Reggeli Sajtófigyelő, 2002. november - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2002-11-15
Mennyire tartja magát az az elgondolás, hogy az erős állam feltétele a kulturális homogenitás, és mennyiben függ össze a globalizáció, a nemzetállam és a kultúrnemzet fogalma? Évek óta azt a jánljuk a hazai kutatóknak, hogy a kisebbségek helyzetét ne NyugatEurópában vagy DélAmerikában tanulmányozzák, hanem tegyék meg ezt inkább helyben. Az, amit az ország globalizációként él majd meg, azzal a hazai kisebbségi közösségeink évtizedek óta küszk ödnek. Számukra a globalizáció a magyar nyelvi környezetet, a magyar kultúrát jelen tette, azt a közeget, melyben a kisebbségek részben elveszítették nyelvüket és kultúrájukat. Az európai uniós csatlakozást követően, a kisebbségi közösségekben, ha úgy tetszik, megkettőzött globalizációs folyamatokkal fogunk találkozni, ami sajátos követke zményekhez vezethet. Egyes nemzetiségek esetében még erőteljesebbé válhat az anyanyelv háttérbe szorítása, másoknál pedig, mint a németeknél, a globalizáció úgy is megjelenhet, mint a német nyelv dominanciája KeletKözépEurópában. A világ lakosságának 70 százaléka két vagy több nyelven beszél, s a világ gyermekeinek több mint 50 százaléka nem az anyanyelvén tanul. Nálunk egyelőre még az is nehézséget okoz, hogy valaki egy középfokú nyelvvizsgát letegyen. A globalizáció egyfajta önvédelmi reflexet is kell h ogy kialakítson: egyrészt megerősíteni a kis közösségek kulturális értékeinek védelmét, másrészt tudatosan átvenni a nyugati világból azokat a mechanizmusokat, amelyekre szükségünk van nemzeti, nemzetiségi kultúránk megerősödése érdekében. Hazánk kisebbs égi politikáját mennyire befolyásolja a határainkon túl élő, nagyszámú magyar kisebbség sorsa? Természetesen vannak összefüggések, még akkor is, ha a magyar kisebbségi politikának az elvi megközelítése szerint a magyarországi kisebbségi kultúrákat, közöss égeket saját sokszínű értékeik megőrzése érdekében kell támogatni költségvetési forrásokból, és nem azért, mert a határainkon túl is élnek magyarok kisebbségben, hasonló helyzetben. Kár tagadni, hogy amikor a határon túli területekre vonatkozóan alakítunk ki jogszabályokat és támogatási rendszert, akkor részben azokra a tapasztalatokra támaszkodunk, amelyek itthon már beváltak, részben pedig a másik oldal tapasztalatait is hasznosítjuk, mint például az Illyés közalapítványét itthon. Milyen a mindenkori ko rmányzattal a kapcsolat, és mennyire veszik komolyan a pártok képviselői a kisebbségek problémáit? Szerencsére szinte mindegyik komoly politikai erőnek, pártnak van egykét olyan szakértője, aki a hazai kisebbségi kérdésekkel mélyebben, évek óta és a gyak orlatban is foglalkozik. Ezért sem félek attól, hogy kisebbségi kérdésekben kétharmados jogszabályt kell módosítani, hiszen 93ban is 96 százalékos többséggel fogadta el az Országgyűlés a kisebbségi törvényt. Az egyedüli kérdés, amely a pártokat erősen éri nti, a parlamenti képviselet ügye. Ennek komoly pártpolitikai vonatkozásai vannak, ezért e téren nehezebb lesz kompromisszumot találni. A kisebbségekkel kapcsolatban szinte mindenki automatikusan a romákra gondol. Nem érzékeli úgy a többi tizenkét hazai kisebbség, hogy hátrányt szenved mind a támogatások, mind az engedmények tekintetében? A gond, hogy amikor a hazai kisebbségekről beszélünk, akkor a szociális integrációt és a klasszikus kisebbségpolitikai kérdéseket összekeverjük. A cigányság esetében is világosak azok a feladatok, amelyek a hagyományos kisebbségi tennivalók közé sorolhatók. A cigányság a legnagyobb nyelvi közösség, nekik ugyanazokat az oktatási, kulturális intézményeket kell működtetniük, mint a többi kisebbségnek. A romáknál mégis sokka l inkább hiányoznak ezek a sajátos intézmények, mint a többi kisebbségnél. A szociális integráció esetében a pénzügyi támogatás rendszere nagyságrendekkel nagyobb a cigányság esetében, és ez így van jól. A baj az, hogy ezek részben kisebbségi célú támogatá sokként jelennek meg a költségvetésben, pedig ezeket a forrásokat nem kisebbségpolitikai feladatokra különítették el. A szociális integráció nem csupán cigánykérdés. Gondot okoz, hogy a romákat érintő ügyek kilencven százaléka szociális jellegű vagy alapú, és csak a fennmaradó esetekben beszélhetünk hagyományos értelemben vett kisebbségi problémákról. Ez az oka annak, hogy sokszor nem lehet pontosan különválasztani, mikor illetékes úgymond romaügyekben a romaügyi államtitkárság, az oktatási és kultusztárca vagy a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal. Azért ezt már ideje lenne tisztázni. A közelmúltban több feladatot is "elvettek” az ön hivatalától, például a
