Reggeli Sajtófigyelő, 2002. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-12-06
MKP ellen. Ez a konfliktus árt Szlovákiának, a szlovákiai magyarságnak, és árt Magyarországnak. S bár a szlovák kormányfő a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető nagy formátumú polit ikusnak, azt azért ő is tudja, hogy ezt a vonalat nem tarthatja a végtelenségig, mert következményei belpolitikai földrengéshez vezetnének. Fontos, hogy azért van jele a megállapodási szándéknak is. A kormányszóvivő az MKPnyilatkozatra úgy reagált, hogy P ozsony nem zárta ki a további tárgyalás lehetőségét a kedvezménytörvényről, holott Dzurinda előzőleg még azt állította, a kisebbségi kérdésekről az alapszerződés keretei között hajlandó Pozsony tárgyalni, a státustörvényről nem, mert az teljesen elfogadhat atlan. Január óta Pozsony két alapvető kifogást hangoztatott a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban, s ezeket a közelmúltban a Máértülésen is messzemenően figyelembe vették. De Budapesten a kettő helyett Dzurinda váratlanul tizenöt pontos kifogáshalmazt ter jesztett elő. Ez az eljárás nem volt korrekt, illett volna Budapestet is, meg az MKPt is tájékoztatni előtte. Mindenki csak találgatja, hogy az a politikus, akit pár nappal korábban a prágai NATOcsúcson a demokrata államférfinak kijáró megbecsüléssel fog adtak, miért választotta ezt a módszert. Valószínű, hogy egyszerre több tényező együtthatásáról van szó. A partnerországok talán nem is figyeltek arra, hogy a NATOból való kimaradás miatt a szlovák politikai garnitúrának milyen kisebbrendűségi komplexusa i voltak a visegrádi csoporton belül is. Most a NATOmeghívó megnövelte a pozsonyi politikusok mellényét. Kimondatlanul is, de mindig ott munkált bennük az érzés, hogy Budapest zsarol, mert megvétózhatja a szlovák NATOtagságot, akár adott erre okot a magy ar politika, akár nem. Nos, az egyenrangúság, a szuverenitás demonstrálásának is szánták szlovák részről a DzurindaMedgyessy karambolt. Többen a helyhatósági választásokra (december 67.) vezetik vissza Dzurinda magatartását. Ebben a legkevesebb a ráció, hiszen a rendszerváltás óta még nem volt Szlovákiában olyan lagymatag kampány, mint most. Egyedül Dzurinda kavarta fel - a szélsőségesen magyarellenes pártokat is lekörözve. Annyit valószínűleg sikerült elérnie a nacionalista hangulatkeltéssel, hogy a még bizonytalan magyar választók nagyobb arányban döntenek majd az MKP polgármester- és önkormányzati képviselőjelöltjei mellett. A gyengekezűként ismert Dzurindának nagy szüksége volt arra, hogy növelje ázsióját a jövő évi, rendkívül restriktív költségvetés ről szóló parlamenti szavazás előtt. Szeptemberben az SDKÚ nem Dzurinda erényei miatt kapott a vártnál sokkal több szavazatot, hanem a Meciartól és Robert Ficótól való félelmek miatt. Most a kedvezménytörvény ügyében a szlovák ellenzéki és kormánypártok is felsorakoztak a kormányfő mögött, Dzurindának még sosem volt olyan jó sajtója, mint ezekben a napokban. Persze akadnak nagy tekintélyű szlovák politológusok, akik elhibázottnak, indokolatlannak tartják Dzurinda keménykedését, de ők elenyészően kevesen van nak, és nincsenek döntéshozó helyzetben. A kormányfő fenyegetőzései az ellenlépésekkel nagyon emlékeztetnek a kereszténydemokraták (KDH) februári ellenstátustörvénytervezetére, amelyet akkor a józan észre hivatkozva Dzurinda is elutasított. A kormányfő t udja, ilyen törvény vagy egyéb ellenlépések most nem lehetségesek. Elméletileg lepaktálhatna az ellenzékkel az MKP ellen, de a koalíciós szerződés tartalmazza azt a kitételt, hogy ha a többiek összefognak valamely koalíciós partner ellen, akkor az érintett nek joga van kilépni a koalícióból, és a feleknek harminc napjuk van a vita rendezésére. A kormánynak csak hatfős többsége van a parlamentben, s a húsz magyar honatya nélkül bukik az egész kabinet. Valószínűleg nem áll Dzurinda szándékában a koalíció felro bbantása, az időhúzás viszont igen, hiszen Pozsonyban sokat idézték a magyar külügyminisztert, aki azt mondta, hogy 2004. május elseje, a két ország uniós csatlakozása után már nem lesz szükség a státustörvényre. És végül: a válság kirobbantásával Dzurinda azt is érzékeltetni akarta, hogy ki az úr a házban, a magyarok pozíciója ebben a koalícióban ugyanis sokkal erősebb annál, mint amit a szlovákok többsége még elviselhetőnek tart. Csakhogy Dzurinda nagy hibát követett el, azt az MKPt támadja, amelyik az e lmúlt négy évben többször megmentette őt mint kormányfőt a bukástól. Akkor is többször
