Reggeli Sajtófigyelő, 2003. január - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Dokumentációs Főosztály
2003-01-14
munkavállalási szabadságot a mag yar állampolgároknak, a brit munkáltató csak azt veszi fel a cégéhez, aki minden ottani szakmai követelménynek megfelel és folyékonyan beszél angolul. Ciprusi hivatalban se keressen állást az a magyar, aki a szigetország egyik hivatalos nyelvét sem beszéli . Malmö és Koppenhága között naponta tízezrek pendliznek svéd otthonuk és dán munkahelyük között. (Vagy fordítva.) Szlovénok és magyarok ezután is kevesen lesznek köztük, részint a távolság, részint az eltérő kulturális szokások miatt. A magyar iskolákban, munkahelyeken ugyanakkor minden diszkrimináció nélkül is nagyobb esélyük lesz azoknak, akik szomszédos országokból származnak, értenek magyarul és nem idegen tőlük a mi kis mikrokozmoszunk. A Kárpátmedence népei státustörvények nélkül is ezer esztendeje együtt élnek egymással. Az uniós csatlakozás a nyolcvan éve felhúzott határsorompókat emeli fel, lehetővé téve az emberek, áruk és eszmék szabad mozgását. Ez az igazi nemzeti érdek, nem az örökös kötözködés itthon és szomszédainkkal. vissza Áprilistól majdnem tagok leszünk Világgazdaság 2003. január 14. A csatlakozási szerződés áprilisi aláírása után már úgy fogják kezelni a jövőre taggá váló országokat, mintha lényegében tagok lennének – legalábbis erre készül az első félé ves EUelnökséget ellátó görög diplomácia. Az „aktív” megfigyelői státus az április 16át követő uniós miniszteri tanácsülésekre járna a majdani új tagországok minisztereinek, erősítették meg görög politikusok és diplomaták, midőn az elmúlt napokban Athénb an brüsszeli újságírók egy csoportját – köztük a magyar sajtó részéről a Világgazdaság tudósítóját – fogadták a „görög fél év” kezdete alkalmából. Konsztantinosz Szimitisz miniszterelnök úgy fogalmazott, azáltal, hogy április után a leendő tagtársak minisz terei is kifejtik véleményüket, lényegében be is kapcsolódnak az uniós döntéshozásba. Szavazati joguk ugyan a ratifikációs folyamat lezárultáig még nem lesz, de véleményüket meghallgatják majd, „mintha máris teljes jogú tagok lennének” – ígérte a görög kor mány feje. Megfigyelők rámutatnak, hogy a fél év során több fontos vitára is sor kerül majd az EU különböző tanácsülésein. Közülük a legfontosabb az agrárminiszterek állásfoglalása lesz a közös mezőgazdasági politika majdani reformjára vonatkozó bizottsági javaslatró l. Az úgynevezett „félidős” jelentést végleges formában január 21én hagyja jóvá és adja át a tagországoknak a brüsszeli testület, s mint Georgiosz Drisz, az EU agrárminiszteri tanácsának e féléves elnöke az említett sajtóprogram kapcsán elmondta, Athénban arra törekednek, hogy még a görög fél év (azaz június) végéig megszülessen a tagországok politikai álláspontja a bizottsági anyagról (lényegében a leendő agrárreformok majdani főbb irányairól). Megerősítette egyúttal, hogy bár formálisan nem lesznek még t agok, a leendő közös vélemény kihordásába április után mindenképpen bevonják a leendő tagállamok minisztereit is. A görög fél év végrehajtásának múlt pénteki formális nyitánya – a görög kormány és az Európai Bizottság athéni együttes ülése – alkalmából a múgy görög és bizottsági vezetők egyaránt hangoztatták a még decemberben bejelentett öt féléves prioritást (amelyek: a bővítés, az úgynevezett lisszaboni gazdasági folyamat, a bevándorláspolitika, a konvent és kulcsfontosságú külpolitikai kérdések kezelése ). A bővítés kapcsán egyúttal mindkét részről visszatérően hangsúlyozták, hogy mostantól kezdve fokozottabb figyelmet kívánnak szentelni a Balkánnak is, értésre adva az itteni országok körében, hogy „Európához tartoznak”, s a feltételek teljesítése esetén „számukra is nyitva áll hosszú távon az uniós taggá válás lehetősége”. A tagságra való felkészülés időszakára – saját tapasztalatokon is alapuló – jó tanácsként javasolták a bebocsátásra váróknak Athénban, hogy „nagyon figyeljenek oda” a leendő közösségi pénzügyi támogatások megfelelő kezelésére. Görögország évtizedeken át némileg elhíresült az EUtagok között amiatt, hogy sokáig képtelen volt igénybe venni az országot amúgy arányosan megillető közösségi regionális felzárkóztatási pénzeket. Amikor pedig – nem kis brüsszeli segítséggel is – végül a projektkészítéshez már sikerült eljutni, a közösségi források tényleges hasznosítása még mindig elmaradt a sokat emlegetett portugál és ír jó példáktól. Az utóbbi években már Athén is kilábalóban van ezekből a pro blémákból, sőt úgy tudni, hogy Szimitisz kormánya alatt minden érintett területen komoly továbblépés történt. A leszűrhető
