Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-21
Szlovákiára és Szlovéniára sem.) A törvény támogatást biztosíthat ugyanakkor a határon túli magyaroknak az oktatás és a kultúra terén. A magyarigazolvány megmarad, de csak a kulturális és nyelvi kötődést jelképezheti. Eduard Kukan, szlovák külüg yminiszter a múlt héten levelet írt Kovács László magyar hivatali partnerének. Ebben érintette a státustörvényt is. Javasolta: a kisebbségekkel kapcsolatos kérdéseket Budapest és Pozsony az alapszerződés keretében és a kormányközi kisebbségi vegyes bizotts ág közreműködésével rendezze. Kovács még nem válaszolt. Tóth Tamás, külügyi szóvivője lapunk megkeresésére elmondta: a válaszlevél most készül. vissza Partizánok NSZ • 2003. január 21. • Szerző: Kis Tibor Azzal, hogy Veress László oktatási támogatás címen kilenc szlovákiai magyar családhoz 20 ezer forintos csekket juttatott el, az Illyés Közalapítvány távozófélben levő irodavezetője nem akármilyen fegyvertényt vitt véghez: lényegében Szlovákiában is megkezdte a státustörvény végrehajtását. V. L. tette mindenképpen rászolgál a figyelemre, hiszen hasonló huszárvágásra sem Orbán Viktor, sem pedig Medgyessy Péter kormánya nem vállalkozott – Pozsony ellenkezése láttán úgy ítélték meg ugyanis, hogy kétoldalú megállapodás nélkül egys zerűen kalandorság volna a jogszabály nevelési pénzekről rendelkező passzusait északi szomszédunkra is kiterjeszteni. V. L. most a kormány helyett magára vállalta egy ilyen döntés kockázatát. Elhatározása ellenzéki oldalon elismerő vagy legalábbis cinkos kacsintásokat vált ki, miközben a másik oldal valósággal tajtékzik, és jogi szankciókat helyez kilátásba vele szemben. Pedig a heves érzelemkitörések helyett talán helyesebben tenné minden érintett, ha higgadtan végiggondolná, mi vezetett oda, hogy egy sz akmaipolitikai önsúly nélküli személy januári ajándékosztó Mikulást kezd játszani, átnyúlva törvényeken, diplomácián és kormányok feje felett. És ugyanígy azt is: mibe kerülhet nekünk ez? Az a kisebbik baj, hogy Veressről e pillanatban tulajdonképpen még azt sem lehet állítani teljes bizonyossággal, hogy akárcsak középszintű hivatalnok volna. V. L. jelenlegi pozícióját pontosabb puszta joghézagként definiálni. Hiszen az általa hivatkozott szervezet, az Illyés Közalapítvány hónapok óta a tetszhalál állapot ában leledzik, az előző kormány által létrehozott kuratóriuma nem működik, új vezető testület viszont azóta sem lépett a helyébe. A közalapítvány teljes ellehetetlenítése a mai ellenzék egyik legeredetibb ötletének minősíthető. A fideszes, az MDFes és a k isgazda kurátorok tudniillik azzal az indokkal, hogy kinevezésüket meghatározatlan időre kapták Orbántól, annak idején nem voltak hajlandók követni a kialakult gyakorlatot, és a kormányváltás után is ragaszkodtak mandátumukhoz. Medgyessyék pedig hónapokon át szinte szó nélkül tűrték ezt a packázást. Az ügy a bíróságon kötött ki, a jogerős végzés azonban várat magára. Nem csoda, hogy ebben a keszekusza helyzetben a Németh Zsolt bizalmi emberének tekintett V. L. kedvére lubickolhat; egyszerűen nincs senki, a ki a körmére koppintana (illetve: Halzl József, az alapítvány előző kuratóriumi elnöke, aki ezt esetleg megtehetné, valamiért mégsem teszi.) Öntudatos nyilatkozataiból ítélve az irodavezető korántsem afféle elszabadult buldózer – minden arra utal, hogy ő m aga inkább partizánnak véli magát. Netán: Orbán Viktor partizánjának. Ha belegondolunk, a helyén ragadt alapítványi vezető esete ilyen szempontból távolról sem egyedi. Mutatis mutandis, V. L. története valahol abba a sorba illeszkedik, mint például Schmid t Máriáé, Kerényi Imréé vagy Kondor Kataliné. Minden név más dimenzió, más vérmérséklet, más kvalitás ugyan, de egy valamiben aligha különböznek egymástól a felsoroltak: mindannyian látható élvezettel, a rendelkezésükre álló jogi eszköztár teljes felhaszná lásával igyekeznek – gyakran közpénzen – a lehető legtöbb borsot törni szolgálati posztjukon a regnáló hatalom orra alá – ahogy ezt most V. L. is teszi.
