Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-09
épp erre játszik. Alaptalan szorongást, félelmet igyekszik kelteni a csatlakoz ást illetõen. Úgy érzem, mégsem fogja elérni, hogy a polgárok áprilisban nemmel szavazzanak. De azt esetleg igen, hogy rossz közérzettel lépjünk az unióba. Ami nagy baj lenne, hiszen hazánk most kivételes esélyt kapott arra, hogy végre jobban menjen a soru nk. És nemcsak anyagilag. A csatlakozásnak az értékrend megszilárdításában, a demokrácia kiteljesedésében, az emberi jogok, a szolidaritás értékének megerõsödésében van jelentõsége. Egy élhetõbb, humánusabb, európaibb társadalom feltételeinek kialakulásáho z nyit utat. Tehát jóval többet jelent annál, mint azt, hogy egyes kvóták dolgában mit tudtunk elérni az elsõ három évre. Az MTA és egy angol kutatóintézet tanulmánya azonos eredményre jutott: az euroszekptikusok tábora jóval nagyobb ma nálunk, mint a MI ÉP támogatottsága. A következõ választáskor az unióhoz való csatlakozást mereven ellenzõ párt számára ez pluszszavazatokat hozhat, amivel megerõsítheti szavazóbázisát. Számolnak ilyen veszéllyel? – Ez fölmerült már a NATOnépszavazáskor is, mert akkor szi ntén egyértelmû volt, hogy a magyar lakosságnak 1520 százaléka ellenzi a csatlakozást. És tartani lehetett attól, hogy a két szélsõséges párt – a MIÉP és a Munkáspárt – megerõsítheti helyzetét azzal, hogy elutasítja a csatlakozást, míg az összes többi pár t támogatja. Szerencsére nem így történt. Az euroszkeptikusok jelentõs része józanul gondolkodik, és nemcsak a csatlakozás szemszögébõl vizsgál egyegy pártot, hanem annak teljes politikáját, nézeteit is mérlegre teszi, mielõtt döntene arról, hogy kitmit támogat. Kétségtelen: Európaszerte a radikálisan szélsõséges pártok rájátszanak az unióellenes hangulatra, s így olyan szavazatokat is meg tudnak szerezni, amelyek a csatlakozással kapcsolatos félelmekbõl, aggodalmakból születnek. Ezért a demokratikus pár tokra hárul az a feladat, hogy a polgárokat felvilágosítsák e lehetõség valódi értékeirõl, illetve a nehézségekrõl. Ezért tartom olyan fontosnak, hogy a négy magyar parlamenti párt közös uniós kampánykörutat indított. Tapasztalataink kedvezõek. De azt is l átjuk: még mindig akad megalapozatlan félelem, szorongás, bizonytalanság. Ezért is elengedhetetlen, hogy az emberek minden alapvetõ információhoz hozzájuthassanak az áprilisi népszavazásig. Mitõl félnek a kételkedõk? – Sokan tartanak a nagyarányú áremel kedéstõl, a növekvõ munkanélküliségtõl, a külföldi szolgáltatók beáramlásától. Attól, hogy a külföldi tõke elhagyja Magyarországot. Nyugodt szívvel kijelenthetem: ezek eltúlzott aggodalmak. Az unió több vezetõ politikusa is arra kéri a most belépõ tíz új tagállamot, ne csak azt nézzék, mit értek el a csatlakozási tárgyalásokon, hanem készüljenek fel arra: komoly szerepet kell vállalniuk az unió mûködésének fenntartásában, megerõsítésében. Fel vagyunke készülve arra, hogy a ránk váró feladatoknak maradékt alanul eleget tudjunk tenni? Az SZDSZ hol lát erõteljes uniós szerepvállalásra lehetõséget? – A legutóbb csatlakozó három ország, Ausztria, Finnország és Svédország magával vitte a környezetvédelmi gondolkodást, az ökológiai szemléletet. Ez volt az õ „hoz záadott értékük”. Egyre gyakrabban teszik fel nekünk a kérdést: a most belépõ tíz ország csupán potyautas, aki az elõnyökbõl kíván majd élni, vagy valamivel õk is gazdagítani akarják az uniót? Úgy érzem, hazánk sok mindent adhat az uniónak. Magyarország pé ldául – földrajzi elhelyezkedésébõl, történelmi múltjából, tapasztalataiból adódóan – közvetítõ kapu lehet a balkáni térség irányába. Ez az uniónak is igen fontos. A térség a konszolidáció útjára lépett ugyan, de azért még hordozza magában a válságból adód ó feszültségeket. Fontos az uniónak, hogy legyen olyan tagja, aki a demokratizmus, a stabilitás, a prosperitás értékeit közvetíteni képes. Hazánk szerepe elsõsorban Jugoszlávia tekintetében növekedhet, de távolabbra is nézhetünk, hiszen Macedóniában Magyar ország a legnagyobb befektetõ, és a Matáv révén a hazai gazdaság érdekelt a térség más államaiban is. Így felzárkóztatásukban és konszolidációjukban aktív szerepet vállalhatunk. És Magyarország nagy kincse: az emberi tõke, a human capital. Kimûvelt emberfõ ben, szellemi kapacitásban és potenciálban igen jól állunk. Ez segítheti az uniót abban, hogy versenyképes maradhasson a világ más erõcentrumaival, mindenekelõtt az északamerikai, a délkeletázsiai, távolkeleti piacokkal vívott versenyben. Ebben hazánk a magas színvonalú oktatásával, jól képzett szakembergárdájával, kutatóival, fejlesztõmérnökeivel, újítóival komoly tényezõje lehet az uniónak.
