Reggeli Sajtófigyelő, 2002. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-12-02
kedves humora abból származik, hogy a fiúcska kölcsönkap egy régi, orosz fényképezőgépet ismerősüktől, megtanulja kezelni, és egy vérbeli rendező határozottságával, kézzellábbal instruálja társait. A szünidő elröppen, és az apa nagyn agy szeretettel beszéli rá fiát, hogy folytassa a bentlakásos iskolát, hogy egyszer belőle is asztalos válhasson. Az AlterNative legvidámabb dokumentumfilmje, a Csúnya betegség Schilling Sára, Juhász Zsolt és Szalay Péter nevéhez fűződik, akik három megsz állott vasútimádó életébe engednek rövid bepillantást. A három férfi minden perc szabadidejét egy gőzmozdony felújításának és karbantartásának szenteli, a vasparipa csillogásavillogása fontosabb nekik a pénznél, a nőknél, a kényelmes életnél. A legidősebb férfi még Rákosi elvtársnak sem adta oda kedves gőzmozdonyát, amikor pedig 1956 után letartóztatták, a börtönből csak a vasút felé szálltak a gondolatai. Sok keleteurópai embernek jót tenne ez a csúnya betegség, ami erőt ad és átsegít a szegénységen és a történelem sorscsapásain. vissza Fesztivál KözépEurópából Népszabadság • 2002. december 2. Mától csütörtökig középeurópai kulturális fesztivált szervez a Középeurópai Kulturális Intézet. A programsorozaton bemutatkozik valamennyi Budapesten működő társintézet a régióból. A 2000 júniusa óta Budapesten, a szlovák intézet szomszédságában lévő és vele együttműködő intézet a középeurópai kultúrák közötti kommunikációt tűzte céljául. Hasonló intézetek a többi középeurópai nagyvárosokban is működnek. Az intézet közvetítésével olyan, Magyarországon korábban szinte ismeretlen művészeket ismerhetett meg a közönség, mint a XX. század eleji cseh képzőművészet két legjelentősebb mestere, a festő Frantisek Kupka vagy a szobrász Ott o Gutfreund. Tavasszal a horvát Tošo Dabac Zágráb harmincas évekbeli hétköznapjait bemutató szociofotóit tekinthettük meg, nyáron az olaszszlovén határon fekvő, a magyar történelemben néhány gyászos csatát felidéző Gorizia város ezeréves történelmével ism erkedhettünk meg, egy korábbi kiállításon a Duna menti városokat és lakóit mutatta be az intézet. Leghasznosabb kiadványuk, a Középeurópai Kulturális Kalauz helyettesíti a korábban szóbeli úton terjedő információáramot: hol hallgassunk színvonalas dzsessz t (a szarajevói fesztiválon), hová menjünk, ha Shakespearere vágyunk (London helyett Prágába), hol játszik a legtöbb színvonalas klezmerzenekar (Krakkóban, a nyár elején), vane újra kulturális élet Albániában (van). Habár KözépEurópa definíciója állandó viták tárgya, az intézet kiállításait végignézve a kulturális különbségek eltörpülnek a hasonlóságok mellett. Varsót, Bécset, Prágát, Ljubljanát vagy Budapestet összetartozóként kezeli a világ többi része, lépjünk fel tehát közösen egymással rokon értékei nkért – üzeni a Középeurópai Kulturális Intézet. Módos Péter igazgató, az Európai Utas főszerkesztője szerint erre az európai uniós csatlakozás miatt is szükség van. – Abban a pillanatban, hogy bejutunk az unióba, a kis lélekszámú magyarok, csehek vagy sz lovénok számára elkezdődik a verseny. A középeurópai térség kultúrája a kommunizmus évei alatt rendkívül hangsúlyos volt: sokkal több főállású művészünk volt, mint amennyit a térség el tudott tartani. 1956 vagy ’68 rossz színben tüntette fel KözépEurópát , a hatalomnak ezért szüksége volt a rendszert igazoló, kézből etetett művészekre. Módos szerint, habár térségünk akkora, mint fél Franciaország, ám kulturális értékeit tekintve nagyhatalomnak számíthat, ha nem egymástól elzártan, hanem közösségben működik . – Az unióba belépve nemzeti identitásunk egy részét fel fogjuk adni, de ez továbbélhet a kultúrában, amely öntörvényűen működik: a kultúrában nem lehet schengeni határt építeni. Az igazgató szerint a térségnek nem lesz egy kulturális irányítója, hiszen P ozsony, Zágráb, Budapest, Krakkó, Bécs vagy Trieszt különkülön önálló kulturális központnak számítanak. Ahogy a spanyolok a portugálokkal, vagy a Benelux államok egymással közösen pályáznak az uniós
