Reggeli Sajtófigyelő, 2002. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-11-05
ellenállások. A politikában is. Öt éve, az amszterdami szerződés idején még sokak fülében szentségtörő ötletnek tűnt arról beszélni, hogy az EUnak is legyen írott alkotmánya. „NagyBritanniának még sajátja sincs” – hangzott el a szokásos legyintés kíséretében, utalással arra, hogy miféle akadályokat kellene megugrani ahhoz, hogy egyáltalán a küszöbéhez érjünk. Ma már a hallg atóság többségének – beleértve a briteket is – a szeme sem rebbent, amikor Valéry Giscard d’Estaing konventelnök a napokban egy leendő „alkotmányozó szerződés” tartalmi vázát ismertette az unió jövőjéről vitázó tekintélyes testületnek Brüsszelben. Tény, ho gy 35 éve még általában beszéltek az ebben hívők arról, hogy illő lenne már alkotmányban egységesíteni a számos szerződésre töredezett EUalapokmányt. Akkor még csak keveseknek volt valamennyire is világos elképzelése, hogy mi mindenből is tevődhetne ez ö ssze. Mára sokat változott a helyzet: nem egy leendő alkotmánynak keresnek tartalmat, hanem sok olyan, definiálásra váró elem gyűlt össze, amiket ha egységes keretben akarnak átlátható módon összefoglalni, akkor az voltaképpen kiteszi egy leendő „alkotmány szerű” szövegtest – például egy „alkotmányozó szerződés” – tartalmát. A felismerés voltaképpen már a nizzai szerződés két évvel ezelőtti vitái óta abban áll, hogy huszonöt taggal nem csupán a szavazati arányokon, nem is a bizottsági vagy a parlamenti tago k számán, hanem az egész unió működési logikáján kell változtatni. Nincs értelme félévenként rotáló EUelnökségekben gondolkodni akkor, amikor 12 évente kerülhetne csak egyegy országra a sor. Nincs értelme a kérdések olyan tág körét uniós szinten kitárgya lni és dönteni róla, miként az hat, tíz, tizenöt országgal még működni látszott. Erre egyébként sokak szerint kiváló tesztnek bizonyult az idei tavaszi barcelonai EUcsúcs. Emlékezetes, hogy ez volt az első alkalom, amikor a tagjelölt országok vezetőit nem a találkozó utáni záróebédre hívták meg – tájékoztatva őket a csúcs munkájáról – , hanem az érdemi munka kellős közepén, több napirendi pont megvitatására. Ha nem is mindenki, de sokan úgy jöttek ki az ülésről, hogy finoman szólva is tanulságos volt 28 ál lam- és kormányfő „együttgondolkodását” szemrevételezni. Ami valójában 28 monológ végighallgatását jelentette. Fényes példáját adva annak, hogy nagyon meg kell válogatni azon témák körét, amelyeknél elkerülhetetlen az ilyen széles fórum előtt történő eszme csere. Mindez persze csak egy vetülete azon kérdések sorának, amikről az EUjövőjét vitató konvent egyre elmélyültebben töpreng. A példa mögött felvillanó jelenség a fontos: nem működhet úgy a vállalkozás, ahogy előtte fél évszázadon át. A konvent ma még nagyon távoli valami. Nem igazán folyik bele a mindennapi gondolkodásba, sokan hajlamosak amolyan jogászi okoskodást, de legalábbis egy minket nem igazán érintő „EUeseményt” látni benne. Külpolitikai hírt. Pedig valójában annak a közösségnek a működési k ereteit, mozgásformáit készül átszabni, amibe leendő tagként törekszünk. (Az imént említett, igazából kevésbé fontos, de látványos példával élve: huszonöt tag mellett már aligha lesz valaha is „magyar elnöksége” az EUnak. Igaz, német sem lesz többé.) A m ajdani végeredmény persze még nehezen megbecsülhető. De az a tény, hogy egy leendő „alkotmányos szerződés” szövegvázáig már sikerült eljutni (s hogy a dokumentum létjogosultságát senki nem kérdőjelezte meg, csupán tartalmi elemeit értelmezték persze számta lan módon), az már önmagában is sokatmondó. Fejlődést jelez, s azt, hogy sok minden kijöhet még ebből a közös gondolkodásból. Ami amúgy – aligha meglepő módon – az évtizedes vitát folytatva, végső logikáját tekintve továbbra is arról szól: vajon nagyobb v agy kisebb EU kínáljae a megoldást egy 25 tagot számláló unió jövője számára? Sokszor feltették már a kérdést, és idáig valahol mindig kompromisszum lett belőle, nem juttatva abszolút helyzetbe a látszólag felülkerekedőt. Nincs ok kételkedni benne, hogy e z végül most is így lesz. Nem az egyik oldal leszámolása, mint inkább egy olyan képlet kihordása a valószínű, amely kellő mozgásteret ad a kétféle törekvés együttes létezésének. Kettőjük köré vonva egy még tágabb, továbbra is Európai Uniónak nevezett keret et. És az igazi vita voltaképpen
