Reggeli Sajtófigyelő, 2002. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-11-05
Mi lesz a magyar – osztrák határon? - Az uniós csatlakozást csak később követik a schengeni normák Népszabadság • 2002. november 5. • Szerző: Hajba Ferenc Főleg irakiakkal és afgánokkal van tele m ostanában éjszakánként a zöldhatár a Győri Határőr Igazgatóság schengeni szakaszán. Néhányukat már sokadszorra fogják el a járőrök, hiszen a befogadóállomásokon elszállásolt elkeseredett emberek újra meg újra nekivágnak a határnak. Saját hazájukból szöknek , de Magyarországot bevallottan csak tranzitnak tekintik: NyugatEurópában szeretnének letelepedni. A Hegyeshalom környékén lakók – akik tizenkéttizenhárom éve élnek együtt a tömeges illegális migrációval – várják is, meg nem is, hogy belsővé váljon a hegyeshalmi határ, amely évtizedeken át a világ ideológiai, politikai kettéosztottsága vasfüggönyös szimbólumának számított. A rendszerváltozás után azonban a nyugati határ legális forgalma szolgáltatások – éttermek, boltok, pénzváltók, spedíciók – megélhetési forrásává vált: sok százan élnek ma is a határátkelők teremtette munkából. Köztük természetesen elsősorban a határőrök, akiknek rövidesen szembe kell nézniük az uniós csatlakozásunkból eredő szükségszerű változásokkal. Belátható időn belül u gyanis az ország keleti részén húzódik majd a schengeni határ, a mostani nyugati határvidéken másképpen ellenőrzik az utasforgalmat, s a zöldhatár őrzése is gyökeresen átalakul. Cseri József ezredes, a Győri Határőr Igazgatóság helyettes vezetője siet elos ztatni egy félreértést: uniós tagfelvételünk nem jelent azonnali és automatikus csatlakozást a schengeni normákhoz. Az osztrák például 1995 januárban nyertek felvételt az európai közösségbe, s csak másfél év múlva kezdték meg a schengeni egyezmény szerinti határellenőrzést, nyilvántartást, regisztrációt. Uniós szakértők egyébként úgy vélik: Magyarország körülbelül kétéves felkészülési időre számíthat a közösségbe történő felvétele után. Annál is inkább, mert az unióban most használt központi számítógépes el lenőrzési rendszer már elérte teljesítőképessége határait. Az új komputeres rendszert pedig a tervek szerint 2006ban vezetik be, logikusnak tűnik tehát, hogy az új tagok ekkor csatlakozzanak a schengeni normákhoz. A magyar határőrség több éve folytatja a felkészülést a schengeni egyezmény által megkövetelt normák teljesítésére. Az unió külső határait majd az ukrán, jugoszláv, román és horvát szakaszokon építik ki. A magyar – osztrák határon jelenleg végzett tevékenység egy részét oda telepítik át. A győri ig azgatóhelyettes szerint azonban a belső határokra is fontos, sőt a mostaninál még nehezebb feladatok várnak. Ezt a feltevést nemzetközi példák igazolják. A holland – német belső határról annakidején rengeteg határőrt áthelyeztek vagy elbocsátottak, majd évek múlva az eredetinél is nagyobb létszámot kellett foglalkoztatniuk. A migráció ugyanis egyre nőtt, a külső határok a vízum vagy útlevél hiányában próbálkozók nagy részét föltartóztatták, ám a beszivárgók elfogása olyan terheket rótt rájuk, amit korábban el képzelni sem tudtak. A külső határokon van legalább egy pont, ahol a személy- és járműforgalmat alaposan ellenőrizni lehet. A zöldhatár is viszonylag jól védhető, ám azok, akik átjutottak ezeken a szűrőkön, szétszélednek, elfogásuk sokkal nagyobb szakértel met tételez fel, s jelentősebb energiákat mozgósít. A belső határok környékén nem lesz demonstratív határőrjelenlét, ám a mélységi és mobil ellenőrzések megszaporodnak – mondja Cseri ezredes. Az illegális migráció feltartóztatása ugyanis a schengeni egyezm ény és az unió normái alapján minden nemzet kiemelt kötelessége. Francia és holland politológusok, szociológusok egybehangzóan arra hívják fel a figyelmet: ha a menekültekkel már így is agyonzsúfolt NyugatEurópa nem szab szigorú gátat az illegális bevándo rlásnak, akkor az komoly politikai feszültségekhez vezet az egyes nemzeteken belül. A francia és a holland közvélemény jobbratolódásának egyik okaként említik, hogy
