Reggeli Sajtófigyelő, 2002. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-11-11
kevesebb Amerikát. Európa és Amerika a NATOban szövetségesek, nem szemben állnak, hanem együttműköd nek. De nem volt véletlen, hogy Amerikába jövet megálltam Franciaországban. Az üzleti élet képviselőivel folytatott megbeszélésről. Igen jelentős befektetőkkel találkoztam, három csoportban. Azt tekintettük át, hogyan lehet az amerikai befektetőket arra bi ztatni, hogy jöjjenek Magyarországra, létesítsenek új munkahelyeket. A romániai munkavállalókkal kapcsolatos új szabályozásról. Washingtonban elmondtam: ha valaki képes beismerni, hogy nem jól mérte fel a dolgokat, az nem gyengíti a személyiségét, hanem er ősíti. Nagyobb lelkierő kell, hogy valaki azt mondja: tévedtem. Ma is állítom egyébként, hogy fennállt a románok tömeges magyarországi munkavállalásának a potenciális veszélye. A román fél ragaszkodik valamilyen megegyezéshez a munkaerő kérdésében, azonban az eddigi szabályozás nem felelt meg a kedvezménytörvény elvárásainak. Tehát új megállapodást fogunk kötni, a Külügyminisztériumban már ezen dolgoznak. vissza Békepipa NSZ • 2002. november 11. • Szerző: Horváth Gábor A washingtoni Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetében Medgyessy Péter békepipát kapott ajándékba, Zbigniew Brzezinski mosolyogva nézte. Semmit sem ért a világból , aki azt hiszi, hogy az egykori kőkemény antikommunista nemzetbiztonsági főtanácsadó újabban baloldali befolyás alá került. A magyar miniszterelnököt elfogadta az amerikai politika legbelső köre. És ez jó az országnak. A kormányfő Párizsból érkezett az Eg yesült Államokba. Volt, aki feltételezte, hogy mondanivalója nem arathat egyszerre sikert az óceán mindkét partján. A kérdés az volt, hogy az EUtagjelölt képese javítani az Egyesült Államokkal a viszonyt. Meglehet, szerencséje volt: mire eljutott a Fehér Házba, létrejött a két hónapja halogatott megegyezés, a Biztonsági Tanácsban Franciaország – akárcsak Kína és Oroszország – elfogadta az Irak ügyében tett amerikai javaslatot. Nem volt szükség arra, hogy döntsön Párizs és Washington között. Ezzel együtt i tt is kimondta, amit lapunk hasábjairól már az út előtt megüzent: egyetért Bush elnökkel, ha Szaddám Huszein nem hajlandó leszerelni tömegpusztító fegyvereit, erővel kell rákényszeríteni. Medgyessy jó pillanatban érkezett, hiszen a vele tárgyaló republikán us vezetők – mindenekelőtt az elnök – nagy választási győzelem után tárgyaltak a magyar kormányfővel. Washington értékelte az új magyar politikát. Ebben kimondatlanul is benne van a korábbi kormánypolitika kritikája, elsősorban a vállalt kötelezettségek el mulasztása miatt. „Nem ígérek sokat, de azt be fogom tartani” – hangzott Medgyessy üzenete, amit Amerika elégedetten nyugtázott. A szavahihetőség, a megbízhatóság, a kiszámíthatóság nyilvánvalóvá tétele persze időbe telik, s a teljesítés lesz a magyar – amer ikai kapcsolatok valódi mércéje. Ám Medgyessy ráérzett, hogy a tavaly szeptemberi terrortámadások után Amerika fokozottan igényli a szolidaritást. Az ország, amelynek polgárai – okkal vagy sem, ez ebből a szempontból mindegy – meg vannak győződve arról, ho gy eddig többet adtak a világnak, mint amennyit kaptak tőle, most kér valamit. Nem katonát, mert az van neki elég. Morális támogatásból viszont soha nem lehet elegendő. A gesztusoknak értékük van a politikában. A miniszterelnököt a protokoll szerint automa tikusan csak az államfőknek kijáró, történelmi Blair Houseban szállásolták el. Medgyessy Bush elnök és Cheney alelnök mellett harminchat óra alatt hét kormánytaggal találkozott. Rumsfeld védelmi és Ashcroft igazságügyminiszter elment hozzá, Colin Powell külügyminiszter lesétált elé a külügyminisztérium bejáratához. A magyart a történelem gyanakvásra tanította: „Mit akarnak ezek tőlünk, hogy ennyire figyelnek ránk?” A válasz összetett. Persze, akarnak egy támogató szavazatot, ha a sors úgy hozza, akarnak e gy országot, amelyik stabilitást teremt maga körül, rendezett a viszonya szomszédaival az amúgy nem éppen problémamentes Balkán peremén. Általában olyan szövetségeseket, akikre lehet számítani. Medgyessytől nem kértek semmit, ami ne következne a közös érde kekből, a közösen vallott értékek védelmének szükségességéből. A demokrácia, a polgári szabadságjogok, a versenyen alapuló piacgazdaság, a szolidaritás elegendő ok a terrorizmussal, a tömegpusztító fegyverek elterjedésével szembeni fellépésre. A magyarorsz ági ellenzékben persze többeknek nem tetszik, hogy a megkülönböztetett tisztesség baloldali kormányfőt ért. De Orbán Viktor sejtheti, hogy Washingtonban most nemcsak Medgyessyt, őt is mérlegre teszik. Kedd este még – távollétében – megkapja a Kommunizmus Á ldozatai Emlékalapítvány Truman – Reagandíját, de a további megítélés attól is függ majd, most leteszie a garast Amerika és a közös értékek mellett. Ha igen, múló epizód lehet a kormányát és netán őt magát ért kritika. Nehéz elképzelni, hogyan lenne
