Reggeli Sajtófigyelő, 2002. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-12-19
Németország történelmi adósságára a lengyelekke l szemben. Szavainak sajátos ízt adott, hogy Koppenhágában parasztpárti koalíciós társával, Jaroslaw Kalinowskival jelent meg, márpedig az utóbbi a varsói kormány megbuktatásával fenyegette meg Millert, ha pluszpénz nélkül kell hazakullogniuk. A leglátván yosabban tálalható sikere a lengyel kormányfőnek persze nem az a 108 millió euró, amit Varsó a schengeni szabályokhoz való alkalmazkodásra többletként kapott - s amit aztán többékevésbé arányosan ki kellett terjeszteni a többi tagjelöltre is , hanem egy másik, 1 milliárd eurós pénzmozgás. A MillerSchröder paktum szerint 2005ben és 2006ban összesen 1 milliárd euróval mérséklődik Lengyelország 5 milliárd eurós befizetési kötelezettsége az uniós kasszába, ennek fejében azonban ugyanennyivel csökken a Vars ó számára az első 3 évre elkülönített 12,4 milliárd eurónyi felzárkóztató támogatás. Elemzők szerint ezt a varsói kormány azért harcolta ki, mert nem bízik benne, hogy Lengyelország képes lesz kielégíteni a strukturális támogatások lehívásához megszabott b rüsszeli feltételeket, ugyanakkor rövid távon költségvetési katasztrófától is tart. Az utóbbi nyilván az EUnak sem érdeke, ráadásul a lengyel alkotmány kategorikusan tiltja, hogy az államadósság a GDP 50 százaléka fölé emelkedjen, márpedig a mutató már kö zel jár ehhez. Hasonló átcsoportosítást a tagjelöltek közül egyedül Prága igényelt még mintegy 1 00 millió euró erejéig. A viszonylag kicsi agráriummal rendelkező Csehország ugyanis a többiekhez - például Magyarországhoz - képest aránytalanul kevés brüsszeli mezőgazdasági támogatáshoz jut majd, ezért az uniós büdzsével való adokkapokból viszonylag ro sszul jön ki. Mivel az EUkasszából két címen - mezőgazdasági és felzárkóztatási célra - lehet nagyobb összeget szerezni, a tízeknek elkülönített keretből automatikusan a viszonylag kicsi, szegény agrárországok - például a baltiak - jutottak egy főre vetít ve a legtöbbhöz, de minél nagyobb, illetve iparosodottabb és fejlettebb egy tagjelölt, viszonylag annál kevesebbet markolhatott. Az e mutatók által kijelölt helyről a csatlakozási tárgyalások során egyetlen kormánynak sem sikerült számottevő mértékben elté rnie mások rovására, s ez mind az öndicsérgető kormánypártok, mind a kritizáló ellenzékiek állításait megfelelően minősíti. A koppenhágai események jól mutatták a tagjelöltek - közöttük a visegrádi négyek - szolidaritási lehetőségének korlátait is. A "több pénz" általános, s együttesen sem érvényesíthető igényén túl érdekeiket saját gazdaságuk speciális helyzete és belpolitikai szempontjaik határozták meg, ami sejteti, hogy az új tagországok a belépés után sem fognak tömbszerűen viselkedni. Míg Leszek Mill er az "1 milliárd eurós győzelem" lobogtatásával térhetett haza, nem véletlen, hogy Koppenhágában végül inkább a magyar kormány lett a fő zászlóvivője annak az igénynek, hogy az uniós agrártámogatásokat nemzeti forrásból is ki lehessen egészíteni. Különöse n, miután betonfalba ütközött az az általános követelés, hogy az EU emelje fel a keleti gazdáknak nyújtott agrártámogatások induló arányát az uniós szint megajánlott 25 százalékáról, és rövidítse le a tervezett 10 éves utolérési időt. Míg a dán elnökség ál tal javasolt kompromisszum szerint a Brüsszelből folyósított 25 százalékot a tagjelöltek kormányai 20 százalékponttal növelhették volna meg a hazai adófizetők pénzéből, a végső, valamennyi tagjelöltre kiterjesztett alku a nemzeti kiegészítés lehetséges ará nyát 30 százalékra növelte. Ezzel az elemmel együtt a magyar gazdák már 2004ben az uniós támogatások több mint felére tarthatnak igényt - valamivel többre, mint amit most kapnak , és az átmenet is 7 évre rövidülhet. Szinte kiáltó ellentétbe került az un iós bővítés távlati jelentőségével a pénzügyi fejezetekről szóló, a múlt héten, utolsóként lezárt tárgyalások rendkívül rövidlátó kezelése mind a tizenötök, mind a tízek részéről. Ez persze érthető, hiszen a csatlakozási szerződés tagállamokbeli ratifikálá sa, illetve a tagjelölteknél tartandó népszavazások sikeréhez a "közös fényes jövő" ígéretén túl arra is szükség van, hogy az emberek mindenekelőtt a "holnapot" lássák. A jelenlegi tagországokban azt, hogy a bővítés nem kerül túl sokba, a majdaniakban pedi g azt, hogy a csatlakozás anyagilag is megéri. A koppenhágai taktikák azonban már most előrevetítik hatásukat az EU következő hétéves költségvetésének 20052006 során már 25 tagország közötti alkujára. A stukturális támogatások mai, önkéntes csökkentésének következményeként például Lengyelország viszonylag rossz induló alkuszintet "harcolt ki" magának 2007re, míg Magyarországnak addigra valószínűleg elege lesz a nemzeti büdzsét megterhelő nagy agrártámogatásokból, és csatlakozik az uniós agrárreformot köve telők táborához. Kocsis Györgyi / Koppenhága
