Reggeli Sajtófigyelő, 2002. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-12-06
észre, hogy az időpont és a helyszín megválasztásával egy szimbolikus csapdaállításról van szó. Azt feltételezem, hogy a Dzurindaafférhoz hasonlóan ez az ügy is felkészületlenül érte a magyar diplomáciát, Kovács Lászlóék nem számítottak rá. Pedig mindenképpen indokolt lett volna a nagyobb kormányzati körültekintés; bizonyos gyanúra eleve okot adhatott volna nekik az aradi szoborcsoport kapcsán tett lehangoló Nastasenyilatkozat a budapesti út küszöbén. Amúgy pedig egyetértek a Népszabadság publici stájával: valóban van ebben az ügyben egy jelképes adósság, amit a román kormányfő egyelőre nem egyenlített ki, miközben a magyar miniszterelnök az én értelmezésem szerint gyanútlanul belesétált egy ügyesen állított csapdába. – Mit gondol magyar részről mo st jó lépésnek, figyelembe véve a státustörvény körül kialakult zavaros, de legalábbis felemás helyzetet? – Mindenekelőtt: igazolva látom, hogy az elmúlt fél évet a magyar diplomácia elvesztegette ebben a kérdésben. Most ugyanott tartunk, ahol fél évvel eze lőtt, mármint a törvénymódosítás szövegét illetően. Egyébként pedig kifejezetten romlottak a pozícióink amiatt, hogy a kormány meghirdette: kvázi a szomszédok véleményétől teszi függővé a kedvezménytörvény módosítását. Márpedig ezt az ígérvényét a Medgyess ykormány szemlátomást nem képes valóra váltani. Mindez együttvéve olyan helyzetet teremt, ami mozgásteret nyit a jogszabály ellenzői számára. Ezért volna fontos véget vetni a késlekedésnek, a halogatásnak, és mielőbb beterjeszteni az Országgyűlésnek a MÁÉ RT által elfogadott normaszöveget. Az adott helyzetben a legjobb magyar válaszlépés: gyorsan el kell fogadni a törvényt. – Vagyis szakítsuk meg a konzultációkat a szomszédokkal? – Ezekre a konzultációkra van elegendő idő a törvény elfogadásáig. De a kormán ynak nem lehet érdeke az időhúzás. – Valójában ki az időhúzó: a szomszédokra gondol, vagy inkább Medgyessyékre, amikor ezt emlegeti? – A magyar kormány részéről én inkább tanácstalanságot érzékelek; pedig most már ideje volna kikecmeregniük a saját maguk á ltal ásott veremből. – A kapkodás ellen szól viszont, hogy például Verheugen uniós főbiztos a státustörvény kapcsán még a napokban is az egyoldalú lépésektől óvott, és párbeszédre buzdította az érintett feleket. – Mint már említettem, a konzultációk a módo sító csomag parlament elé terjesztése után is folytathatók lennének. Egyébként is, némely szomszédunk nyilván mindig talál majd indokot arra, miért kell még tovább várni a módosítások elfogadásával. Én viszont azt gondolom, hogy a jogszabály módosításához szükséges feltételek már ebben a pillanatban is adottak. És még egy dolognak kell világosnak lennie: a státustörvény nem tekinthető olyan jogszabálynak, amellyel kapcsolatban olyan nemzetközi kötelezettség terhelné Magyarországot, hogy elfogadásához, módos ításához bármelyik szomszédjának vagy bármelyik partnerének előzetes jóváhagyását kell elnyernie. – De mit használna a magyar kisebbségeknek egy olyan törvény, amihez a szomszédok ellenségesen viszonyulnak? – Fontos lenne még egyszer tisztázni, hogy a jogs zabály végrehajtásáról Magyarország már megkötötte a szükséges egyetértési memorandumot Romániával. Egyesegyedül Szlovákiának vannak olyan kifogásai, amiket mi nem tudunk érvényesíteni a törvényben. Ennek szemmel láthatóan koncepcionális okai vannak. Pozs ony a státustörvénynek magát a koncepcióját támadja. Ha viszont belemegyünk ebbe az utcába és tovább lebegtetjük a jogszabályt, az nekünk csak károkat okoz, mindinkább beszűkíti a magyar politika mozgásterét. – Az imént elmondottakkal kapcsolatban még egy probléma merül fel: védhetőe mostani formájában a kedvezménytörvény az Európai Unió és az Európai Tanács irányába? – Mindenképpen, hiszen Magyarország most a Velencei Bizottság ajánlásait vezeti át a törvényben.
