maradtak kötelékében, akiket baráti, rokoni szálak vagy valamilyen érdekek fűznek a szövetség vezetőihez. A Reform Tömörülésnek valószínűleg nem sikerül elérnie azt, hogy a belső választások során minden romániai magyar nagykorú állampolgár jelölhető legyen és szavazati jogot kapjon. Markó Béla azzal érvel: bár szíve szerint lehetővé tenné az általános részvételt, a román párttörvény értelmében csakis a párttagok
