Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-03
arányú csökkenés az utóbbi tíz év folyamán ment végbe, ami jóval nagyobb, mint korábban - az 19191920as időszakot és 194445öt kivéve - bármikor. A részletes adatokkal itt most nem foglalkozunk, csup án a nagyságrendeket érzékeltetjük. A csökkenés oka egyébként közismert. Az utódállamokban a természetes csökkenéshez (tehát ahhoz, hogy a magyarok közül ott is többen halnak meg, mint amennyien születnek) hozzájárul az önkéntes, és a hatóságok által el ne m ismert, de rendkívüli mértékben erőltetett asszimiláció, valamint - elsősorban Erdély és a Délvidék esetében - a kivándorlás is, ami nagyrészt az anyaországba, kisebb részben pedig távolabbi országokba irányul. Mindehhez azt is hozzá kell tenni, hogy a t öbb évtizedes előzmények következtében mind az anyaországban, mind az utódállamokban szükségszerűen csökkent, sőt ma már egyértelműen csökkenő spirálba került a magyar etnikum (egyébként kisebbnagyobb mértékben a többségi népességek is). Napjainkban alig foglalkozunk azonban azzal, hogy mindezt a nemzet miképpen élheti meg, és a nemzetpolitika miképpen kezelje. Minthogy közeli és távolabbi jövőnk forog kockán, a lehető legnagyobb komolysággal kell e kérdésekkel foglalkoznunk, minden romantikus és irracioná lis pátoszt mellőzve, de a szélsőséges liberalizmus álpragmatizmusát, a nemzeti, kollektív kötelezettségekkel szembeni ellenségességét is elvetve. Át kell tekintenünk és tovább kell fejlesztenünk az eddigi, igencsak vázlatos hazai népesedéspolitikai és a t ágabb értelemben vett nemzetpolitikai irányelveket is, beleértve a végrehajtáshoz szükséges eszközrendszereket. Az alábbiakban néhány főbb gondolatot vázolunk fel azzal a sürgető igénnyel, hogy szellemi és gyakorlatias erőfeszítésekre egyaránt szükség va n. Ellentétes célok és érdekek Az első kérdés, hogy mi legyen a nemzetpolitika alapvető célja. Tisztáznunk kell, fontosnak tartjuke a magyar etnikum, a nemzet nyelvi, számbeli, kulturális megmaradását, esetleges gyarapodását az egész Kárpátmedencében , vagy figyelmünket kizárólag a csökkenő lakosságú és öregedő anyaország társadalmi, gazdasági megerősítésére összpontosítjuk - remélve, hogy a demográfiailag gyenge, de gazdaságilag erősödő Magyarország az egyelőre fejletlenebb utódállamok fogyatkozó magy ar kisebbségeire olyan hatással lesz, hogy érdemesnek, előnyösnek fog feltűnni számukra lakóhelyükön magyarként, a nemzet részeként megmaradni. Ez a nézet eléggé elterjedt. Nem tartja elsőrendűen fontosnak a nemzetben mint értékben gondolkodást, a nemzet h atárokon túli egyesítését célzó, a nemzetikonzervatív oldal, sőt egyes szocialista irányzatok által is elfogadott elvét. A határon túli magyarság támogatása ebben a felfogásban jórészt etnikailag semleges gazdasági kapcsolatok, tőkekihelyezések és kulturá lis támogatások, események, történések által történne. Az utódállamok többségi népességének és kormányainak ez a magyar nemzetpolitika felelne meg leginkább, bár egyes részleteket illetően nyilván lennének különböző fenntartásaik. A nemzetpolitika másik megközelítése a határokon túlterjedő nemzetben való gondolkodás, annak vallása és vállalása, hogy a magyar nemzet tradicionálisan, kulturálisan, az európai keresztény kultúrkör örököseként és részeként egyetlen egész, sorsa, jövője közös. A nemzet határoko n átnyúló egyesítése ily módon a magyarság megmaradásának szükséges feltétele. Ez a nemzetpolitika azonban alapvetően sérti az utódállamok érdekeit, és többekben formális nemzetközi jogi aggályokat is ébreszthet. Az utódállamok és Magyarország érdekei e te kintetben köztudomásúan gyökeresen különböznek. Az anyaország érdeke, hogy az utódállamokban élő magyarság már csak a könnyebb kapcsolattartás meg az egyelőre még sűrű rokoni, baráti, szakmai kapcsolatok, de elsősorban a történelmiérzelmi kontinuitás okán is megmaradjon, lehetőleg boldoguljon, jól érezze magát, és ezzel az elszakított területek meghatározott részei a jövőben is a magyarság történelmi szállásterületei maradjanak. Az utódállamok érdeke ezzel szemben, hogy a hozzájuk csatolt területekről a magyar etnikum minél előbb eltűnjön, mert amíg ez nem történik meg, a "zsákmány" mindig bizonytalan lesz. Az elmúlt nyolcvan évben minden törekvésük ez volt, és bízvást ez marad a jövőben is. A szomszéd országokban e tekintetben sohasem voltak és jelenleg sincsenek különbségek a különböző politikai pártok, irányzatok között, és ez a cél a jövőben is meghatározza majd elsősorban a mindenkori szlovák és román kormány magatartását. A
