Reggeli Sajtófigyelő, 2002. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-12-20
Ha az első felvonásban letesznek az asztalra egy puskát, akkor - a klass zikus csehovi dramaturgia szabályai szerint - annak a harmadikban el kell sülnie. Az előző kormány diplomáciája "felülírta" Csehovot. Három töltött fegyvert hagyott az utód asztalán, ráhagyván egyúttal az ártalmatlanítás feladatát is. Így a mai magyar veze tésnek jóformán párhuzamosan három "felvonásban" három kármentő missziót kell végrehajtania. MESTERHÁRMAS. Az ifjú és arrogáns elődök ugyanis (hogy vezetőjük kedves sportjának terminológiáját alkalmazzuk) a jobbszélen elrohanva mesterhármast produkáltak. Egyszerre rontották el a kapcsolatokat a legérzékenyebb szomszédokkal, valamint Washingtonnal és Moszkvával. Az okok szükségszerűen eltérőek voltak, ám a következmények hasonlóak. A szlovák és román kapcsolatok beleragadtak a státustörvény hínárjába. A Fehér Ház az utóbbi években ellenállt minden átlátszó kísérletnek és a kötelező hivatalos udvariassággal, ám demonstratív módon megtagadta a személyes találkozás lehetőségét Orbán Viktortól. Más politikai és (talán) érzelmi háttérrel ugyanez történt Moszkv ával is. Orbán nem tehette be a lábát az orosz fővárosba. Martonyi külügyminiszter "12 óra előtt 5 perccel" végrehajtott küldetése eredménytelen maradt. Az új balközép kormány első kármentő missziója Washingtonban átütő sikerre vezetett. Medgyessy fogadt atása éppen olyan demonstratívan volt nagyvonalú, mint Orbán elutasítása. Látványosan bizonyította ez a siker, hogy az önismeret, az arányérzék és az érdekek pragmatikus érvényesítése a döntő. Ez háttérbe szorít minden vélt ideológiai rokonságot. A másod ik, a teljesen elhibázott státustörvénnyel kapcsolatos kármentő fáradozások még ma is tartanak. A taktikai súlyú akadályokat azonban fokozatosan félretolja az útból a meghatározó európai stratégia: az unió keleti kibővítése. Ez tűzte napirendre Washington és a múlt heti brüsszeli döntés után a harmadik missziót: a moszkvai kapcsolat (elkésett) helyreállítását. Az Orbánkabinet téveszméi talán itt teremtették a legabszurdabb helyzetet. Olyan szakaszban hanyagolta el az orosz kapcsolatokat, amikor már véget é rt a szovjet hatalom bukása után törvényszerűen megjelenő zűrzavar és a hozzá kapcsolódó hatalmi harcok korszaka. Oroszország ma regionális nagyhatalom, s ebben a minőségében az európai, sőt a nemzetközi stabilitás megkerülhetetlen alkotóeleme. Ezt jelzi a WashingtonMoszkva (és jellemzően a BushPutyin) viszony látványos "melegedése", az Európai Unió vezető hatalmaival kialakított bizalmi kapcsolat. (Ez utóbbi például német viszonylatban egy szinte napi SchröderPutyin telefonos párbeszédet jelent.) A Pu tyin adminisztráció megszilárdulását és tartósságát, stabilizáló szerepét az Orbánkurzust kivéve valamennyi közép- és keleteurópai kormány érzékelte. A legmagasabb szinten tartották kapcsolataikat Moszkvával. A mostani harmadik kármentő misszió feladata az, hogy véget vessen ennek a valóságos érdekeinktől elszakadt, teljesen irracionális magatartásnak. Oroszország átalakulásának folyamata még hoszszú ideig tart. A mai, a gazdasági és politikai élet egészét átgyúró reformfolyamat immár eléggé szilárd ahh oz, hogy se a 2003. decemberi parlamenti választások, se a 2004. márciusi (emberi számítás szerint Putyin mandátumát meghosszabbító) elnökválasztás ne törje meg a lendületét. FONTOS PIAC. Van olyan érvelés, amely az orosz gazdaság viszonylagos gyengeségé re hivatkozva korlátozottnak í téli a gazdasági kapcsolatok fellendítésének lehetőségét. Ezt meggyőzően cáfolja a nagy globális vállalatok nem lanyhuló érdeklődése az orosz piaci lehetőségek iránt. Arról nem is szólva, hogy az orosz külkereskedelem 45 milliárd dolláros mérlegtöbblete is olyan méretű fizetőképes felvevőpiacról ad hírt, amelynek lehetőségeit vétek lenne (mint ahogy vétek volt eddig) lehetőségeinkhez képest nem kihasználni. A kármentő misszió persze minőségileg több, mint "piackutatás". Nem kevesebbről van szó, mint arról , hogy az immár az egyesült Európa részévé váló Magyarország egy hatalmas eurázsiai, de ugyanakkor Európa felé nyitó és mind európaibb tudatú orosz regionális nagyhatalom igazi partnereként
