Reggeli Sajtófigyelő, 2002. december - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-12-02
filmfőiskola diákjai idén csőstül nevezték be szellemeskedő rövidfilmjeiket, míg a budapesti Filmművészeti Egyetem nívós dokumentumfilmjei az utolsó pillanatban kerültek be az információs prog ramba. A fesztivált tető alá hozó Maros megyei ifjúsági szervezet mindössze néhány magyar és román mozgóképes műhelyt tudott megnyerni a fesztiválnak, amelyekre visszatérő vendégként mindig számíthat, ám nem sikerült felvenniük a kapcsolatot a környező ors zágok többi filmiskolájával és stúdiójával, ami azért óriási kár, mert a csodálatos helyszínre és a nagyszerű közönségre alapozva színvonalas regionális filmfesztivál fejlődhetne ki az évek folyamán. A tizedik AlterNativeon elsősorban a dokumentumfilmek adtak ízelítőt abból, hogy egy valóban gazdag filmkínálat milyen izgalmas körképet tudna nyújtani a régió kultúrájáról. Az egymás után levetített magyar, román, szlovák és lengyel dokumentumfilmek sokszínűen reprezentálták, hogy a keleteurópai társadalma k visszatérő problémái között a hagyományoknak köszönhetően milyen kulturális különbségek és egyetemes érvényű párhuzamok vonhatók. A szegénység, a rasszizmus, a történelem által ütött sebek, a perifériára szorultság a kamera elé állított embereknek és táj aknak köszönhetően más és más helyi színezetet kapott a különböző országok dokumentumfilmjeiben. Az összehasonlításból például rögtön kiderül, hogy tőlünk keletre, Romániában még mindig sokszorta rosszabb a helyzet, mint Magyarországon. A rasszista szlogen eket skandáló Fradiszurkolók az egymást követő magyar és román dokumentumfilmet összehasonlítva kezesbárányoknak tűnnek a Steaua Bucuresti fasiszta kemény magjához képest, akik annál jobban érzik magukat, minél több Rapidszurkolót sikerült életveszélyese n megsebesíteniük az elmaradhatatlan verekedés során. De hogy reálise ez a kép a Fradiról, az már a filmkészítő felelősségének kérdése, mint ahogy az is, hogy a téma feldolgozásakor benne hagyjae az interjúalanyok fogalmazási ügyetlenségeit, amitől a köz önség végigkacagja filmjét. A román filmen a sorozatgyilkosi babérokra pályázó Steauadrukker riasztó kinézete és a véres verekedések láttán, a náci kijelentések hallatán mosolyogni is nehéz volna. Ahogy a rasszizmus, úgy a szegénység is szörnyűbb és kilá tástalanabb formában jelenik meg a fesztiválon vetített román filmekben. A gödör című film egy többgyerekes családot mutat be, amelynek tagjai egy összetákolt viskóban élnek, és fémek gyűjtögetéséből tartják el magukat. A rendszerváltás utáni elszegényedés tipikus történetéhez a környezet szolgáltat rémisztő metaforát. Az elemi higiéniás igényeket sem biztosító házikó Bukarestnek egy olyan negyedében áll, ahol Ceausescu gigantomán tervei nyomán rombolták le a házakat, hogy egy tavat alakítsanak ki a helyén. A tóból nem lett semmi, a hatalmas mélyedés szomorúan éktelenkedik a szürke lakótelep tövében. A férj bányaként használja a gödröt, és egykedvűen túrja a földet alumínium- és rézdarabokra vadászva, miközben a felesége az apróságok ellátása közben kétszobá s lakásról, tévéről, videóról álmodik. Kocsis Ágnes Ugyanúgy volna, mint Sandokan című dokumentumfilmjében egy férfi és egy nő vackolta be magát A gödör főszereplőihez hasonlóan egy ócska kalyibába. A hulladékokat gyűjtögető férfit spórolásra buzdítja párj a, mert ha túl sok kolbászt esznek, így az asszony, hogyan jön akkor össze a saját házra a pénz. Sehogy, de ha nem volna meg ez a csöppnyi remény, ha nem szólhatnának le ezek az ágrólszakadt emberek másokat, akik még náluk is rosszabb körülmények között él nek, akkor elveszne a szűkös körülmények között megteremtett házi boldogság, ami a budapesti Filmművészeti Egyetem hallgatója filmjét humánussá varázsolja. Az összetartás és szeretet segítségével győzik le az emberek a rájuk mért csapást Lakatos Róbert Cs endországában is, amely egy süketnéma kisfiú otthon töltött vakációját követi végig. A család Gyimesben, Erdélynek e gyönyörű szegletében él, ahol a paraszti hagyomány még ma is eleven, ahol a gyerekek szőrén ülik meg a lovat és meztelenül fürödnek a jéghi deg patakban. A film
