Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-02
4 Magyarország és gyanakvó szomszédai NSZ • 2003. janu ár 2. • Szerző: Hírösszefoglalónk A Neue Zürcher Zeitung című független svájci lap Együttélés a Kárpátmedencében címmel közölte kedden tudósítója, Andreas Oplatka egész oldalas írását Magyarországról és a határon túli magyarságról. A lap egyúttal jelezte , hogy e cikkel Oplatka befejezte keletközépeurópai tudósítói tevékenységét. A szerző szerint a magyarok túlnyomó többsége tudomásul veszi a határokat, de alig akad, aki igazságosnak tartja a megoldást. Ugyanezért a szomszédos államoknak nehezére esik elképzelni, hogy Magyarország nem vonja mégse kétségbe a status quót, gyanakvással szemlélik a monarchia csődtömegéből örökölt magyarokat, s attól tartanak, hogy a magyarok egyszer mégis területi igények ürügyéül szolgálhatnak. Oplatka szerint a NATO és a z EU a keletközépeurópaiak értésére adta, hogy ha tagságra számítanak, fel kell számolniuk ellentéteiket, és azóta mindenütt visszafogottabb hangot ütnek meg. Mégis: amint Orbán Viktor kormánya – kétségtelenül a megerősödött öntudat jegyében – hozzányúlt a kisebbségi kérdéshez, a szomszédos országokban felszakadtak a régi sebek és félelmek. Az elutasító magatartást bátorították a nyugati állásfoglalások, amelyek csekély megértéssel voltak a magyar elképzelések iránt. A mai keményedés ellenére bátorítóak a szlovák – magyar kapcsolatok. Alighanem a fajsúlyosabb Magyarország dolga lenne, hogy gesztusokat tegyen – írja a lap. vissza Szlovákiai mérleg tíz esztendő után Tíz éve, 1993. január első napjának első percében kiáltották ki az önálló Szlovák Köztársaságot. A kerek évforduló kapcsán mérleget vonó szlovák sajtó rendre felemlegeti, hogy az egykor — népességben és területben — tizenötmillió embernek otthont adó Csehszlovákiából kivált egyharmad rész, Szlovákia a kettéválással mit nyert és mit veszített. A SME című liberális szlovák lap elemzése szerint a kárvallottak száma a győztesek számának sokszorosát teszi ki. A létminimum határára és e határ alá szorított szlovákiai nyugdíjasok százezrei néhány ezer koronával kevesebb pé nzből kénytelenek megélni, mint az azonos csehországi nemzedék, minek következtében Szlovákiában az átlagos várható életkor két évvel marad alatta a csehországinak. Az ötmilliós lélekszámú Szlovákiában kis híján félmillió munkanélküli él. Mint a SME írja, Csehszlovákia szétesése Szlovákián olyan gazdasági sebeket ejtett, amelyek az uniós csatlakozás után sem hegednek be, mert a térségbe a kilencvenes évek elejétől áramolni kezdő külföldi beruházásokat (a Meciarrezsimet kísérő) belső politikai instabilitás miatt Szlovákia elszalasztotta, és mire 1998ban (Dzurindáék színre lépése után) a politikai állapotok kedvezőbbre fordultak, addig a világgazdaság a válság küszöbére jutott, és a lemaradás az uniós tagsággal járó beruházásokkal sem lesz behozható. A vis szaesés tendenciái az élet egyéb területeit, a kultúrát, a tudományt, a művelődést sem kímélték. Lásd a cseh és a szlovák filmgyártás közti mérleget vagy azt, hogy míg Csehország milliárdokat fordít a tudományos kutatásokra, addig a Szlovákiában egykor ige n fejlett terület gyakorlatilag megszűnt létezni. A szlovákiai iskolák számítógépes felszereltségét vagy a pedagógusok fizetését össze sem lehet hasonlítani a csehországiakéval, így aligha lehet csodálkozni azon, hogy a csehországi egyetemeknek most több s zlovákiai hallgatója van, mint amennyi a közös államban volt — summázza a szerző, Juraj Mesík, és mintegy vigasztalásul hozzáteszi: a Csehországban tanuló szlovákok legalább védve vannak a Szlovákiában honos mélyprovincializmus fertőitől. Csehszlovákia sz étesésének további képtelen következményeként említi, hogy a kettéválást követően (szlovák törekvések nyomán) még a legalább tizenötmillió ember kommunikációjára alkalmas nyelvet is siettek felparcellázni, minek következtében ma már
