Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-21
Márpedig az továbbra sem egyértelmű, hogy az Európai Bizottság, illetve az EU minis zteri tanácsának hatásköre érdemben menynyit fog változni a mostani reformviták eredményeként. EUbennfentesek jól tudják, hogy e két intézmény már a közös piac megalakulásakor is kompromisszumot testesített meg két olyan törekvés között, amelyek azóta is folyamatosan jelen vannak, de mindmáig nem tudott egyikük sem dominánssá válni. A „ki legyen a menedzser?” kezdettől fogva meghatározó dilemma. A két végletet egy nemzeti hatáskörök alól kivont, tagállamok felett álló főhatóság – voltaképpeni európai kor mány – megcélzása, illetve a részt vevő országok közös tanácsa jelentette. Ám már a korabeli vitákból hamar nyilvánvalóvá vált, hogy hosszú távon egyik abszolútuma sem kínál tartós megnyugvást. Az „európai kormány” – a nemzeti szuverenitás amerikai mintájú feladása – a tagok többségének elfogadhatatlan. Ha viszont mindent kizárólag a tagországok miniszteri tanácsára bíznak, ezzel beprogramozzák, hogy mindenkor csakis a nemzeti szempontok – s azon belül is a nagyobb súlyú tagországokéi – érvényesülnek. A nem zetek feletti, közös európai megfontolások képviseletének, elgondolásának és végrehajtatásának nem lesz intézményesült gazdája. Cserébe újból elvetik a nemzetek közötti rivalizálás, idővel acsarkodás magvait. A végül megszületett hibrid mindezeken igyekszik felülemelkedni, midőn meglehetős – de nem abszolút – jogosítványokkal egyfelől fenntart egy nemzetek feletti intézményt (a bizottságot), amelynek dolga az uniós szin tű gondolkodás, tervezés, kezdeményezés és végrehajtás. Másfelől a döntéshozás jogát továbbra is a tagállamok közös tanácsának kezében hagyja. Olyan sajátos, kölcsönös függő helyzetet idézve elő egy nemzetek feletti és egy nemzetek közötti intézmény között , amelyben az előbbi csak kezdeményezhet és végrehajthat, de nem dönthet, az utóbbi viszont többnyire csak arról határozott, amit az előbbi kezdeményezett. Egyik sem lehet meg a másik nélkül, miként mind a kettő más és más megfontolást kell hogy megtestesí tsen, képviseljen. Ennyiből – némi leegyszerűsítéssel – azok, akik teljes körű mandátummal egyetlen EUelnököt (avagy: hatáskörében megerősített bizottsági elnököt) szorgalmaznak, a fenti, megalapítás óta létező dilemmában is látszólag valamelyik oldal f elé billentenék a mérleg nyelvét. Végül is a nemzetek fölötti bizottság elnöke érdemben csak akkor válhatna tényleges „EUelnökké”, ha attól kezdődően a nemzetek fölötti (közösségi) szempontrendszer válna az unió működésében általában is dominánssá, s ő en nek megtestesüléseként működne. És megfordítva: a valamennyi EUintézményre rálátással és ráhatással bíró, közvetlenül a tagállamok tanácsát képviselő uniós elnök léte – tényleges hatáskör esetén – drámaian visszaszoríthatná a nemzetek feletti jelleget, és az EUszintű szempontok helyére mindinkább a nemzetek közötti alkudozások hegemóniáját helyezné: a mindenkori elnök az utóbbiból kikerekedő végső eredmény képviseletére kapna mindig felhatalmazást. Ennyiből a francia – német kompromisszum voltaképpen nem egyéb, mint ugyanannak az évtizedes kettősségnek csúcsszinten, elnökök személyében is manifesztálódó megtestesítése. Ami érdemi változást az unió életében csupán akkor fog kifejezni, ha ezzel együtt a mögöttük álló intézmények mandátuma és egymáshoz való v iszonyuk is radikálisan változna. Ezt sem lehet őszig kizárni, de ott még egyelőre nem tartunk. vissza Tízmillió dollárnyi orosz adósság áruvá változott Magyar Hírlap 2003. január 21. Szerző: Máté T. Gyula Egykét hét, s valóban befolyik az államkasszába az orosz államadósság utolsó részlete, miután tegnap a két ország pénzügyminisztere Moszkvában aláírta a megállapodást. Igaz, a korábban közölt 92 millió helyett csak 82 folyik be készpénzben az államkasszába. A maradékot áruszállítási ügyletek keretében magyar vállalkozók "dobják össze” az év végéig. László Csaba pénzügyminiszternek nagyjából sikerült teljesítenie főnöke ígéretét. Mint ismert, Medgyessy Péter tavaly december 21én közölte: a szovjet időkből származó államadósság utolsó részletéről szóló
