Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-22
Riport az egyik magyar kereskedelmi tévécsatornán. Téma: a tbc terjedése Ukrajnában. Ám az ötvenmilliós ország túl nagy falat lenne, a h atalmas szomszédos országon ezúttal a pici Kárpátalja értendő: két itteni helyszínt érint a műsor, méghozzá eléggé hangsúlyosan. Többször is elhangzik ugyanis, hogy Budapesttől alig pár száz kilométerre található mindaz a szörnyűség, ami bemutatásra kerül. A képek, szó se róla, nem szívderítőek: egy vidéki szanatóriumban és az ungvári tüdőkórházban forgatott a stáb – kizárólag gyerekeket mutatnak. Általában jól célzottak a nagy szavak a halálos kórról, amely itt rohamosan terjed (de amelyet Magyarországon m ár nem ismernek), de azért néha láthatóan mellélőnek: kiderül például, hogy a szanatóriumban nem annyira betegek kaptak elhelyezést, hanem olyan egészséges gyerekek, akiket elkülönítettek tüdőbeteg szüleiktől... Ezt éppenséggel egy magyarul nem túl jól bes zélő kislány mondja kamerába. Az ungvári kórház kezeltjei közül csupán két halálosan súlyos esetet mutatnak; szüleik lemondtak a két kisgyermekről, az egyiket megszületése után haza se vitték. Facsarodik a szív, hogyne facsarodna a kis Ferike és a csecsemő Násztya láttán. Aztán megszólaltatják a magyar orvosnőt. Jé, ez Debreceni Kati, ismerem fel. Aztán egy pillanatra elbizonytalanodom, mert valami egészen más szláv nevet írnak ki a képernyőre. Időbe telik, amíg megfejtem. Hogy a Katalin Katerina lett, hagy ján. De a doktornőnek a vezetékneve helyett atyai nevét írják ki, méghozzá azt is betűhibával, és az egészet „természetesen” fordított sorrendben. Tibor keresztnevű apja okán Debreceni Katiból így lett Katerina Tiborina (Tiborivna lenne a „helyes”). A dolo g azért szomorú inkább (és nem komikus), mert a kárpátaljai magyarságnak a sok évtizedes szovjet érában a lelkileg legnehezebben feldolgozható egyik sérelme éppen az volt, hogy „elvették a nevét”, hogy az Istvánokból Sztyepánok, Lászlókból Vaszilok lettek , és ez így szerepelt minden hivatalos okmányukban. De a magyar sajtóban még a sötétebb időkben is használatos lehetett a magyar verzió, elöl szerepelt a vezetéknév, utána a magyarul írt keresztnév – az atyai név nélkül. A keresztnév+atyai név különben még szláv nyelveken is megszólításként él, orosz vagy ukrán tévéműsorban semmiképpen sem ezt írják képernyőre! Az ungvári magyar adásban sem. Csak a budapestiben... A riport végén, miután többször hangsúlyozták, a szörnyű megbetegedések mily közel esnek Magy arországhoz, az utolsó állítás: az utóbbi években az Ukrajnával határos SzabolcsSzatmárBereg megyében is megemelkedett a tébécés megbetegedések száma. Hogy az üzenetet senki se érthesse félre, beadnak egy térképet: ez itt kérem, Magyarország (a határmegy e kicsit besatírozva), az meg ott Ukrajna, ahol, ugye, láttuk... Valami százalékszámok is láthatók. Félreértés ne essék: az egészségügy helyzete errefelé valóban katasztrofális. Az elhalálozások száma kétségbeejtő, sok a beteg, a kórházak siralmasak, nincs gyógyszer stb. El kell hinnem, hogy a rossz létkörülmények közepette sajnos újra terjed a tbc. De n em tudom elfogadni, hogy: a) miközben Ukrajnáról beszélnek (és riogatnak vele), aközben az egészet a kárpátaljai magyarokra hegyezik ki; b) ha már a tüdőbaj a téma, akkor miért kell „mellesleg” a magyarságról ennyire egyoldalú képet festeni, akcentustól a doktornő elszlávosított nevén át a kórházban haldokló magyar Ferikéig – ő bezzeg nem lett Fegya! (Két nappal az után, hogy a fenti sorokat megfogalmaztam, a legnagyobb példányszámú helyi napilap, a Kárpáti Igaz Szó igen terjedelmes cikkben tételesen cáfol ta a tévériport állításait, és leleplezte csúsztatásait. Csak néhány kiragadott ellentény: a két „haldokló” gyerekről nem mondtak le szülei, Ferikét is, Násztyát is rendszeresen látogatják. A tüdőbajból mindketten kigyógyultak, más szövődmények miatt súlyo s az állapotuk – de egyikük gyógyulása valószínű. A számadatok – amelyekre én sajnos nem tudtam figyelni – többsége pontatlan, némelyik nagyságrendekkel. A legszebb csúsztatás: összukrajnai adat behelyettesítése a kárpátaljai helyére!) Alig akad hét, hogy a kárpátaljai magyar sajtóban ne nyilatkozna a hivatalos Magyarország valamelyik felelős képviselője: illetékes államtitkár; az illetékes hivatal elnöke főosztályának vezetője; közalapítvány illetékese; az ungvári főkonzul... Státustörvény, magyarigazolvá ny, oktatási kedvezmény, támogatások, határátkelőhelyek lezárása (és megnyitása), a kishatárforgalom megszűnése, várható vízumkényszer – a témakör adott, és a kérdések napról napra aktuálisabbak. Nem irigylem a nyilatkozókat, hiszen szinte a lehetetlenre v állalkoznak: sarkalatos kérdésekben (pl. a vízum bevezetésével kapcsolatban) egyfelől kénytelenek kimondani a keserű igazságot, másfelől – mivel a helyi sajtóban nyilatkoznak – nem akarják a lakosságot elkeseríteni, igyekeznek reményt (illúziót?) táplálni. Így aztán diplomáciai, gazdasági,
