Reggeli Sajtófigyelő, 2002. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-12-05
lapjainkban olvashatni (kivétel – persze – az erdély i Bíró Béla, Magyar Hírlap, december 3.), Medgyessy nem tett „nagyobb” gesztust, mint Nastase. De a gesztus – mindkettőjük részéről – nagyszabású. Ez korábban soha nem történhetett volna meg. A gesztus azonban akkor értékes, ha tartalmi változásokat jelent be. A magyar kormány hagyja szépen elaludni a rosszhiszemű, zavaros és végrehajthatatlan státu störvényt (ezt már – igen helyesen – Orbán Viktor elkezdte az „egyetértési nyilatkozattal”, amely sok lényegi rendelkezést kioperált a törvényből, amit a szocialisták őszintétlenül támadtak, légből kapott veszedelmekkel riogatva). A román kormány pedig tel jesítse az erdélyi magyaroknak tett ígéreteit, fékezze meg a Funarféle közveszélyes őrülteket, és – elsősorban – fékezze meg a görögkeleti (ortodox) egyház támadását Erdélyben, amely államköltségen csigázza a magyarok idegeit a maga erőszakos terjeszkedés ével, iszonyatos betontemplomaival és szüntelen provokációival. (A Magyar Nemzet erre is igen helyesen hívja föl a figyelmet.) A keleteurópai béke jobban függ a magyar – román jó viszonytól, mint bármi mástól. Az euroatlanti centrum is csöndet és nyugalmat akar, de neki mindegy, milyen áron. (Emlékezzünk csak, mennyire támogatta az Egyesült Államok, Franciaország, NagyBritannia, NyugatNémetország és Izrael Ceausescu rendszerét Gorbacsov fölbukkanásáig.) A Magyar Köztársaság őszintén és hátsó gondolatok nélkül lemondott a határrevízióról, de politikája Romániával szemben nem volt mindig egyértelműen baráti. Ez remélhetőleg másképp lesz ezután. De Románia se folytathatja hagyományos taktikáját: a nagyhatalm ak árnyékába húzódva folytatni a sovénetnicista belpolitikát. Az erdélyi magyarok egyenjogúsága európai közérdek. Vissza kell térni Gyulafehérvár – mindkét oldalról megrágalmazott, elhazudott, megcsalt – szelleméhez. Ha már 1918 októberéhez nem lehet. Ha már folyton vörös festékkel locsolják le a Károlyiszobrot. Pedig 1918 októberében a vörös grófnak – és Adynak és Jászinak és Kunfinak – volt igaza. Késő már, igaz. De mentsük a menthetőt. vissza Irakiak kiképzése Taszáron Magyar Hírlap 2002. december 5. Eddig a magyar hatóságok nem ellenőrizték teljeskörűen a taszári bázison megforduló katonákat. A január végétől érk ező irakiakat szigorúan átvilágítják. A honvédelmi miniszter tájékoztatta a környező települések aggódó vezetőit. Úgy látszik, a kedélyek megnyugodtak. Két turnusban 2003. január végén és február elején érkeznek Taszárra az iraki közigazgatásban részt vevő első civil katonai együttműködők. Az USAtól hivatalos felkérés ez idáig nem érkezett, diplomáciai csatornákon keresztül azonban már megfogalmazódott az igény arra, hogy Magyarország civil katonai együttműködés keretében tegye lehetővé, hogy a taszár i bázison kiképzés folyhasson. A múlt héten közölte a Washington Post, hogy az amerikai külügyminisztérium számos országot megkeresett azzal a kéréssel, hogy területén iraki ellenzékieket képezhessen ki. A lap kormányforrásokból úgy értesült, hogy közeli a megegyezés Magyarországgal, amely az egyik kiképzőbázist biztosítaná. A magyar kormányszóvivő erre reagálva azt közölte, csupán tolmácsok kiképzéséről van szó Taszáron. Egy másik forrás pedig az iraki emigránsok államigazgatási feladatok ellátására való kiképzéséről beszélt. A környékbeliek megnyugtatására Juhász Ferenc honvédelmi miniszter, a nemzetbiztonsági kabinet vezetője szerdán Kaposvárott tájékoztatta a települések vezetőit, valamint a megyei közgyűlés elnökét. Összesen 20002200an érkeznek a tá maszpontra – nyilatkozta a Magyar Hírlapnak a miniszter. Fegyveres kiképzés nem lesz, erre a bázis nem is alkalmas, és a magyar fél
