Reggeli Sajtófigyelő, 2002. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-11-06
A közös jelöltek indításáról hogyan vélekedett? Mi ndvégig koalíciópárti voltam, de elleneztem az országgyűlési választásokon az első fordulós közös jelölteket. Egy MDFes szavazónak nem jelent belső konfliktust, hogy már az első fordulóban a fideszesre szavazzon. Ugyanez a mi szavazóinknál nem működik szo cialista jelölt esetén. Hogyan látja az eddigi közös kormányzást? A Fidesz – kisgazdakoalícióban a konfliktusok tárgya az volt, hogy ki hány milliárdot oszthat el. Az MSZP – SZDSZ együttkormányzásában 1994 és 1998 között túlnyomórészt elvi kérdések körül v oltak viták, és nekünk most is rögzíteni kellett volna, hogy melyek azok a normák, amelyekből nem engedhetünk. A korábbi SZDSZ példának okáért nem ment volna bele abba, ami az állami vállalati személycseréknél vagy a kistérségi megbízottak esetében most t örtént, amikor is 150 helyből 142re MSZPs, 8ra SZDSZes pártkatona került. A Nagy Imretörvényt sem fogadtuk el a ’94 – 98as közös kormányzásunk idején, most viszont hozzájárultunk az érdemrend megalapításához. Az összeférhetetlenségi törvényt akkoriban keresztülvittük, pedig a szocialisták egy csoportja nagyon ellenezte, most pedig egészen másként kezeli az SZDSZ az ilyen ügyeket. Amennyiben ön került volna vissza az Országgyűlésbe a lemondott Zwack Péter helyére, mit szorgalmazna ma leginkább a parla mentben? Két nagyon fontos kérdésben, a költségvetés és a státustörvény módosítása ügyében határozott szabaddemokrata álláspont képviseletét. A költségvetésnél elvi kérdés, hogy a mieinknek nem szabadna olyan módosító javaslatokat benyújtaniuk, amelyek tö bb pénzt követelnek egyes területeknek. Semmiféle kiadásnövelő javaslatot ne tegyen az SZDSZ, hanem arra sarkallja a kormányt, hogy minél kisebbek legyenek a kiadások, fékezzük meg az újabb eladósodási folyamatot, s így 2004 – 2005re programunknak megfelelő en megvalósulhasson az adócsökkentés. Sajnos a választások előtt féktelen ígéretverseny alakult ki a Fidesz és az MSZP között, amitől bizony az SZDSZ sem tartotta távol magát. Ez olyan méretet öltött s vált a száznapos program keretében valóra, ami veszél ybe sodorja a magyar gazdaság stabilitását, versenyképességet. Az elosztott százmilliárdok kapcsán a két nagy párt azon vitatkozik, hogy kinek köszönhető az a pénz, amit most az új kormány eloszt, holott valójában azt osztja el, ami nincs, eladósodásból em elik a jövedelmeket, azt folytatva, amit a Fidesz kezdett el. Az SZDSZnek fékeznie kellett volna ezt, és nem magának is beszállnia. Erre a szokásos ellenvetés az, hogy enélkül nem lehetett volna megnyerni a választást. Nos, a politika művészete éppen abb an áll, hogy úgy állítsam magam mellé a választókat, hogy közben ne okozzak károkat az országnak – ez most nem sikerült. Itt kellene az SZDSZnek a fék szerepét vállalnia. A státustörvény módosításának az európai normákkal való összhangba hozatalt kell sz olgálnia, ami azzal jár, hogy a foglalkoztatási, a társadalombiztosítási kedvezményt, az oktatási támogatást és az úgynevezett ajánlószervezeteket ki kellene venni belőle. Ehelyett az intézmények támogatásának jelentős növelése a feladat. Itt bizony az SZD SZnek vitatkoznia kellene az MSZPvel. De hát az ország eladósodását, ami a Fideszkormány idején újra elkezdődött és ma folytatódik, meg kell állítani, s ezt ki más érje el, ha nem az SZDSZ? Ki más képviselheti az európai normákat, a szomszéd országokkal való megbékélést, ha nem a szabaddemokraták? Vane kitörési pont? Most már csak kármentésre lehet szorítkozni, megálljt parancsolni a költekezésnek. Ha a nemzetközi konjunktúra kedvező lesz, nem lesz nagy baj. A következő két évben mindenképpen szigorú bb költségvetést kell készíteni. A beruházás jellegű ígéretek teljesítésének, mint amilyen az autópályaépítés, a privatizációs bevételek lehetnek a forrásai. El kell adni mindazt, amit nincs értelme állami tulajdonban tartani – közgazdaságilag is ez a hel yes. És persze hozzá kellene látni a nagy reformokhoz az egészségügyben vagy a közigazgatásban, amiről egyelőre nem hallani. Ezért lépnék fel, ha ott lennék az Országgyűlésben. vissza Készítette: Boér Krisztina, Balogh Zsuzsanna és Csoma Sándorné
