Reggeli Sajtófigyelő, 2002. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-12-02
tartott változásokért – mondani sem ke ll, hogy sokkal nagyobb eséllyel, mint ahogy azt egy kívülálló ország teheti. A csatlakozási megállapodás tartalmára mindkét nagy párt hatással lehetett, így itt az egymásra mutogatásnak nincs helye. Amiről lehet még elmélkedni, az az euró bevezetése, his zen ez nem előfeltétele az EUcsatlakozásnak. Hogy a gyors vagy a lassú monetáris integráció előnyösebbe, arról még viszonylag termékeny vita folyhat. A szakmai berkekben már csordogál is, és nagyobb nyilvánosságot adni neki, éppen az utólagos moraj elker ülése végett volna jó. vissza Dr. Habsburg Ottó esete Magyar Hírlap 2002. december 2. Szerző: Fejtő Ferenc Valószínűleg nem én voltam az egyetlen ismerőse Habsburg Ottónak, akinek első reakciója a november huszadiki inter jújára az volt, hogy nem hittem el a híradást róla. Ez nem lehet igaz, gondoltam és mondtam. Ez nem az ő stílusa, nem az ő hangja, és ha még gondolná is – amit nem tudok elképzelni – , elég művelt és okos diplomata ahhoz, hogy ne jelentse ki, tudván, milyen súlyos csalódást okozna hívei körében. Tehát nyilvánvalóan csak provokációról és jóhiszeműségével való visszaélésről lehet szó, esetleg kelepcéről. Habsburg Ottó – akiért másnap Európa arisztokráciájának java jött össze, több uralkodóház képviselőjével, a bécsi Hofburgban, hogy megünnepeljék a nagy európai politikus, publicista, történész, volt európai képviselő 90. születésnapját – miért is adta volna interjúját most egy ismeretlen, szélsőjobboldali sajtóterméknek? Amelyről még az se derült ki, hol adják ki, Bajorországbane vagy Bécsben. Habsburg Ottó ne tudná, hogy az ember megválogatja, kivel áll szóba? Igaz, Ottóról köztudomású, hogy természeténél és elveinél fogva mindenkivel barátságos, és az is feltehető, hogy talán nem is tudta, ki interjúvolja. De ha tényleg – bár nem hiszem – hirtelen megváltoztatta volna véleményét a világpolitikáról, és közölni is óhajtotta volna, mit gondol az elzsidósodott, elnégeresedett amerikai politikáról, amelynek – mint azt az antiamerikai, antiglobalista, rasszista és iszlamista propaganda váltig hirdeti – fő célja Izrael megmentése, az esetben is valószínű, hogy e meglepő pálfordulás közlését valamelyik tekintélyes világlapra bízza. Ez az első rejtély, ami meghökkentett. Türelmetlenül vártam a cáfolatot. Késéssel ugy an, de az első meg is érkezett őfensége bécsi szóvivőjétől. Az interjú tényét nem cáfolta, csak kijelentette, hogy gazdája az érintett szavakat nem használta – vagyis félremagyarázták őket – , és különben is, amit mondott, nem tartalmazott értékítéletet. Er ről vitatkozni lehet. Ami viszont igazán meglepő volt: a cáfolatban hiányzott a legkisebb jele is a fölháborodásnak afölött, hogy az interjút ellenőrzése nélkül adták le, és hogy olyan gondolatokat tulajdonított neki, amelyek ellenkeznek egész múltjával, é s rossz fényt vetnek jelenére, ifjúsága óta hangoztatott liberalizmusára, az európaiságára, amelynek bajnokául mutatkozott. Természetes lett volna, hogy rágalmazásért pert indítson a lap és felelős munkatársa ellen. Ám úgy látszik, nagylelkűen napirendre t ért fölötte. Mindez tehát nem hasonlít ahhoz a Habsburg Ottóhoz, akit ismertünk. A zavart még növelte a bécsi Standard tekintélyes főszerkesztőjének, Hans Rauschernek november 23ai kommentárja, aki egyrészt elismerte hogy Ottó politikai szereplésével ér demeket szerzett, de hozzátette, hogy a kiváló politikus "egyúttal újra meg újra okot adott arra, hogy kételyek merüljenek föl politikai bölcsességét illetően”, és hogy ezeket a kételyeket főként az váltotta ki, hogy "túl gyakran mutatkozik gyanús társaság ban, mint amilyen az interjút közlő folyóirat gárdája”. Ebből arra is lehet következtetni: nem lehetetlen, hogy Ottó ezeknek a gyanús elemeknek befolyása alá került, ami persze rossz fényt vethet mai ítélőképességére. Mielőtt végső ítéletet formálhatnánk az esetről, azt hiszem, Habsburg Ottó tartozik azoknak, akik mint jómagam is, rendkívül tisztelték és becsülték, azzal, hogy eloszlassa kételyeinket. Tartozik ezzel nemcsak nékünk, hanem múltjának és a történelemnek is. vissza
