Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-15
Az unió fukarsága taszító Sam Vaknin, a UPI amerikai hírügynökség vezető gazdasági tudósítója szerint a biztonságpolitikai motivációk elhalványulásával egy időben a gyors gazdasági felzárkózáshoz nyújtott segítség vált a legfontosabb elvárássá az uniós tagsággal szemben. A csatlakozási tárgyalások utolsó éve azonban kisstílű pénzügyi alkudozásokkal telt, me ly a szolidaritás hiányát mutatta. Az uniós GDP átlagban alig 50 százalékát, az uniós kereseteknek pedig jóval kevesebb mint felét produkáló jelöltországok lakosai kevéssé tudták elfogadni, hogy szűkmarkúságukat a lassuló világgazdasággal magyarázták a tag államok. Ez már csak azért is nehezen elfogadható érv – írja Heather Grabbe, a Centre for European Reform kutatási igazgatója – , mert az EU központi költségvetése az uniós GDP mindössze egy százalékát teszi ki, és ennek is csak töredékét osztották szét az egyébként a büdzséhez majd maguk is hozzájáruló új tagállamok között. Az alku végeredménye minden jelölt számára kiábrándító volt, és az "eszi vagy nem eszi” hangulatú tárgyalások pedig megerősíthették az emberekben azt az érzést, hogy nem lesznek az unió egyenrangú polgárai. Miért kellenénk Európának? Az emberek többség e ugyanis nem igazán hiszi el, hogy valóban kellünk Európának. Piacainkat már megszerezték, jogrendünket alapvetően már átalakítottuk, határainkat is teljesen megnyitottuk, sőt NATOtagokként már biztonságpolitikai kockázatot sem jelentünk – szólnak az érv ek mindenütt. A történelmi tapasztalatok érthetővé teszik a bizalmatlanságot. Amerikában egyelőre jobban hisznek, mint az öreg kontinensben. A szláv népek érzik a németekben és osztrákokban élő előítéleteket. A csehek és szlovákok jól emlékeznek még arra i s, hogy miként dobták őket oda 1938ban a náci Németországnak. Magyarország – ahol egyébként az eddig felsorolt indokok is csak keveseket voltak képesek eltántorítani az Európába vetett hitüktől – sem merült még feledésbe 1956 emléke. (A magyar euroszkepti cizmus sajátos helyzetéről egy külön cikkben számolunk majd be.) Mindez pedig jó táptalaja az összeesküvéselméleteknek – véli Switching Empires (Birodalmat váltunk) című cikkében Vaknin. Egyesek úgy vélik, hogy a kereskedelmüket már domináló Németország (német multik 400 ezer embernek adnak munkát, és 3,6 milliárd dollárt fektettek a régióba) most fegyverek helyett pénzzel készül leigázni őket, miközben saját vezetése alatt létre- hozza az Európai Egyesült Államokat. A farmerek pedig attól tartanak, hogy a Nyugat csak felvételük árán vásárolhatja fel földjeiket és teheti tönkre mezőgazdaságukat. A legnagyobb mozgósítóereje ezért éppen a mezőgazdasági termelők körében van az EUellenességnek: cseh, lengyel és szlovák parasztok már nem- egyszer zárták le az utakat traktoraikkal. vissza Rockenbauer Nóra Erdélyi vádak az RMDSZ ellen Népszava 2003. január 15. Egy új magyar párt létrehozása jelenthetne megoldást a Romániai Magyar Demokrata Szövetségen belül kialakult válsághe lyzetre — jelentette ki kedden Vekov Károly, az RMDSZ keretein belü l működő Nemzetépítő Platform vezetője. Kolozsvári sajtóértekezletén Vekov azzal vádolta az RMDSZ vezetését, hogy a nem tartja be sem a demokrácia, sem a szövetség belső szabályait, nem veszi figyelembe az ellenzék bírálatait. Sajnálatosnak nevezte, hogy az ellenzék nem tudott jelöltet állítani Markó Béla szövetségi elnökkel szemben. Azt a véleményét fogalmazta meg, hogy bár az RMDSZ Szatmárnémetiben sorra kerülő kongresszusán bármi megtörténhet, a tanácskozáson nem várható a dolgok jobbra fordulása. Hozzá tette, hogy ha Szatmárnémetiben ismét Markó Bélát választják meg elnöknek, egy éven belül rendkívüli kongresszus összehívására kényszerülhet az RMDSZ.
