Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-18
ideológiai különbségek és a politikai törésvonalak felerősítése helyett szakpolitikai kérdésekre fókuszálnak. Látszólag a jövő felé fordulnak, ám eközben mégis a közelmúlt rab jai maradnak. A látszólagos ellentmondás feloldásához a szabaddemokraták helyzetének rövid szemrevételezése adhat fogódzót. A Medgyessykormány megalakulása után sokan gondolták úgy, hogy a kisebbik koalíciós partner választási eredményéhez képest (négy á ltala delegált és két "hozzá közel álló" miniszterével, illetve a szintén "szimpatizáns" miniszterelnökkel) társadalmi támogatottságán felül reprezentáltatja magát. Már akkor is látszott azonban, hogy nem csupán az új kormány elnevezése osztotta meg az SZD SZ, illetve Kuncze és Csillag szerint a "demokratikus koalíciót", amit az MSZP és Medgyessy szóhasználatában a "nemzeti közép" kormánya kifejezés fémjelezne jobban. A mélyben komoly viták folytak és vélhetően folynak a látványos sikereket és a források el osztása feletti rendelkezést biztosító, kormányzaton belüli hatalomért. Elég, ha csak a turizmusra, a dunai kormánybiztosságra vagy az infrastruktúrafejlesztést is magába foglaló tervezésre gondolunk. Bár a vitákat sikerül rendre kompromisszummal lezárni, és az is nyilvánvaló, hogy a kormány eredményességét a választók az összkép alapján ítélik meg, a szabaddemokraták mégis mind több kérdésben hangoztatják különvéleményüket. A hazai baloldal kampányában ügyesen ígért rá a Fidesz sikerpropagandájára, és hi hetően ígérte, hogy azokra is ki fogja terjeszteni a polgári kormány támogatási rendszereit (otthonteremtés, diákhitel, adókedvezmények stb.) akik addig nem részesülhettek e jótéteményekből. Az SZDSZ szellemes, ám gyakran negatív kampánya önmagában még nem biztosította volna a párt parlamentbe jutását, amit az első fordulóban csak a több mint kétszázezer átszavazó tett lehetővé. Ezek szerint a szavazók vélhetően a száznapos programok számukra érezhető hatásán mérik majd le a kormány eredményességét. Amenny iben tehát a legitim kormányban a kisebbik párt "felülreprezentált", úgy vélhetően annak sikere vagy sikertelensége is jobban hat rá. A Medgyessykormány a legtöbb jobboldali szavazó szemében is legitim, hiszen a rendelkezésre álló óvási határidő letelte u tán reklamálni csak a következő választásokon lehet. Ameddig a jobboldal vezetői ezt az egyszerű tételt nem ismerik fel, addig a kormánypártok - az észérvekre nyitott középosztály körében is - a siker reményében próbálhatják meg átváltani magas támogatotts águkat mandátumokra. Pontosabban csak a nagyobbik kormánypárt. Hazánk ismert gazdasági helyzetében a szociálliberális kormány vélhetően nem tudja az ígért és a kívánt mértékben folytatni a korábbi támogatási programokat. Legalábbis a "rászorultság" elvéne k fokozatos érvényesítésével a korábbi fő kedvezményezettnek számító középosztály körében nem. A véleményformálás szempontjából fontos és a szavazói magatartásában váltani képes csoportért idővel a jobboldal is szakmai köntösbe öltöztetett ígéretekkel fog harcba szállni, ami a szocialisták jelenlegi - főként az elődeikkel szembeni kontrasztra építő - kommunikációját látva akár még sikeres is lehet. Ebben a helyzetben kell értelmezni Csillag és Kuncze cikkét. Ők a kormányzati ciklus kitöltésében gondolkodna k, és a források ellenőrzéséért a kormányon belül folytatott vitát pártjuk javára igyekeznek eldönteni. Javaslataik szakmai kritikája (pl. a közbeszerzések "meghívásos" módja, a diplomás minimálbér okozta bértorlódás stb.) a hírek szereplőjévé teheti az SZ DSZt. Az "előrehozott változásért" íródott cikk így, a jövőbeni szakmai viták alaphangjának megadása mellett a liberálisok szavazatszerzését is szolgálhatja. Ameddig a sorkatonaság eltörlését és a drogfogyasztás liberalizációját szolgáló követelések a fi ataloknak szólnak, addig pl. a versengő egészségbiztosítók és a hatékony állam a középosztály megnyerésének - körülményes - eszközeként is szolgálhatnak. A vegytiszta neoliberális gondolkodás térnyerése erősítheti a szintén tisztújítás előtt álló MSZPt, a Blairféle "modern" szociáldemokráciára áthangolni készülőket is (l. Gyurcsány Ferenc cikkét: Népszabadság 2002. szeptember 23.), ám eltávolíthatja a baloldaltól azokat, akik az öngondoskodás és a verseny helyett inkább az államtól várnák sorsuk jobbra f ordulását. Így válnak a mélyben zajló folyamatok fontosabbá az olyan találgatásoknál, mint hogy a cikk Kuncze Gábor pártelnöki újraválasztását szolgáljae (vélhetően igen), vagy hogy az SZDSZ, Demszky Gábor politikai stílusát átvéve háromszornégyszer ann yit követel, mint amennyi lehetséges, és a várakozáson aluli teljesítményért azt teszi felelőssé, aki nem adott elég pénzt a grandiózus tervek megvalósításához (esetünkben a szocialisták). Kérdés, hogy az SZDSZ nem a szükségből kovácsole erényt, amikor az ügynöktörvény és a kedvezménytörvény vitáiban elszenvedett kudarcai után az ideológiai politizálástól a technokrata szakmai politizálás felé fordul. Bárhogy is legyen, amennyiben a vitaindítónak is szolgáló cikk
